Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)

1981 / 4. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Pócs Éva: A magyarországi románok néphite Diószegi Vilmos gyűjtésében

vájok a majorba a góréhoz és lerakták a kukoricát. Akkor mondtam én: »Nem igaz ez, Miron bácsi!« »Nem igaz?« .»Nem!« »Látod ezt az oszlopot?« »Látom.« Kivette a bicskát a zsebéből, és négy lyukat szúrt az oszlopba. És azt mondta, majd ebbiil az oszlopból tejet fej. Mondtam, ez nem igaz. És levette a kalapját, és úgy folyt a tej a négy lyukon, hogy mingyá tele lett a kalap. Kínált vele, de én nem ittam, ő ivott. (K 3) 3. HALOTTLÁTÓ Én voltam egy tudós embernél a fiam miatt, mert hallottam, hogy meg tudná mondani, hogy merre van, hol van, mert nem tudtunk róla semmit. Én elmentem két asszonnyal Magyarcsékára, románok laktak ott. Volt ott annyi nép, hogy sokan voltak, az udvaron beszéltem egy asszonnyal, megkérdeztem tőle, hogy tud ez a baci Petre valamit ? És azt mondta az az asszony, hát hogyne tudna. Volt itt egy menyecske, aztán azt elküldte haza: »Eriggyél, mer jön a férjed.« És így is volt, a férje fogságba volt, már évek óta nem-tudott róla a menyecske. - De nem is nézett kártyába neki, csak kijött az udvarra és messziről szólította: »Eriggy haza, jön a féljed!« A menyecske nem akart hazamenni, mer nem hitte. Péter bácsi mondta: »No eriggye, eriggye, neked szóltam!« Egy ember jött oda Péterhez, hogy fizessen neki, mer őneki megmondta, hogy a fia hazajön, pedig ők már kaptak értesítést, hogy a fiuk meghalt, minden hazajött tőle, ami a zsebibe volt, még a dögcédula is. És az apja jó módos volt, misét tartott, meg fejfát vitt a temetőbe a fiának. És a fiú húga elment egy más faluba vásárra, és a vonattal leszállt egy legény, és mingyá szólott a népnek, ebből és ebből a faluból nincsenek? A húga meg szólította: »Én itt vagyok.« »Kiesoda?« Meg is mondta a húga, hogy ő kicsoda. Akkor a legény mondta, hogy ő a testvére. ».Nem igaz, mer az én bátyám meghalt. Még fejfát is állítottunk, meg misét is mondattunk, mer lejött törvényesen, hogy meghalt a testvérünk.« Akkor elmondta, hogy a ruhája már nagyon rossz volt, azt levetette, eldobta, és más halottról jobb ruhát vett magára. Megmondták előre az apjának, hogy jön a fia, menjen elébe. Elébe jött, és a lány meg a testvérei mentek a temetőbe, a fiú is odament, imádkozott, és sírt, sírt, sírt. - Az apa kocsival ment a tudóshoz, vitt neki valamit, és akkor mondta az ember, hogy tud ez a tudós, mert ahogy mondta, úgy is lett. Amikor énrám került a sor, akkor bementünk. De minket szólított Péter: »Gyüjjenek maguk, mer maguk hárman más országból valók.« Mer mi úgy mentünk át a határon - 1948-ban lehetett ez hogy naplementekor már átaljöhessiink. Én is .hallottam, egy más asszonynak mikor mondott, de nem ő beszélt, hanem a dracu. Péter kint volt velünk,bent á szobából meg hallottuk a beszédet. De nem mondta az asszony Péternek, hogy az ő fiát hogy hívják, sem azt, hogy honnan jött, csak egy kis darab rongyot adott át Péternek a fia ruhájából. Péter pedig a darab rongyot oda adta a dracujának. És abbul a rongyból mondta aztán. Mikor Péter kijött, aszt beszélt velünk, akkor Péter kért tőlem valami jelt. Akkor odaadtam a fiam nyakkendőjét. Mer nem volt másféle ruhája idehaza. Péter bácsi a nyakkendőt bevitte a dracu-nak a szobába,én meg a konyhába mentem, a szobának az ajtaja egy arasznyira nyitva volt. És onnan hallatszott egy hang: »Vasilicä, Vasilicä, Vasilicä! (dadogva mondta) ie prinsonier, ie prinsonier, ie prinsonier, ie sänätos, n-arc nicie-ón baie«. »Laci, Laci, Laci fogoly, egészséges, nincs semmi baja.«) Én álltam ott és vártam, hátha még mond valamit. De nem szólt semmit. Egyszer aztán erősen szóltam: »Vini-ua acasä?« (»Hazajön?«) »A vini, da' tirziii, a vilii on hortac, apói a vilii iel« (»Hazajön, de soká. Jön egy barátja előbh, az mond róla valamit.«) - Jött is barátja, mondta, hogyhol hagyta. Aztán kijöttem onnan. A Péter bácsi mindig kint volt a nép között. - Amennyit akarunk, azt adunk, de a szellemnek gggritar-t kell adni. Mondta: »Ha van nálatok apróba, akkor adjatok most, ha nincs, majd ha hazamentek, tegyétek kívülre az ablakon, majd a dracu elmegy érte. De kedd, péntek, vagy szombat este kellett kitenni az ablakba. (M 11) •490