Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)
1981 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Bencsik János: A Békés megyében élő németek jeles napi szokásai Mihály naptól Vízkeresztig
1. A németeknek (is) alkalmazkodniuk kellett a természet-földrajzi környezethez, az új gazdasági körülményekhez. 2. A kisebb közösségek német hagyomány-anyaga is valamilyen integrálódás eredménye, mint pl. a vallás, a gazdasági élet, stb. Innen eredhet, hogy olyan jelenségek éltek és hatottak (németként), amelyben a közösség egyiitt-mozgása, egyiitt-cselekvése révén érvényesült a hagyomány (mint a Katalin-bál, a vincsoldsok!). A környező (nem-német) paraszti társadalomnak az etnikai (német) szigetre gyakorolt hatása is jelentős. Számos jel szerint olyan területeken érvényesül hatásuk, amelyeket nem vonhattak ki a környezet hatása alól, mint pl. baromfitartás, tanyás földművelés. Emellett olyan hagyományos elemeket megőriztek (mint pl. a sertéskopasztás), amelyeknek alig van jelentősége a közösség gondolkodásának alakításában. De átvették az e tájon 'élő magyarság és más etnikumok hagyományait, vagy népnyelvi sajátosságait (pl. kemencenyak, a liba kopasztásd). Ezek elemzésére, arra, hogy különválasszuk a jelenségeket, s meglétükre, avagy hiányukra magyarázatot keressünk, s adjunk, éppen a terjedelem miatt nem vállalkozhatunk. Mégis érdemesnek tartok egy-két megjegyzést. A disznótorokba hívatlanul érkezett alakoskodók elnevezése maszka vagy maskara, mellettük azonban a szűrösök megnevezés is fellelhető, amely más szokásanyagra utalhat. E vonatkozásban tanulságos a Vendel-kultusz is, amely közismerten német eredetű, s az ideérkezett németek körében bizonyosan általános lehetett. E kultusz még sem általános illetve egységes, s még a békési települések esetében is elkülönülésről tanúskodnak adataink. Eleken és Almáskamaráson nyomokban élt, Berényben hiányzott, Gyulán annyira dominált, hogy a szomszédos magyar parasztok is átvették a kultusz lényegét, az állatigázás tilalmát. Máskor azt tapasztaljuk, hogy az itt élt németség életében egy egy intézményesített vallási kultusz (mint a Vendel-búcsú Almáskamaráson, Márton-búcsú Aradszentmártonban) helyettesítette, közömbösítette a népi hagyományokat. Ezért nem volt jelentős a Vendel-, vagy a Márton-kultusz e falvakban. Tehetünk is egy kísérletet arra, hogy a békési német néphagyományban az egymásra rétegeződött elemeket kimutathassuk; s erre alkalmasnak látszik a már emlegetett Vendel-napi szokásanyag! a) Gyulán a szokás lényege a római katolikus németek körében az, hogy ezen a napon nem igázták a lovakat; Vendel napja a lovak ünnepe volt. Tehát csak a lovak védőszentjeként tisztelték Vendelt. Ehhez kapcsolódott a Vendel napi szentmise is. Az első Gyulai Józsefvárosi Földész Társulat (német parasztsága) ilyenkor szentmisét mondatott, s azon a parasztgazdák, gazdálkodó férfiak résztvettek. A kultusz oly erősen élt, hogy a gyulai magyar parasztok is átvették a ló igázására vonatkozó tilalmat. b) Eleken az ugyancsak római katolikus közösségben e kultusz tartalma nem azonos az előbbiekkel, hiszen Vendelt az állatok (!) patrónusaként tisztelték, s e napon Vendelhez fordultak, hogy távol tartsa a vészt gazdaságuktól. c) Almáskamaráson, bár a lakosság eleki származása nyilvánvaló, mégis visszatér a lovak-patrónusa motívum. De a népi kultusz hatását nagy mértékben ellensúlyozta, közömbösítette az rk. egyház hivatalos ünneplése, lévén szent Vendel a templom védőszentje. d) Az evangélikus meznberényi németek körében nyomát sem találjuk a Vendel-kultusznak. A fentiekkel kapcsolatban figyelemreméltó Szabadfalvi megállapítása: „A Vendel-kultusz és a szokások Németország déli területéről származtak be, mégpedig a XVIII. sz. folyamán, amikor eredeti kultuszhelyén felvirágzott, s expanziója a legnagyobb volt". Ez esetünkben teljesen egyértelmű helyzetet teremt, de a további elemzéshez is fontosak Szabadfalvi eredményei: „Németország területén fejlődtek ki legerősebben, s terjedt el rohamosan". 7 6 A Vendel-kultusszal tehát úgy kell számolnunk, mint az anyaországból magukkal hozott német, népi kultusszal. A megőrzött kultusz-töredékek arra utalnak, hogy a békési németek a Vendel-kultusz szempontjából nem azonos területekről települtek hazánk területére (pl. Elszászban, Wiirtembergben és bajor-frank területeken istentiszteleteket tartottak a Vendel-kultusz keretében). Másrészt Mezőberényben a kultusz hiánya arra utalhat, hogy a XVIII. sz.-ban fénykorát élő - s a római katolikus egyház inspirációiból is táplálkozó - Vendel-kultuszt a reformált evangélikusok már nem vették át, éppen a vallási különbözőség, - illetve az elvándorlás időhatárai miatt sem. •352
