Békésmegyei közlöny, 1877 (4. évfolyam) január-december • 1-104. szám

1877-08-12 / 64. szám

IV. évfolyam. 1877. 73. szám. B.-Csaba, szeptember 13-án. BÉKÉS YEI KOZLO Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalom lap. Megjelenik hetenk.ént kétszer : vasárnap és csütörtökön. Előfizetési dij a „Szépirodalmi Lapok"-kal együtt: egy évre 6 irt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. A „Szépirodalmi Lapok"-ra kiilön is előfizethetni, egész évre 2 frt, félévre 1 írtjával. Szerkesítöség ég kiadó-hivatal: Vasut-utcza, közbirtokossági épület. Eyyes szám ára 10 kr. kapható Biener B. urnái B.-Csabán Hirdetések jutányos árou vétetnek fel. „ííyllttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a kiadó-hivatalban, Biener B. ur­nái és a uyomdában, vidéken minde.i postahivatalnál 5 kros postautalványnyal. Felhívás a békésmegyei gazdasági és ipar­múzeum ügyében. Megyénk gazdasági egyesülete, mely évek hosszú során át kifejtett közhasznú munkássága által a hazai közgazdászat fejlesztésének már is egyik leghatékonyabb tényezőjévé lett, nem rég egy nagy jelentőségű határozatot hozott; jelesül azt határozta, hogy egy gazdasági és ipar-mu­zeumot fog felállítani, és hogy ez minél elébb valósággá is legyen f. é. májushavi választmányi gyűlésén alólirottakból egy végrehajtó bizottságot alakított. Ugy hisszük, hogy ezen intézkedés nagy horderejét hosszasan fejtegetni szükségtelen, mert az önmagát igazolja. A ki látja a hazai mezőgazdaság és ipar si­ralmas hátramaradását, a ki ösmeri azt a benső összefügést, mely mezei gazdaságunk és iparunk között létezik, s meg van győződve arról, hogy hazánk biztos felvirágzása leginkább e két anyagi tényező okszerű fejlesztésétől függ : az bizonyára csak méltányolni fogja a gazdasági egyesület ezen öntudatos törekvését, melynél fogva egy ily muzeumban rejlő hatalmas eszközt is fel akar használni magasra tűzött czéljának valósítására. Ily muzeumok más előrehaladottabb orszá­gokban, Angliában, Német és Francziaországok­ban már régen léteznek és szembeszökő a hatás, melyet az ott kiállított tárgyak a szemlélő közön­ség ízléséi e és ítélő tehetségére, a technikai ügyes­ség fokozására ós általában a munkásság emelé­sére gyakorolnak. Merjük állítani, hogy ezek sokkal haszno­sabbaknak bizonyultak be, mint az úgynevezett világkiállítások, melyeken a világ különböző ré­szeiből összehordott, és csak rövid időre kiállí­tott tárgyak, inkább külső fény mint belső ér­ték, inkább technikai virtuozitás, mint czélszerü­ség, inkább drágaság, mint hasznosság által szok­tak kitűnni. Egyáltalában nem lehet tagadni, hogy az ily nagyszerű kiállítások nincsenek keliö arány­ban a reájok fordított roppant költséggel. A. békésmegyei gazdasági egyesület egészen [reális iiányban kíván haladni, midőn az ipar és gazdászat, a tudomány és közélet követelményeit szem előtt tartva, nem csupán néhány napi pom­pás kiállításon, hanem egy állandó, folyton gya­rapodó és tökéletesedő gyűjteményben kívánja felmutatni e vidék kiválóbb ipari ós gazdasági tárgyait oly czélból, hogy azokban a czélszerü­ség ós gyakorlatiasság szempontja legyen a mérv­adó, de a mellett a szépség kellékei is érvényre emelkedjenek. Ekként a szemléló, ízlésének neme­sítése mellett a folytonos összehasonlitgatás foly­tán ószreveendi a fokozatos fejlődóst, mi őt ön­álló gondolkodásra és öntudatos haladásra ösz­tönözi. A végrehajtó bizottság az ekként kitűzött czél valósítása szempontjából mindenek előtt meg­határozni kívánta a gyűjtendő tárgyak körét; de a roppant mennyiségű tárgyakból csak bizonyos főbb csoportokat állított össze mind a mezőgaz­daság, mind az ipar ménjén. A mezőgazdasági tárgyak csoportosításánál lement a növényi élet első feltételeihez, a tala­jokhoz és földnemekhez; figyelembe vette azt a nagy különbséget, mely csak megyénk területén pl. a sárréti kotu, és fekete televény, a vak szék és a termő homok,-föld között létezik, — és ezek Összeállítását igen érdekes tanulmányok alapjául kívánná fordíttatni, kutatni jelesül a chemiai al­katrészeket, a táperő. arányait és ehez képest a gyökérrendszer fejlődósének akadályait ós élőm >z­ditóit. A gyökér önkénytelenül a szárra, levélre t virágra, magra, gyümölcsre vezet. Mindezeknek szakszerű összeállítása, tanulmányozása egy bá­mulatos uj világot tár fel, uj gondolkodásra és Új kísérletre vezeti az értelmes gazdát. A felállitatni szándékolt muzeuin mind ezek­|iek gyűjtésére lenne hivatva, kiterjeszkedve ter­mészetesen a nyers természet mind a három or­szágára, ásványokra, növényekre és állatokra. Mindenütt kitüntetendők a megyei tárgyak, szem­ben az ország más vidéki tárgyaival, melyek szintén nem lennének kizárandők. Ha az ipar terére lépünk, itt is hasonlókép­pen a természet mind' a három országához tar­tozó tárgyakból és terményekből készített czík­kekre kellene kiterjeszkedni, kezdve az anyag és fserép, üveg és í//rz-tárgyakon, s folytatva a víz­ben és szárazon termő fákból, vesszőkből, szal­mákból, kenderből és lenből, gyupjuból és bőrből, posztóból, selyemből és bársonyból stb. készített tár­gyakon át egész a gépekig és műszerekig, minde­nült a czélszerüséget és fokonkénti fejlődést tartva szem előtt. Természetes, hogy még itt részletes csopor­tosításra is tág tér nyílik ; és mi hisszük:, hogy megyénk értelmiségéből sokan fognak még ta­lálni olyat, a mi méltó helyet foglaland a békés­megyei gazdasági egyesület muzeumában. Kérjük is mindazokat, kik ez ügynek fontosságát fölisme­rik, hogy becses észrevételeiket a végrehajtó bi­zottsággal közleni szíveskedjenek. Tudomására hozzuk ezennel a megyei kö­zönségnek azt is, hogy az alolirott végrehajtó bi­zottság már eddig is gondoskodott ideiglenes rau­zeum-helyiségről, s a tárgyak átvételére t. Bartóky László és Wtlim János urakat kérte fel. De a midőn ezt tisztelettel jelentjük, ugyan akkor teljes bizodalommal fordulunk a megye minden rendű és rangú fiához és leányaihoz ezeknek a haladás eszméi iránt mindenkor tanú­sított buzgóságához és áldozatkészségéhez. íme egy kínálkozó alkalom Békésmegye ha­ladási zászlaját egy fokkal ismét magasabbra tűz­hetni, és fennen lobogtatni azok előtt, kik termé­keny eszmék iránti fogékonyságukat még el nem Vesztették. íme itt egy hatalmas közérdek, mely­nek előmozdításához pártkülönbség nélkül járul­hat mindenki tehetsége szerint, azon boldogít^ A Jkmgyíí Közlöny" társzója. Az őrült grófnő. Beszély. — Irta : Egy tébolyda-orvos. Fordította: Chrls^tú Miklós. (Folytatás.) — Megölhettek! mondá elszánt hangon, tovább úgy­sem tprjed hatalmatok. Ez alkalommal egy második székre ültették. Testét és fejét szijjakkal ugy ni"gkötözék, hogy mozdulni se tu­dott. Aztán Tamás gyönyörű hajzatát egy ollóval levágta, társa pedig, miután egy csapot megfordított, a készülék működni kezdett. Kis idő múlva jéghideg csepp esett fejérp. Natália csodálkozva kérdé, hogy mit akarnak e ne­vetséges eljárással elérni ? Minden tiz másodperezben nagy csepp esett le. Min­den aránylagos idő eltelte után azon hely, hová a csep­pek estek, fájni, majd égni kezdett. A szerencsétlen nő szép arczát kimagyarázhatlan fájdalom torzitá el; kinja mindég nagyobb lett, ugy tetszék neki, mintha velejét fu­láakokkal szúrták volna. Szemei szikráztak, füléből és szá­jából vér csepegett. Fájdalmában ez alkalommal kiáltá elő­ször : könyörüljetek! Az orvos győzelmes mosolylyal lépett hozzá. — Tehát színésznő? — Igen! — Turner Friderikának hijják ? — Igen! — Fog engedelmeskedni ? — Mindent! mindent! dadogá a szerencsétlen, csak könyörüljetek ! Az orvos egy intésére a viz megszűnt csepegni, s Natália ismét szobájába vitetett. — Légy okos, mondá Tamás, az éjjel följövök hozzád, reggel már jó ágyad és kosztod lesz. A szerencséken nő megértette mit akar. . . . Ellenállani egy Kínzónak, ki őt valóban őrültnek tart­ja, ki mindent elhitetthet az orvossal; e gondolat iszony­nyal tölté el, elhatározá meghalni mielőtt az ápoló gya­lázatos t;rvét kivihetné. Kétségbeesetten dőlt le ágyára, bal karján nyomást érzett. Széjjelkaparta a szalmát, s nagy örömére egy nagy vasszöget talált. Hevesen kapott a szög után, most már volt fegyvere, mivel vagy megmentheti magát, vagy ellen­kező esetben saját keblét szúrhatja keresztül. Az éj beköszöntött. Szomorú félelemmel tartá jobbjában a szöget, isten­hez segítségért imádkozva; de ugy látszók, hogy imája nem hallgattatott meg, mert éjféltájban léptek közeled­tek czellájához. Egy pár mellékszobában zaj támadt. — Lázadás! lázadás! kiáltá egy szerencsétlen, ki ipagát királynak gondolá. — Még ma lefejeztetlek, vagy felakasztatlak! ma kap­tam vissza hatalmamat. Tamás fel sem véve a zajt, Natália szobájába lépett. — Mos kedves! légy okos, s ne vonakodj, látod a liinczoktól megkíméltelek, légy háladatos ! Ügyetlenül tapogatózott Natália után, ki fölegyene­sedve a szoba szegletébe vonult, egyszerű fegyverét szú­rásra emelve. — Vissza! — Hm! most már késő vonakodni, s e szavakkal körül akará ölelni. Natália felé szúrt s arezon találá, mi mélyen fúró­dott be. (Folyt, köv.)

Next

/
Thumbnails
Contents