Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)

1981 / 1. szám - MŰVELŐDÉS - Köteles Lajos: Adatok Békés megye honismereti-helytörténeti mozgalmának felszabadulás utáni történetéhez

Ez ugyanakkor azzal is járt, hogy a megye párt- és állami vezető szervei is jobban elismerték a mozgalomjelentőségét és növekvő anyagi lehetőséget biztosítottak számára. A megfelelő felkészültségű kutatói gárda kialakulása, a társadalom részéről érezhető igény és a hivatalos szervek anyagi-erkölcsi támogatása együttesen alapozta meg a mozgalom korábbi éveknél gyorsabb ütemű fejlődését. Jelentős tényezője volt a kutatómunka fellendülésének, hogy erre az időszakra olyan kutatói egyéniségek kerültek az egyes megyei intézmények élére és munkatársai közé, akik elhivatottságot éreztek a helyismereti kutatás, illetve a megye szellemi értékének fejlesztése iránt és lehetőségeikkel - erőfeszítéseikkel ezt a célt szolgálták. (Említeni kell Implom József, Elek László, Nagy Gyula, Tábori György, Szabó Ferenc, Krupa András, Vass István, Leiner Gyula, Lovász György nevét. Meg kell említeni azokat is, akik a honismereti-helytörténeti szakkörökben fejtettek ki nagy hatású tevékenységet, mint Beck Zoltán, Balogh György, Miklya Jenő, Mester György, Kiss Anikó, Rindó József, Végh Mihály és mások.) Ez a széles társadalmi háttér volt tehát az alapja a mozgalom gyors ütemű fellendülésének. A mozgalom szervezésében döntő szerephez jutottak az állandósuló kiadási lehetőségek. Elsőként kell említeni az 1966-ban létrehozott Békési Életet, amely körül hamarosan jelentős kutatói gárda csoportosult és mely igen jelentős kutató-nevelési funkciót is betöltött. Elsősorban a honismereti mozgalom aktívái számára jelentett módszertani és publikációs fórumot az 1967-ben megindult Körösmenti Honismereti Közlemények sorozata. A mozgalom hamarosan olyan szerteágazóvá vált, hogy áttekintése és segítése a korábbi módon (azaz alkalmi jelleggel) kevésnek bizonyult, szükségessé vált szervezettebb összefogása-irányítása. Annál is inkább, mivel segítésében és támogatásában ekkor már mintegy tíz különféle szerv és intézmény vett részt, s ez sok ellentmondást rejtett magában. Az anyagi erők szétforgácsoltságától az egymásnak ellentmondó intézkedésekig számtalan érv szólt amellett, hogy tevékenységüket összefogó-koordináló-irányító szervet hozzanak lctre. (Az a kísérlet, hogy a Megyei Tanács VB. Művelődésügyi Osztálya egy tiszteletdíjas szakreferenset bízott meg ezzel, nem hozott számottevő eredményeket.) Ezek a körülmények indokolták, hogy 1966 januárjában a különböző szervek képviselőinek és néhány közismert kutatónak a részvételével megalakították a Békés megye Népművelési Tanácsa mellett működő Helytörténeti Bizottságot. Semmit sem von le a bizottság létrejöttének jelentőségéből, hogy központi kezdeményezésre, az Országos Népművelési Tanács javaslatára jött létre, hiszen nem maga a megalakulás ténye értékelendő, hanem az a sikeres koordináló munka, amelyet működésének 2 eve alatt végzett. Tevékenységében kezdettől fogva egyenrangú feladatként kezelte a helytörténeti kutatás és a honismereti mozgalom problémáinak megoldását. (Hatóköre azonban korlátozott volt, elsősorban a problémák feltárásához tudott segítséget nyújtani.) Néhány, máig is jellemző probléma, amelyeket akkor felismertek: - nem megfelelő színvonalú a nemzetiségek történetének kutatása; - nem átgondolt és nem tervszerű a különféle szervek kiadói tevékenysége; - nem megfelelő a kiadványok propagandája és a nagyközönséghez történő eljuttatás sem megoldott; - nem megoldott a megjelenésre szánt művek előzetes elbírálása. A 60-as évek közepére a honismereti mozgalom is kinőtt a korábban jellemző néhány szakkörre koncentrálódásból. Az Orosházán, Békéscsabán, Gyulán, Dévaványán és Körösladányban működő iskolai és felnőtt szakkörök mellett jelentős szakköri tevékenység alakult ki pl. Battonyán, Szeghalmon és még mintegy 20 helyen. Figyelembe véve, hogy a honismereti mozgalom jóval szélesebb, mint a szakkörökben folyó tevékenység (hiszen ide tartozott pl. már akkor is a névadókultusz, a különféle községi néprajzi gyűjtemények létrehozása, stb.) összességében egy tömegméretű mozgalom kialakulásának lehetőségei körvonalazódtak. Nem utolsó sorban ennek köszönhető, hogy a Hazafias Népfront - amely már korábban is az egyik legaktívabb részese volt a honismereti mozgalomnak - 1968 áprilisában megrendezett IV. Kongresszusán 62