Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)

1981 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Bencsik János: A Békés megyében élő németek jeles napi szokásai Mihály naptól Vízkeresztig

Und will euch halten Pferde frei

!" - Und wenn t'r uns was gebet so gebt's uns gleich, Wir müssen marschieren im tiefen Wald Im finsteren Wald, im tiefen Schnee, Ach, Gott, wie tun unsere Fiessli so weh." Klopt ses Christs! (Mi 3 királyok jövünk ide, jövünk eső és szélben, és keressük az újszülött gyermeket. Keressük és találjuk meztelenül, öltözetlenül, És fogjuk mi és Mária ölébe helyezzük. Még egy, Még egy lenne a kívánságunk. Egy darabka gyertyát a lámpába. A lámpa világitson nekünk, mi Betlehembe akarunk utazni. Hárman Heródes Háza elébe utazunk, Heródes lenéz az ablakon, Heródes azt mondá, térjetek be hozzám, én jó szállást adok nektek, és még adok nektek szénát és zabot és készenlétben tartom lovaitokat. Dicsértessék a Jézus-Krisztus!) (Almáskamarás) 20.1.2. A köszöntők nem öltöztek jelmezbe. 20.1.3. Énekes köszöntőjükért étellel vagy pénzzel ajándékozták meg őket. 20.2. A mezőberényi németek úgy tartják, hogy ünnep-ünnep, de lehet dolgozni! 20.2.1. Harisnyafoldozó napként (strimfla Tag) tartották számon. Elterjedt volt egyébként is a harisnya-viselet közöttük. Maguk kötötték, s maguk is javították meg a téli meleg harisnyáikat (B). 20.2.2. Akármilyen rossz idő is volt e napon, egy kevés trágyát akkor is raktak a szekérre (szánra), s kivitték valahová, mert vízkereszt trágyahordó nap is (B). 20.3. E napon bontották, szedték széjjel a karácsonyfát. 20.4. Kenyeret és krétát vittek a templomba, hogy a pap megáldja azokat. 20.4.1. E napon a szentelt krétával felírták a szobaajtó szemöldökfájára a háromkirályok jelét: G 4- M + B, 1920. S e „jelet" a következő vízkeresztig megőrizték (A). ÖSSZEGEZÉS Amikor valamiféle tanulság megvonására vállalkozom, nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a németek békési beköltözése (jelenléte) is kétarcú folyamatnak; a telepítés (objektív) és a település (szubjektív) eredménye. A XVIII. század elejétől mozgásban lévő paraszti és kézműves (de nem céhbeli!) tömegek elszakadván szülőföldjüktől (otthonuktól), ott maradtak végleg lakóként, ahol arra a gazdasági körülmények a legalkalmasabbaknak látszottak. A szabadmenetelű német jobbágycsaládok (kisparaszti üzemek) döntésében e gazdasági szempontok túlzott (indokolt) érvényesülése bizonyos. Az ideérkező német parasztság (részben kézművesek) életében a népi kultúra még zárt, egész (totális) világképet (világszemléletet) alkotó rendszer volt. Ehhez kapcsolódóan mindenképpen igaz, hogy a német jobbágy-paraszti falvak újabbkori hagyományos kultúrája többszörös integrálódás eredménye lehetett. Akár a közelmúltban, akár a jelenben már e hagyományos paraszti kultúrát csak töredékeiben, egymással kapcsolatot is alig tartó nyomok ban (mozaik-voltában) tanulmányozhatjuk. S érthetően ebből a töredékes képből gyakran vagy csaknem mindig az irracionális (misztikus) összefüggések hiányoznak. Ha él is egy rítus avagy annak emléke, szerepét már nem tudják megmagyarázni. Mi is történt a magukkal hozott paraszti hagyománnyal? •351