Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)

1981 / 4. szám - SZEMLE

szegezése. Egyes elemei önálló dolgozatok alakjában megjelentek folyóiratok hasábjain. Átfogóan részletes kimunkálása »Két agrárforradalom Magyarországon« című kötetében vált ismertté. A most közreadott tanulmány továbblépést jelent nemcsak a téma vizsgálatának újabb területekre való kiterjesztésével, hanem az egyes folyamatok értékelésének éijrafogalmazásával, s iijabb kutatásokra ösztönző kérdésfelvetéseivel. A tanulmány az agrárnépesség és birtokviszonyok felszabadulás előtti struktúrájából indul ki. Évtizedekre visszanyúló feltárásokkal bizonyítja, hogy különböző történeti tényezők hatására alakult ki az agrárnépességnek és viszonyoknak az a struktúrája, melyet a népi demokrácia »örökölt«, s amelyre a két világháboni közötti időszakban a dinamizmus hiánya és az adott szerkezet megmerevedése voltjellemző. Munkája további részében azt veszi elemzés alá, hogy milyen változásokat eredményezett a földosztással kezdődő demokratikus agrárforradalom, s eredményei mellett milyen problémák maradtak megoldatlanul. Statisztikai adatok és tapasztalati tények sokoldalú elemzésével veszi vizsgálat alá a demokratikus agrárforradalom következtében átalakult paraszti osztálytagozódást, az egyes paraszti rétegek helyzetének alakulását, a gazdasági, politikai tényezők pozitív vagy negatív hatását. Összegező értékelése ma már általánosan elfogadott: »A demokratikus agrárforradalom szakaszát értékelve... elvitathatatlan annak ama hatalmas tette, hogy a reakciós nagybirtokrendszert egyszer s mindenkorra felszámolta és egy új típusú - népi demokratikus - agrárfejlődéshez nyitott utat. Ugyanakkor nem kétséges, hogy nem csak a parasztság korábban jobban, most kevésbé polarizált rétegződéséből eredő feszültséget, szociális és politikai szövetségi problémáit nem oldotta meg, hanem üzemi és gazdasági szempontból sem járhatott hosszabb távon előrejutással... Megoldásuk csak az egész népgazdaság struktúrájának az iparosítással összekapcsolt átalakításával és továbbfejlesztésével, valamint a mezőgazdaságban olyan tulajdoni, szervezeti és üzemi formák létrehozásává volt lehetséges, amelyek mind a szociális, mind a modern gazdasági- üzemi követelményeknek megfelelnek.« A tanulmány befejező részében azt vizsgálja, hogy a szocialista építés időszakában hogyan oldódtak meg azok a jórészt korábbról fennmaradt feszültségek, ellentmondások, amelyek a földreform és agrárfejlődés nivelláló hatása ellenérejellemezték a paraszti osztálytagozódás alakulását. Annak a folyamatnak bemutatásával, amelynek eredménye a mezőgazdaság szocialista átszervezése, a parasztság termelőszövetkezeti parasztsággá válása lett, olyan összefüggéseket tár fel, amelyeknek egyszerű felsorolása is meghaladja a könyvismertetés lehetőségét. Aligha tévedés azt állítani, hogy c témakörben kevés hasonlóan tudományos igénnyel készült tanulmány jelent meg. Orbán Sándor tanulmánya kitűnik nem csak a választott téma tárgyalásának gazdag tartalmával, hanem a tárgyhoz választott források, adatok, tények bizonyítóerejű feldolgozásával, és ennek alapján fogalmazott határozott állásfoglalásaival. A harmadik kérdéscsoportot Szakács Sándor »A mezőgazdasági termelés és néhány történeti jellegű befolyásoló tényezője« című tanulmánya dolgozza fel. A szerző megállapítja, hogy »...a termelési eredmények szükségszerűen tükrözik a természeti tényezők és a társadalom-történeti elemek hatását, utóbbiak azonban előbbiektől elkülöníthetők, részben mérhetők. Külön vizsgálatuk fontosjelentőséggel bír a gyakorlati munka számára.« Elsőként a háborús veszteségek termelésre gyakorolt hatását veszi vizsgálat alá. Kimutatja, hogy az országot ért összes közvetlen anyagi kárnak 16,8%-a - 3,7 milliárd pengő - a mezőgazdaságra jutott, amelynek kedvezőtlen hatása - bár legerősebben az 1945-1946. évi termelésben érvényesült - valójában az egész rekonstrukciós időszakra kiterjedt, és több más tényezőnek is eredőjévé vált. Ilyen volt a hiánygazdálkodás kényszere, az állami beavatkozás több területen, a kényszergazdálkodás továbbvitele. Részletesebben tárgyalja a szerző azoknak a döntés jellegű gazdaságpolitikai tényezőknek hatását, amelyek az agrárolló szélesre nyitásával, a parasztság jövedelmének alacsony szinten tartásával, a termelési feltételek lassú javulásával, az erőszakoltan gyors ütemű termelőszövetkezet szervezéssel stb. hatottak kedvezőtlenül a mezőgazdasági termelésre. A kedvezően ható tényezők között első helyen a földreformot tárgyalja. Megállapítja »...a földreform lett az a dinamizáló tényező, ami forradalmi jelentőségű politikai és társadalmi következményein túl...« új alapokra helyezte a termelés üzemi rendszerét, lij érdekeltségi rendszert teremtett, amely az újgazdákat hiányzó eszkö•507