Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)

1981 / 4. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Pócs Éva: A magyarországi románok néphite Diószegi Vilmos gyűjtésében

fog az ursoi mondani. Azt mondta neki, hogy az övé lesz. Ü legény volt. Elvitte a lányt, és karóba tette, mert ő már legény, az pedig csak most született. Meglátta valaki, és elvitte onnan. És mikor megnősült a legény, látta, hogy a felesége jegyes. Megkérdezte, hogy milyen jegy az. És akkor azt mondta: »Mikor én születtem, volt egy szolgánk, és az a karóba dugott." (M i) Mikor született valaki kis gyerek, akkor tettek az asztalra egy tányér vizet, egy szelet kenyeret, egy kis sót, meg egy csomó bazsalikumot, meg egy kis tömjént tettek melle, meg egy gyertyát, mer ha jönnek azok az ursoi-ok, akkor ha nem lett volna az asztalon, akkor megverték volna azt az asszonyt, akié volt az a kisgyerek. Féltek az asszonyok, hogy jön az ursoi, aztán kicseréli a kisgyereket. Azért tették mindezt, hogy egyen kenyeret, sózza meg. (M 10) A gyerek bölcsőjébe tettek három vagy hét fokhagymagerincet, meg melléje göngyöltek egy kis tömjént. Mert ezek az ursoi-ok nem szerették a tömjént meg a fokhagymát se. Söprűt is tettek a bölcső mellé. Hogy ne bántsa a kisgyereket, az ajtó külső vagy belső oldalához állították a seprűt a nyelével lefelé, vagy kést szúrtak a földbe az ajtó mellé, belülre. (M 12) Amikor megszületett a gyerek vagy a lány, mán akkor mintha »rsoí-nak nevezték, olyan szerencséje lesz a kicsinek, amilyen szerencsét az Mr.?oí-ok jósolnak neki. Az asszonyok a seprűt fordítva az ajtónak támasztották, hogy az ursoi-ok be ne tudjanak jönni. Nemcsak jósoltak, hanem el is cserélték a gyereket. (M 16) 7. »KEDD ESTE«, »PÉNTEK ESTE« Minden este ültek a fonókán, csak kedden, péntek és szombat este nem tartottak fonókát, mert féltek, hogy megveri őket a kedd este (mará sara), péntek este (viner sara). (M 12) Kedd este fonni, varrni, sepregetni nem volt szabad. Mert megveri a kedd este és a péntek este. Aszszonynak mutatkozott kedd este, péntek este. (M 10) Libapásztor voltam, olyan 10-11 éves voltam, beszélték az asszonyok: az este péntek este volt, megverte Nyete Annát, mert valamit csinált péntek este a házba, pedig nem volt szabad semmit se csinálni. Az asszonyok féltek tőle nagyon, mondták: »majd jön kedd este, péntek este, aztán megver.« (M 10) 8. »RONTÁS« Édesanyám egészséges vót, amikor idejött, nem volt semmi baja, és aztán két vagy három évre, ii mosott, kint szapult a szapuló széken, és amikor bejött, akkor nagyon beteg lett. Azt gondolta, hogy megfázott, mer tél volt, aztán az ujjai, a körmei alatt fájt. Azt gondolta, attól lett beteg. Annyira fájt, hogy kioldotta a ruháit, mer korcos volt, hogy hátha jobban lesz. Ő nem ájult cl,

do rosszul volt. Egy asszony babonázta (babonit, l-o strieat), és mindig ott a sarkon látta. Mer akkor kemencék voltak a házban, és az öregasszonyok mondták, biztos meg van rontva, a tudós asszonyhoz menjen. Elment édesanyám Ilyebe

3 a nagynénjéhez, és azzal elment a tudós asszonyhoz, Laszeleusba

4, arra Pil fele. És azt mondta édesanyámnak az a tudós asszony, pedig sohase látta: »Jaj Mariskám, de nagyon beteg vagy. Na nem baj, majd segítek én rajtad, ne félj.« Akkor kezdett olvasni rá. Mikor már megolvasta, akkor megmondta, hogy ki volt a tettes. Megmondta, hogy az által való szomszédja, meg az a lány, Jova Anna csinálta, mer férjhez akart menni. És édesapám azzal az Annával beszélt, az volt a kedvese, de csak nem vette el. Jobban szerette anyámat. Mikor mentek aratni, akkor találkoztak, Bérizdo pusztán. Anna haragudott, gondolta: „Majd megmutatom én, csak enyém lesz." A tudós asszony azt mondta: »Mikor hazamész, akkor majd elébedjön Rosu Virág, aki megrontott, de ne nézzél hátra, mer majd jön előtted és kérdezi, hogy van apád, nem beteg-e, ő úgy kerülget majd, hogy te utána nézz, de ne nézz hátra, mer akkor nem ér semmit az olvasás (dascintat).« Elébe is ment Rosu Virág, kerülgette is édesanyámat, hogy utána nézzen, de édesanyám nem nézett hátra utána. És amikor hazagyött édesanyám, akkor jobban lett. A tudósasszony megmondta neki, hogy menjen majd megint vissza hozzá, már nem tudom én, hány hétre. És amikor elment hozzá, akkor mondta édesanyámnak, hogy ő beleegyezik, hogy ő megölje a Jova Annát, akkor meggyógyul teljesen, úgy lesz az egészsége, mint lány•496