Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)

1981 / 1. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Tilkovszky Loránt: Bajcsy-Zsilinszky Endre levele Antal Istvánhoz

sági szerződés 1941. január 31-én a külügyi bizottság elé került, ott a nagy többség azért fogadta igen kedvezően, inert azt remélte, hogy e szerződés révén, - amelynek az a lényege, hogy Magyarország a Jugoszláviával szembeni területi igényei erőszakos érvényesítéséről „örökre" lemond, s minden vitás kérdésben a tárgyalások útját fogja járni elérhetővé teszi Jugoszlávia semlegesítését arra az esetre, ha alkalom nyílik az elsődlegesen Romániával szemben fontosnak tartott fellépésre, Dél-Erdély önerővel történő megszerzésére. Bajcsy-Zsilinszky említett, cl nem mondott beszédének szövegéből világosan kitűnik és más írásai is mutatják, hogy nem utolsósorban épp ebben a vonatkozásban tulajdonított maga is igen nagy jelentőséget a magyar-jugoszláv szerződésnek: „Ez az egyesült erő bizonynyal eldönthetné - alkalmas időpontban - a középső és alsó Duna sorsát. De egyenesen játszi könnyűséggel dönthetné cl, ha Bulgária is bekapcsolódhatnék egy ilyen magyar-délszláv kiegyezésbe és együttműködésbe." Véleménye szerint „vissza kellett volna torpannia Magyarországnak a háromhatalmi egyezményhez való csatlakozástól, s abba legfeljebb akkor belemennie, ha Jugoszlávia és Bulgária is belemegy". - A magyar-jugoszláv szerződés csak akkor lehetett volna - mint baloldali erők remélték - a nyugati kapcsolatok Teleki által is igen fontosnak ítélt fenntartása szempontjából „még nyitva álló ablak", ha Jugoszlávia nem csatlakozik a háromhatalmi egyezményhez. A német kormány viszont épp azért nem ellenezte, sőt ajánlotta e szerződést, mert úgy vélekedett, hogy a magyar-jugoszláv barátkozás lényegesen megkönnyítheti Jugoszláviának a hármaspaktumhoz csatlakoztatását. A magyar-jugoszláv barátsági szerződés, amelynek szövegét előzetesen bemutatták Ribbentrop német külügyminiszternek, aki egyetértőleg vett róla tudomást, aligha képezhetett tényleges ellensúlyt. Ennek a beállításnak inkább a háromhatalmi egyezményhez való csatlakozással szembeni ellenállás leszerelésében volt szerepe. A barátsági szerződés becikkelyezéséről szóló törvényjavaslatot a háromhatalmi egyezményhez történt csatlakozásról szóló törvényjavaslattal együtt terjesztették a képviselőház 1941. február 4-i ülése elé, ahol - mint említettük - minden vita mellőzésével került sor szavazásra. Míg a háromhatalmi egyezményhez történt csatlakozás három ellenszavazatot kapott, a barátsági szerződés ügyében a szavazás eredménye egyhangúan pozitív volt. 13. Miután Bulgária 1941. március i-én csatlakozott a háromhatalmi egyezményhez, március 25-én a német diplomáciának sikerült Jugoszlávia csatlakozását is elérni. Két nap múlva azonban, március 27-én, katonai puccs megdöntötte a csatlakozási okmányt aláíró jugoszláv kormányt. Hitler erre elhatározta Jugoszlávia katonai erővel való felszámolását, s ebbe Magyarországot is igyekezett bevonni, az egykor Magyarországhoz tartozott jugoszláviai területek visszaszerzésére szabad kezet engedve. Horthy meg kívánta ragadni az alkalmat; Teleki, akit feszélyezett a csak imént megkötött barátsági szerződés, a március 28-i minisztertanácsi ülésen olyan megoldást keresett, amellyel legalább látszatra elkerülheti a nyilvánvaló szerződésszegés ódiumát. A német és a magyar vezérkari főnök (Paulus és &

7erth) március 30-i tárgyalása nem a kormányzó és a miniszterelnök „háta mögött" történt, tény vis-'ont, hogy megállapodásuk nem akceptálta a Teleki által óvatosságból kikötött feltételeket. A miniszterelnök a Legfelső Honvédelmi Tanács április i-i ülésén sem foglalt állást az akció eile*- csak annak fontosságát hangsúlyozta, hogy a magyar csapatok Jugoszlávia megtámadása helyett annak felbomlása után induljanak meg a revíziós területigények kielégítésére. Igaz, hogy 1941. februárjában tájékoztatót küldött a külügyminisztérium útján a londoni és washingtoni magyar követnek, s általuk az angol és amerikai politikai vezető köröknek azt ígérte, hogy épp úgy nem enged átvonulást a németeknek az ország területén, mint ahogy Lengyelország ellen sein engedélyezte nekik azt 1939. őszén - (tehát nem 1940ben!), - de 1941. április 2-án már világos volt, hogy a német haderő - a magyar vezérkar beleegyezésével - felvonulási terepül használja fel Magyarország területét, márpedig a londoni magyar követ épp ekkor érkezett értesítése szerint ez a körülmény az angol kormány részéről a diplomáciai viszony megszakítására vezethet. Ilyen előzmények után következett be Teleki öngyilkossága április 3-án hajnalban. Bajcsy-Zsilinszky nem ismerhette Teleki bú csúlevelét, amelyben a miniszterelnök drámai szavakkal vádolta magát súlyos felelősséggel. O is - mint annyian mások -, Teleki halálában nem kétségbeesést és bűntudatot, teljes politikai kudarcot és ezzel összefüggő lelki összeomlást, hanem hősi tiltakozást és a jövőnek szánt hátborzongató figyelmeztetést látott. 14. A németek Jugoszlávia elleni támadása - Magyarországnak is felvonulási területként történt felhasználásával - 1941. április 6-án kezdődött. 7-én volt Teleki temetése; ezen a napon szakította meg Nagybritannia a diplomáciai viszonyt Magyarországgal. A magyar csapatok csak 1 i-én indultak meg, miután az előző napon Horvátország önállónak nyilvánította magát. Horthynak a nemzethez intézett - (Bárdossy által szerkesztett) - 11-i kiáltványa a jugoszláv állam szétesésére, megszűnésére hivatkozva szólított fel annak korábban Magyarországhoz tartozott területei birtokbavételérc; következésképpen hadüzenet nem illett volna a koncepcióba, s valójában nem is történt. Az azonban tény, hogy a katonai bevonulást hadparancs és ál-hadijelentések kiadásával nagyszabású, dicsőséges fegyverténynek tüntették fel, holott a magyar csapatok említésre méltó katonai ellenállásba nem ütköztek. Ezért használja Bajcsy-Zsilinszky az „operettháború", vagy másutt az „álháború" kifejezést. Azt tartotta volna helyesnek, ha a kétségkívül igen élénk csetnik-tevékenységre való hivatkozással rendőri jelleget adnak a megszállásnak, sőt a továbbiakban azon megalapozatlan feltételezésének ad hangot, hogy „az egész világ s az illető terület minden népe a legtermészetesebb dologként fogadta volna az egyszerű rendőri megszállást". Mint Bárdossy miniszterelnökhöz április 11-én intézett említett memorandumában kifejtette, nem lett volna szabad - a kormányzói kiált98