Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)

1981 / 1. szám - MŰVELŐDÉS - Köteles Lajos: Adatok Békés megye honismereti-helytörténeti mozgalmának felszabadulás utáni történetéhez

A korai fórumok közül említésre méltó az orosházi Szántó Kovács János Múzeum 1955-ben megjelent Emlékkönyve, a 6 számot megért Körös Népe antológia és a Békési Üzenet című folyóirat, amelynek 3 száma jelent meg, benne vegyes közlemények, versek és értékes helytörténeti tanulmányok. Az 1956-ot követő évtized a honismereti-helytörténeti mozgalom kibontakozásának korszaka. Jellemzője az új kutatói gárda jelentkezése, a helytörténeti kiadványok jelentős számbeli gyarapodása és a mozgalom majdani bázisát megteremtő honismereti-helytörténeti szakköri mozgalom kialakulása. A korszak sikeres kutatói között kell említeni Viráqh Ferencet, aki rendkívül széleskörű kutatói munkát folytatott (foglalkozott pl. a földmunkás- és szegényparaszt mozgalmakkal, a török hódoltság történetével, sporttörténettel) és az általa vezetett helytörténeti szakkör tevékenysége mintaként szolgált a megyében szerveződő helytörténeti szakkörök számára. Kiemelkedő jelentőségű volt Tibori János és Papp János munkássága is. Tibori elsősorban Áchimról készült könyvével és Békéscsaba történetéről írt köteteivel, Papp János pedig színháztörténeti kutatásaival végzett országosan is figyelmet keltő munkát. Saját publikációi és kimeríthetetlen energiával végzett szervező munkássága miatt is kiemelésre méltó Dankó Imre tevékenysége, aki a „Gyulai Múzeumi Füzetek" több tucatnyi közleményével kedvező légkört teremtett a helyismereti kutatások társadalmi fontosságának felismeréséhez. Elsőként az ő tudományos és szervező munkájában található meg a tájegységi szemléletre törekvés, ami az igazán színvonalas megyei kutatások alapfeltétele. A jelentős kezdeményezések között kell említeni a Nagy Gyula által szerkesztett orosházi múzeumi évkönyvek sorozatának megindítását, a Takács László által gondozott „Battonyai füzetek" sorozat indulását és a „Szarvasi füzetek" sorozat elkezdését. Említésre mcltó Miklya Jenő Csanádapácáról írott könyvének megjelenése - mivel ez volt az első községtörténet az 1950-ben Békés megyéhez csatolt Csanádi részekről- és hasonló ok miatt érdemes az említésre az 1965-ben megjelent, Dankó Imre szerkesztette „Mezőkovácsházi Emlékkönyv" is. Nem hagyható említés nélkül, hogy a helyismeret iránt fokozódó társadalmi igények azonnali kielégítésére törekvés néhány esetben olyan alacsony színvonalú, tudománytalan „művek" létrehozásához is vezetett, amelyek országosan is rontották a megye helyismereti kutatásainak hitelét. Kirívó példája volt az ilyen fajta munkálkodásnak Maday Pál megyetörténete, amelynek máig érvényes tanulsága, hogy nem szabad a társadalom erőfeszítéseit igénybe venni, ha nincs meg a biztosítéka az értékes művek létrehozásának. Az is tanulság volt, hogy a mozgalom társadalmi aktívái nem képesek tudományos színvonalú munkát végezni; a mozgalom és a helytörténeti kutatók együttműködése csak akkor lehet kölcsönösen előnyös, ha a mozgalom aktívái elsajátítják azokat az alapvető tudományos ismereteket, amelyekre egy-egy akció során szükség van, s megvan a szükséges intézményi háttér. A teljes képhez az is hozzátartozik, hogy a mozgalom országszerte és minden irányítói szinten hasonló problémákkal birkózott. így például az 1965-ben a Békés megyei Tanácsnál létrehozott Kiadói Tanács - amelynek létrejötte a felélénkült kutatási-kiadási tevékenység következménye volt - is a szakmai szempontok háttérbe szorulása miatt nem tudta betölteni a neki szánt szerepet. Míg itt az adminisztratív eszközök, a Népfront esetében a mozgalmi módszerek bizonyultak kevésnek, nem eléggé hatékonynak a kiszélesedő mozgalom irányítására. A korszak végére jelentős eredmények születtek és megkezdődött a mozgalom helyi műhelyeinek formálódása. A 60-as évek közepe újabb korszakhatárt jelent a mozgalom fejlődésében. A korábbi évek tapasztalatai alapján olyan változások mentek végbe, hogy ezt az időszakot joggal tekinthetjük a mozgalom társadalmi jellegűvé válása korszakának. Minőségi változás történt a helyismereti kutatásokban. A korszaknyitó munkának tekinthető Orosháza monográfiája Nagy Gyula által irányított munkálatai során létrejött az a munkaközösségi forma és kialakultak azok a módszerek, amelyeket az ezután következő évek valamennyi sikeres kutatásában felhasználtak. A helyi, megyei és megyén kívüli szakemberekből szervezett szervezőgárda különösen megfelelőnek bizonyult az országos műhelyekhez való kapcsolódás tekintetében, elősegítette a magasabb színvonalra törekvés eredményességét. 61