Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)

1981 / 1. szám - MŰVELŐDÉS - Köteles Lajos: Adatok Békés megye honismereti-helytörténeti mozgalmának felszabadulás utáni történetéhez

a mozgalom társadalmi méretű kibontakoztatása és a szocialista hazafiságra nevelés hatékonysága érdekében létrehozta a HNF Országos Tanácsa mellett az Országos Honismereti Bizottságot. Ezt követően határozták el megyei honismereti bizottságok létrehozását. A szervezés során megyénkben az a megoldás alakult ki, hogy tekintettel a honismereti és a helytörténeti mozgalom aktivistáinak csaknem teljes azonosságára, a két terület megbonthatatlan összetartozására, célszerűbb a két bizottság egyesítése és Honismereti-Helytörténeti Bizottság létrehozása. Meg kell jegyezni, hogy ennek a megoldásnak mind az országos szerveknél, mind a megyei aktívák körében voltak ellenzői; mindkét oldal attól tartott, hogy a másik érdekei jutnak majd érvényre és elsorvasztják a „saját" fejlődési lehetőségeket. Az elképzelés elvének helyességét az azóta eltelt időszak igazolta - de az egyesülés alkalmával nem került sor számos olyan probléma tisztázására, amelyek aztán a későbbiek során komoly akadályaivá váltak a fejlődésnek. A Honismereti-Helytörténeti Bizottság az első esztendőkben rendkívüli eredményeket ért el. Valamennyi járásban létrehozta pl. a honismereti bizottságokat, (néhány helyen nem ilyen elnevezéssel - pl. a mezőkovácsházi járásban helytörténeti munkaközösség, a szarvasiban helytörténeti kuatócsoport) melyek vezetői egyben a Megyei Honismereti-Helytörténeti Bizottság tagjai is voltak, azaz biztosítva volt a szoros kapcsolat. Ezek az évfordulók idején korábban elképzelhetetlen számú honismereti-helytörténeti ismeretterjesztő előadást szerveztek, tudományos ülést rendeztek (Battonyán, Szarvason, Kétegyházán), emléktáblák elhelyezését kezdeményezték, vetélkedőket rendeztek, kialakították a szakkörvezetők szakmai továbbképzésének rendezvényeit, feltérképezték a kutatókat és honismereti szakköröket. (1968-ban a megyében 58 kutató és 33 szakkör volt!) Szorgalmazták az üzemtörténetet és tsz-krónikaírást, megkezdték a szomszédos megyékkel való kapcsolatok kiépítését, tájházakat létesítettek, az országban első honismereti alapítványt hozták létre, megindították a helynévgyűjtcst, stb. Jelentős kezdeményezésnek indult az 1969-ben első ízben megjelentetett stencilezett tájékoztató, melyben a mozgalom résztvevői friss információkhoz juthattak a mozgalom valamennyi eseményéről. További felsorolás nélkül is nyilvánvaló, hogy a 60-as évek végére rendkívül biztató fejlődés körvonalai rajzolódtak ki, és ha a helytörténeti kutatások és publikációk gazdag termését is figyelembe veszszük, még inkább az a meggyőződésünk. (Az ekkor már rendkívül jelentős termésből néhány ismertebb: elsőként a Tanácsköztársaság Békés megyében című tanulmánykötet, a Bibliotheca Békésiensis sorozat, az Olvasókönyv Békés megye történetéhez című forráskiadvány, a Békés megye 1918-1919-ben című dokumentumgyűjtemény, a Sárréti Írások megjelenése, Elek László és Implom József könyvei, cikkei, Tóth Lajos és Filadelfi Mihály kimagasló színvonalú tsz-történetei, a szarvasi Tóth Lajos több könyve, stb.) A 70-es években a mozgalom fejlődésének újabb ellentmondásos jelenségeket is magával hozó szakasza kezdődött. A hagyományos értelemben vett honismereti mozgalomban ugyanis kétségtelenül visszaesés történt. Ennek okai sokfélék; része van benne a honismereti és helytörténeti bizottságok egyesítésekor tisztázatlanul hagyott problémáknak, főképpen a mozgalom két területe sajátos feladatai egybemosódásának, hatással volt rá a járási tanácsok átszervezése, amikor az addig rendelkezésre álló anyagi források megszűntek, s ez történt a helyi tanácsok önállóságának biztosításakor is. Az utóbbi különösen nagy szerepet játszott abban, hogy az anyagi gondokkal küzdő iskolákban - különösen a történelemoktatás „trónfosztása" nyomán - „fontosabb" szakkörökre fordították a pénzt, így lelassult a mozgalom kádereinek nevelése. Az anyagi problémák kétségtelenül komoly akadályai voltak annak, hogy a 60-as évek végén nagy lehetőségekkel biztató mozgalomban rejlő valamennyi lehetőséget kiaknázhassuk. Említésre méltó, hogy a két, majd 4 művelődési otthoni honismereti bázisközpont létrehozásával megkísérelték a mozgalom hagyományos tevékenységének segítését és az új lehetőségek kikísérletezését, ez azonban - főként személyi okok miatt - csak részleges eredményekkel járt. Az anyagi okok mellett sajátosan ellentmondásos szerepe volt a mozgalom másik alkotó részének, a helytörténeti kutatások fellendülésének. Az utóbbi ugyanis egyre fokozódó támogatást kapott a különféle állami és társadalmi szervektől, ezért a mozgalom képzett kutató-aktívái közül nem kevesen ide koncentrálták tevékenységüket és 63