Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)
1981 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Papp János: A Kner-könyvkiadás történetéből. Három év - három könyvsorozat (1920-1922)
... félre kell tenni a rideg kereskedő szellemet, egy kis áldozatkészséggel, irodalmi szakemberek, könyvművészek és kiadók harmonikus összműködésével meg lehet teremteni egy olyan könyvkultúrát, mely az eleven és egészséges irodalmi élet alapja..." 1 5 A múlt irodalmi értékeinek újra felfedezése és népszerűsítése tehát a közvetlen cél, amelynek követése a hagyomány és haladás összhangját eredményezi majd. Kozma Lajos - Egyéniség és hagyomány címmel - a könyvdíszítés megújításáról vallott és követett nézeteit összegzi. Kifejti, hogy a betű és a díszítőelemek harmóniáját a szép könyv egyik alapvető követelményének tekinti. Sajnos ezt a fontos sajátosságot a kiadók többsége figyelmen kívül hagyja: „...Nálunk nem az a fontos, hogy milyen legyen a papír, hogy helyesen van-e a betű megválasztva, jók-e az iniciálék, arányos-e a szedéstükör, meg vannak-e oldva a belső címlap és a fejezetcímek, hanem egy lehetőleg feltűnő, plakátszerű boríték hódítsa meg a könyvvásárlót, és a legjobb esetben nyugodtan hajtja a kiadó fejét párnáira, ha sikerül egy pár eredeti grafikát, esetleg jobb papírra nyomva, a nyomtatott oldalak közé beékelnie.. ." 1 6 Ezen a téren is egyre inkább a merkantilista szemlélet érvényesül.,,... A mai nagy nyomdákat nem igazi nyomdászok, hanem csupán üzletemberek vezetik..., akik többnyire sem művészethez, sem irodalomhoz nem kapcsolódnak..." 1 7 Az egyetlen lehetséges megoldást az egységes szempontok szerint dolgozó, becsületes munkát végző művész, nyomdász és könyvkötő együttesében látja. Ebben a szellemben készültek Kozma könyvdíszei (címlapvignetták, záródíszek, iniciálék, fejlécek, összerakható ornamentumok), amelyeket azután a Kner Klasszikusok és a Monumenta Literarum sorozatoknál már alkalmaztak is. „...Az összes könyvdíszek a fametszet kemény és pregnáns stílusában szólalnak meg, hogy mentől inkább testvéreivé lehessenek a betűnek. A körzetdíszek acélba vésve kapták meg a betűvel ekvivalens kemény karakterüket, úgyhogy a 36 kötet egységes tipográfiai karakterét se rajzolt betű, se kézírásos ornamens nem zavarja. Az a régi nyomdamesterekre és rajzolóikra emlékeztető szövetség, mely a Kner-nyomda és köztem hosszú összedolgozás és kísérletek kapcsán felépült, minden részletkérdés megbeszélésekor éreztetve velem alkotó erejét, egy vonással bővült akkor, amikor ennek a körzetdísznek a megrajzolásánál és megvetésénél saját erőinkre és eszközeinkre kellett támaszkodnunk..." 1 8 Kner Imre: Társadalmi és egyéni kultúra (A könyvkiadás feladatairól) című cikkében abból a sajátos helyzetből indul ki, melyet a 19. század második felében a nagy ipari és gazdasági fellendülés a kultúra terén előidézett, amikor egységes stílus kialakítása helyett egymást gyorsan követő új irányzatok jelentkeztek a kultúra és a művészetek minden ágában. Az egységes stílus hiánya indította el azt a céltudatos törekvést is, amely számos területen kereste egy új irányzat megteremtésének a lehetőségeit. Saját kiadói koncepcióját is ez a cél vezette a három könyvsorozat kiadásával. Az évekkel ezelőtt kitűzött program helyességét, a tradíciók fontosságának hangsúlyozását igazolták e kötetek, azt, ,,... hogy tegnap és holnap, múlt és jövő között nem lehet a kapcsot elszakítani..." - ugyanakkor azonban azt a megállapítást is bizonyították, mely szerint „...Nekünk mégiscsak elsősorban a jövő a fontos, a tradíció nem öncél előttünk... Mi a folytonosságot akarjuk. Azt akarjuk, hogy a múltban megszerzett erők ne vesszenek el, hanem szárnyat adjanak a mának, és segítsenek meghódítani a jövőt; de főként azt, hogy ne kelljen a mának újra és újra megállania olyan feladatok előtt, amelyeket már a múlt megoldott..." 19 A könyvsorozat kiadásával - úgy érzi - régi adósságot törleszt, hiszen így megismerheti az olvasóközönség a múlt irodalmi kincseit, az egyetemes irodalomtörténet értékeit (Monumenta Literarum), vagy a magyar irodalom fejlődésének fontosabb állomásait. (Magyar Klasszikusok) 43
