Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)

1981 / 4. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Pócs Éva: A magyarországi románok néphite Diószegi Vilmos gyűjtésében

4. BOSZORKÁNY - STRÍGOI - PRICOLICI Aki foggal született, arra azt mondták: kukosida

2. Az egy hónapig fiú volt, egy hónapig pedig lány (M 8) Aki foggal születik, abból nem strigoi lesz, hanem tátos. Az nem jó, lopott. (M 2) Aki foggal születik, az strlgoi; van aki farkasra születik, van aki tyúkokra, tojásokra, van aki dologra születik. Aki farkasra születik, az a farkasokat szereti, aki a tyúkokra születik, az a tyúkokat szereti nagyon, aki a tojásokra születik, az a tojást gyűjti. Aki dologra: nem baj, ha van haszon, ha nincs, csak dolog legyen. Nem tud tétlenül lenni, hogy ne dolgozzon. De most már az ilyeneket megölik. A bába nem is mondja meg, a gyerek anyja se tudja meg, csak a bába megfojtja. Azt mondja, hogy megfulladt. Mer van olyan, aki arra születik, hogy öli az embereket. (M 11) Ha a rossz lelkű ember meghal, az lesz strigoi. (M 1) Mikor születik egy gyerek, és fejkötővel születik, azt a bábaasszony leveszi, akkor azt mondja: strigoi legyen macskára, kutyára, munkára. Aki macskára, az szereti a macskát, 10-20 macskája is van. Aki munkára van, az éjjel dolgozik mindig. Nagyon sokat dolgozik. - Van, aki lopásra van, van, aki mesterségre. Ha piros főkötővel születik, akkor strigoi lesz, ha meghal. Vót itt egyszer egy ember, az sokáig járt haza, pucolta a lovát. Az olyat kiássák a földből és hasra fordítják, akkor nem jár többet. Addig a bába nem tudja levenni a piros főkötőt, amíg meg nem mondja, hogy mire veszi le. »Sä fü strigoi pä lucru, sä fii strigoi pä mici, sä fii strigoi pá eine, sä fii strigoi pä cei vide« (»Legyél boszorkány a munkában, legyél boszorkány macska, legyél boszorkány kutya, legyél boszorkány látó.«) A főkötőt ismeri a bába, és abból állapítja meg, hogy mire legyen. (M 1) Nincs olyan ember, aki ne lenne strlgoi. Csakhogy az egyik strigoi az alvásra, a másik a dologra, vagy az italra, pipázásra. Van, aki nem szereti a fokhagymát, az is strigoi. (M 8) Most négy esztendeje történt. Itt az állomásnál, jött egy asszony és két olyan kis szarva volt a fején. Húzta a kendőjét mindig előre, de az csak hátra csúszott. Azt nemcsak én láttam! Nekem is más mutatta. (K 3) A lányoktul a gyülekezetbül gyüttem haza, és találkoztunk egy tehénnel. Megállt, aztán fordult felénk. És mondom a cimborámnak, gyere, és fogjuk meg. Azt mondja: »Hadd el, az az anyám«. És akkor hazamentünk. Én láttam, mikor mosta a fejit, hogy volt két kis szarva a fejin. Csigirnij volt a neve ennek az asszonynak. (K 3) Ha valaki egyedül dolgozik késő este, akkor azt mondják neki: »Asc iesfi ca strigoii« (Olyan vagy, mint a strigoi). (M 9) Az is ott a gulya kútjánál történt. Szentannán Franci bácsi volt, német volt. Mindig mesélte, hogy egy asszony olyan boszorka volt, és mikor valami rosszat akart csinálni valakinek, egyet bukfencezett, és kecske lett belőle. A ruháját otthagyta mindig a kútnál. És akkor, amikor ii végezte a dolgát, megrontott valakit, akkor egyet bukfencezett, mingyár asszony lett és felöltözött. Utóbb elment a faluba, úgy kecske alakba, és ott látták az emberek és mingyár puskát fogtak. Agyon is lőtték, meg is főzték, meg is ették. Akkor a ruhát ott tanálták a kútnál. Akkor tudták meg, hogy ki volt az, a férje akkor mondta: »At mincat pä Lizi-me« (Megettétek az cn Lizimet). És akkor a ruhát elvitte az ura és a tűzbe dobta. Német asszony volt: Lizi. Akart valakit megrontani, azér ment a faluba a Lizi. Pricolici volt. Már asszony voltam, itt is laktunk. Sokan azt mondták, hogy rontás volt. Este akármeddig fent voltunk, mikor lefeküdtem, eloltottuk a lámpát, akkor ezen az ajtón - mindig láttam - hogy jön egy magas nő. Jött be hozzám. És úgy nyomta a mellemet. És én kiabáltam. Mihály sokszor mondta, hogy álmodok. De ez sokszor történt. Akkor jött ide apám nagynénje, Marioca (Nagy Maris), és azt mondta, hogy majd ő beszél Popovici pappal, hogy csináljon egy misét. De a tisztelendő úr azt mondta, hogy ő idejön a házhoz kedden és csütörtökön és itt csinál misét és házszentelést (festaniie). Én térdeltem, a patrafir-1 a fejemre tette és imádkozott. Az ördögöt a tűzhelyről, meg a testéből is kiűzte a necuratu-t. Akkor kedden este lefeküdtem, és elaludtam reggelig. Akkor nem jött be senki sem. Mikor fölkeltünk, volt vagy 20 db tyúkom, hát tán három maradt, a többi mind megdöglött azon az éjszakán. Akkor volt 12 rucám is, akkor abból is megdöglött 5-6. •491