Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)

1981 / 4. szám - SZEMLE

Agrárpolitika és agrárátalakulás Magyarországon (1944-1962) Szerkesztette: Balogh Sándor és Pölöskei Ferenc Akadémiai Kiadó Budapest, 1979. - 240 oldal ZALAI GYÖRGY Az agrárszocialista mozgalmakra való emlékezés azzal válik teljesebbé, ha arról is megemlékezünk, hogyan szolgáltatott a történelem igazságot az elnyomott paraszti tömegeknek, hogyan oldódtak meg azok az ellentmondások, amelyek talaján létrejött az agrárszocialista mozgalom. Mintegy fél évszázad telt cl, meg-megújuló küzdelmek között, amely nemcsak hogy megoldást nem hozott, hanem még növelte az ellentmondásokat. Bár időnként a történelmi események háttérbe szorították, vagy enyhítették a robbanásig nőtt feszültséget, azonban az ellentmondások alapját képező gazdasági-társadalmi rend alig változott, a parasztság differenciálódása és ellentétes osztályokra bomlása fokozódott, az ország maradt a »hárommillió koldus országa.« Az agrárszocialisták ceglédi kongresszusán elhangzott »földosztó« határozat után félévszázaddal került sor arra a földosztásra, amely forradalmi változások elindítója volt. Nem csak a harcokban résztvevők visszaemlékezései, hanem a történészek feltáró-elemző munkája bizonyítja, hogy a századforduló agrárszocialista mozgalmainak harcos hagyománya nemzedékről nemzedékre öröklődött és forradalmi, mozgósító erővel hatott az 1945. évi földosztás végrehajtásában. E földosztás olyan forradalmi átalakulásnak lett első állomása, amelynek eredménye mintegy másfél évtized múltán a mezőgazdaság szocialista alapokra helyezése és a parasztságnak ezen az alapon való továbbfejlődése lett. Ennek a forradalmi átalakulásnak folyamatát, e folyamat fő történeti szakaszait, meghatározó vagy befolyásoló tényezőit vették vizsgálat alá azoknak a tanulmányoknak a szerzői, amelyeket az Akadémiai Kiadó »Agrárpolitika és agrárátalakulás Magyarországon (1944-1962)« című kötetben adott közre agrártörténetünk iránt érdeklődők számára. •506 A kötet alapját azok az előadások és felszólalások képezik, amelyek az ELTE Bölcsészettudományi Karának Új- és Legújabbkori Magyar Történeti Tanszéke által 1975. április 8-án - hazánk felszabadulásának 30. évfordulója alkalmával - rendezett tudományos ülésén hangzottak el. Az előadások és felszólalások nem eredeti alakjukban, hanem tanulmánnyá érlelt formájukban szerepelnek a kötetben. Ezeken kívül további két tanulmány bővíti a kötetben a tudományos ülésen tárgyalt téma körét. A kötet 13 tanulmánya három fő kérdéscsoportot vesz vizsgálat alá. Simon Péter »A párt agrárpolitikája a szocializmus alapjai lerakásának időszakában« című tanulmánya első részében számbaveszi azokat a fontosabb feladatokat, amelyek megoldása feltétele a mezőgazdaság szocialista átalakításának. Nyolc pontban fogalmazva ezek lényegét, részletes értelmezését adja az egyes feladatok mibenlétének. A tanulmány további részében, kiindulva a felszabadulás előtti agrárviszonyokból, kronologikus sorrendben ad áttekintést arról, hogy a kommunista párt kezdeményezésével és irányításával hogyan oldódtak meg a tanulmány első részében vázolt feladatok. A kommunista párt agrárpolitikája, mint az egész agrárátalakulás egyik legfontosabb tényezője, valamennyi többi tanulmányban is igen jelentős helyet kap. Mintegy kiegészíti ezeket Izsák Lajos »A polgári ellenzéki pártok agrárpolitikai törekvései« című tanulmánya, amelyben bemutatja, hogy az agrárátalakulás első szakaszában milyen erők, milyen módon próbálták meghiúsítani a demokratikus agrárforradalom győzelmét. A második nagy kérdéscsoport tárgyalását Orbán Sándor »A parasztság szerkezeti átalakulásának kérdései a demokratikus és a szocialista agrárforradalom időszakában« című tanlmánya vezeti be. E tanulmány sokéves kutatómunka eredményének ösz-