Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)

1981 / 4. szám - SZEMLE

anyakönyvi vizsgálatok alapján a hasonlóságot, rokonságot a gyulai és szentmártoni (ma: Sínmartin, Románia) németséggel, és ezzel cáfolja az eddigi elképzelést, azaz Elek szigettelepülés voltát. Regensburgban szálltak hajóra, pontosabban tutajra, amely nyersen ácsolt fából készült, és 1749-es ár szerint 15 forint 26 krajcárba került. Faanyagát később a ház építésénél használták fel. Az ulmi doboznak nevezett alkotmányon 45 ember számára volt hely. A dunai út 5-6 hétig tartott. Bécsben pihentek meg, és az utazás alatt a Duna szigetein töltötték az éjszakákat. A Dunaföldvár-Kecskemét-Szentes útvonalon érkeztek meg jövő otthonuk színhelyére. A kivándorlás és letelepedés történetére vonatkozóan érdekes dokumentumokat közölnek a szerzők. A mulfingeni anyakönyvből vett részletből megtudjuk: távozásuk idejét több helyen bejegyezték, sőt a magyarországi elhalálozás és gyermekszületés idejét is feltünteti az anyakönyv. A kapcsolat tehát az otthon maradottak és az új hazába települtek között nem szakadt meg azonnal. Kiderül az anyakönyvből az is, hogy az első elekitelepítés elhúzódott 1724-26-ig.Ezen alkalommal 62 család jött, akiket az 1735-ös pestis után, 1744ben rokoni, ismeretségi szálak révén még 57 család követett. A továbbiakban leíró részek és forrásszemelvények együttese adja a község történetét. A Péróféle felkelés riadalma után az 1735-ös pestis katasztrófája következik. 28 család teljesen kihal ennek következtében, de tizedel az 1831-es kolera, az 1873-asjárvány idején pedig minden tizennyolcadik lakos esik áldozatul. Az 1788-as Habsburg-török háború idején délről több család, mintegy 400 ember érkezett Elekre. A szerzők szerint egy részük végleg ott is maradt. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc ideje alatt különösebb megmozdulás nem volt. Kielégítették a közelben állomásozó seregek élelmiszer-igényeit mindkét oldalon, és ezzel megmenekültek az atrocitásoktól is. Az egyes történelmi eseményekhez kapcslódó eleki történetek jól mutatják: mi csapódott le az országos eseményekből egy kisebb, idegen nyelvű falu életében. A történet ismét kiterebélyesedik az első világháborúnak és következményeinek tárgyalásakor. Ez esetben már a visszaemlékezéseket, a szájhagyományt is felhasználják a szerzők. A háború indulásakor a falubeli hangulat az országossal azonos, az asszonyok azonban a mozgósítás idejétől a háború végéig feketében jártak. Az országostól eltérő helyzet alakult ki a román királyi megszállással és a háborút követő béke kapcsán. Részletesen olvashatunk arról, hogy a szájhagyomány szerint milyen módon maradt Elek Magyarország része. A könyv történeti fejezetei a jóvátételi munka és a kitelepítés rövid leírásával zárulnak. A munka további egységeit három nagy címszó alá lehetne összevonni: gazdaságtörténet, művelődéstörténet, néprajz. Ezek között egymás mellett láthatjuk a frank és az eleki parasztházak alaprajzát, majd pedig a jellegzetesen eleki ún. »triangel« típusú ház rajzzal illusztrált leírását olvashatjuk. Az iparról és a mezőgazdaságról szóló fejezetek, különös tekintettel a sertéstenyésztésre, fontos részei a műnek. A művelődéstörténet színességével - templomtörténet, iskolatörténet, az egyletek, a színjátszás egyaránt helyt kaptak benne - hívja fel magára a figyemet. A néprajz huszonnegyedik óráját éljük. Éppen ezért szerencsés, hogy belekerült a könyvbe a viselet leírása, az asszonyok munkája, és helyet kaptak a jeles napok szokásai is. A magyarországi Elek község történetének legnagyobb erénye az anyaggazdagság. A szerkezeti és elemző részek gyengéjét csak akkor kérhetnénk számon a szerzőktől, ha szakavatott történészek és néprajzosok lennének. így inkább azt hiányolhatjuk, ami kimaradt a kötetből, ugyanis ez a jövőben már alig-alig lesz felkutatható. Ilyenek például a feldolgozásra nem került néprajzi témák, valamint századunk első felének helyi politikai mozgalmai. Mindezek ellenére bátran elmondhatjuk: a szerzők egészet alkottak. Könyvük nemcsak Elek múltjáról szól, hanem a hazai nemzetiségi történetírásnak is fontos dokumentumokat nyújt. •520