Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)

1981 / 4. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Pócs Éva: A magyarországi románok néphite Diószegi Vilmos gyűjtésében

Akkor ami maradt, azok olyanok voltak, mintha részegek lettek volna. Akkor csütörtöki nap megint eljött a pap. És akkor mindjárt az volt az első, hogy megkérdezte: hogy érzem magam. Mondtam, hogy jól, de mondtam, hogy mi lett a jószággal. Azt mondta: nem baj, mert a jószágra fordult. És akkor megint imádkozott, és attól kezdve sohasem láttam semmit. (G i) Itt volt egy öregasszony, Vladuí Mária, a házba lakott, de nagyon szép asszony volt. És mondta, hogy a férjének volt szeretője, járt egy asszonyhoz. Osmerte is. De nagyon haragudott rá az urának a szeretője. És azt mondta a Vladuí Mária, hogy kedden este, ha lefeküdt, akkor az ágyban egy nagy béka mászott mindig hozzá. És valaki azt mondta neki, hogy fűtse be a kemencét; olyan boglyakemencéje volt; és azt mondták, hogy fogja meg a békát, és dobja a kemencébe. És be is dobta. Akkor a következő kedden ő egyedül volt kint, mert tanyán voltak, ott laktak, és olyan nagy sár volt az udvaron, és éjfélkor jött egy fiákker, de az úgy zörgött, mintha köves úton ment volna. És ő fölkelt, és kinézett az ablakon, és azt mondta: ott ült vasvillával, mintha ördög lett volna. És akkor kiment a konyhába, kinyitotta az ajtót, és kidobott két krajcárt »mere/i pä capu cui v-o minat« (oda menjetek, ahonnanjöttetek). És akkor éjszaka a volt urának a szeretőjét nagyon megverte valaki, hogy majd meghalt. A tiecuratu a szeretőhöz ment el, ahhoz, aki küldte, azt őt verte meg. (G i) Az anyósomnak az apja hozott egy kocsi kukoricát és szegény anyósom nem ment a kaput kinyitni, mert szundikált. És az öreg nagyon megharagudott, összeszidta. Aztán vót kicsije, azt szoptatta; aszt ahogy szoptatta, úgy aludt el. És lepakolták a kukoricát, és az anyósomnak az apja kiment, visszament a tanyára, Gyulaeperjesre. Mikor itt a csordajáráson volt, valami olyat ütött a kocsijára, valami nagy ember egy vasrúddal. O vissza se nézett többet soha. A lovak elragadták, de hátra se mert nézni. Akkor meg is fogadta, hogy többet nem veszekszik a feleségivei. Mer nem a felesége, hanem ő maga volt az oka, hogy a strigoi odament. (G 4) Mondta a sógorom, hogy ő elment úgy, mint a legények szoktak menni. Mikor éjfélbe hazaér, egyszer hátranéz, lát egy embert. Pipált, füstölt, de ha sietett, az még jobban sietett, mindig a lába nyomába. Nagyon meg volt izzadva, mikor bement a házba, akkor a strigoi ment be utána, hanem ordított, rombolt ott az udvaron. Akkor az anyja bal kézivel 3 krajcárt kilökött az ablakon, aztán mondta: »eriggy annak a fejére, aki ideküldött tégedet«. (Gy 2) Itt volt Jámbornénál, ez magyar katolikus asszony volt. Az asszony nem engedte meg, hogy a fia elvegye a lányt. Akkor született egy kisfia. És akkor látták, hogy nincs ott senki, csak ringatta a bölcsőben. De úgy ringatta, hogy kiesett belőle. Jött a Besenyei, azt mondta: szeretné látni. Aszt kapott akkora pofont. Füstölje meg fokhagymás disznószarral. A Reiderné könyvéből olvasta. Más orvossága annak nincs. Rendbe is lett minden. (Gy 5) Volt itt abban a házban, élt két kis ember. Elment a szomszédba annak a kicsi asszonynak az ura, és adott annak a Csigirnek 100 forintot kölcsön. És elment a kis ember a Csigirhez, hogy adja már vissza a pénzt. Az ura nem volt otthon, akkor elgyött a Csigir, és agyonverte a kis asszonyt. Mikor ment haza Tógyer bácsi, meggyújtotta a lámpát és szólt a feleségének: »Ana, Ana, alszol?« - Nem szólt semmit. És elment hozzá az ura, lehúzta a dunnát róla, hát látja, össze-vissza van vágva, halott. Akkor azt az embert lezárták, azt hitték, hogy ő gyilkolta meg. Aztán ment egy ember a piacra, és arra ment, amerre a Csigirék laktak, és hallotta, hogy Csigirné kiabálta: Agyon akarsz engem is ütni, mint a Zumarojnét? Akkor az az ember, aki meghallotta, elment a községházára és elmesélte. Akkor a Tógyert hazaengedték, és Csigirt csukták le. És bárhová csukták, este hazajött. A felesége, a strigoi, kiszabadította. Hiába csukták akárhogy be, nem ért semmit, este gyütt haza. Év végén szabadon engedték Csigirt. (K 3) Jámbor Péter (katolikus magyar) elvette a Ducsi (Kovács) lányt. Mikor elvette a lányt, akkor az anyja nem ment el az esküvőre. A család megtagadta a fiút. Az apja már nem élt. Azután a fiatal párnak lett egy kis babája. Egyszer este vacsoráztak, a kis baba meg egy olyan bőcsőbe vót, ringatták. De nem látták, hogy ki ringatta. De úgy ringatták, hogy a gyerek majd kiesett a bölcsőből. Na, akkor leültek az asztalhoz vacsorázni, akkor pfiff, egy paradicsomos üveg oda. De nem látták, ki dobta. Akkor aszt hozzáfogtak, aszt mindent szedtek le a falról, képeket, tányérokat, aztán minden lchajigáltak a falról. Nem maradt semmijök sem. Akkor aztán másnap tele lett az utca, összecsődült mindenki. A csendőrségnek is följelentették. Odament a rendőrség is, meg a csendőrség is. Utánuk