Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)

1981 / 3. szám - MŰVELŐDÉS - Csobai Lászlóné: A "Néprajzi csoportok Békésben a XVIII-XX. században" című állandó kiállítás Békéscsabán

közMvveicvés A „Néprajzi csoportok Békésben a XVIII-XX. században" című állandó kiállítás Békéscsabán CSOBAI LÁSZLÓNÉ A II. Nemzetközi Nemzetiségi Néprajzkutató Konferencia 1980. szeptember 30-a és október 2-a között került megrendezésre Békéscsabán. E rendezvényhez jól illeszkedett a Munkácsy Mihály Múzeumban megnyílt „Néprajzi csoportok Békésben a XVIII-XX. században" című állandó kiállítás, amelyet Tálasi István akadémikus, a Magyar Néprajzi Társaság elnöke nyitott meg. 1974-ben a Békés megyei Múzeumi Igazgatóság országos gyűjtőkörűvé vált a szlovák és a román nemzetiség vonatkozásában. A szervezet bázismúzeummá válásával egyidőben fogalmazódott meg az a feladat és igény, hogy a múzeumi szervezet egy állandó történeti-néprajzi kiállítást rendezzen. Ezen elgondolás szerint a törtcneti-néprajzi kiállításnak tükröznie kell azt a tényt, hogy megyénkben a magyarokkal együtt szlovákok, románok, németek és szerbek azonos társadalmi, természeti és földrajzi feltételek között éltek és élnek, de ugyanakkor fel kell tüntetnie azokat a különbségeket is, amelyek nemzetiségi mivoltukból kultúrájukban jelentkeznek. A megnyílt kiállításon nagyobb hangsúllyal szerepel a néprajzi rész. Ez azzal magyarázható, hogy a Magyarországon élő nemzetiségek történetének feltárása kezdeti stádiumban van, különös tekintettel az itt élő szlovákokra és a románokra. Az ide vonatkozó dokumentumok és tárgyi anyag gyűjtésének szorgalmazása 1974 óta vált igazán feladattá. Ezzel szemben a nemzetiségi néprajzkutatás jelentősebb eredményeket ért cl, bizonyítja ezt a másodízben megrendezett Nemzetközi Nemzetiségi Néprajzkutató Konferencia is. Egy ilyen jellegű komplex kiállításnak a létrehozására első ízben került sor és ez a kezdeti megoldás útmutatóként is szolgál a további munkában, mivel feltárta a hiányosságokat, a tennivalókat. A „Néprajzi csoportok Békésben a XVIII-XX. században" című állandó kiállítás öt nagyobb egységet alkot. Az első egység történeti szempontú, amely a megye betelepedésének történetét, a nemzetiségek XVIII. századi mozgását, a másodlagos telepedést, a későbbi kirajzásokat, a tanyarendszer kialakulását mutatja be. Az 1566-ban bekövetkezett török hódítás következtében Dél-Tiszántúlon a lakosság elpusztult vagy elmenekült. Az aprófalvas települések lakói néhány nagyobb mezővárosba tömörültek a Körösök mentén. E terület 1695-ben szabadult fel a török uralom alól. A végleges letelepedés csupán a Rákóczi szabadságharc befejeztével vált lehetővé. A kiállításon látható az 1660 körül Párizsban kiadott Magyarország-térkép, amelyen láthatók az akkor meg ismert és lakott helységek. Néhány helység a harcok idején is lakott volt. Más helységek lakói csak ideiglenesen települtek át a Kunságba és a Hajdúságba, és a harcok elültével hamarosan visszatértek. 1715-ben Békés megye újjáalakult. Nagyobb részének tulajdonjoga a kincstárra szállt. A császár a Békés megyei puszták jelentős részét Harruckern János György udvari hadiszállítónak adományozta. A spontán letelepülést és a visszatelepülést követően, a szervezett földesúri - legnagyobb szorgalmazója maga Harruckern - telepítés fő időszaka 1718 és 1746 közé esik. Ennek során a Dunántúlról részben a Jászságból és a Hajdúságból magyarok, a Felvidékről (Nógrád, Árva, Turóc, Liptó megyékből) szlovákok, a Rajna vidékéről németek, Bihar és Arad megyékből románok, a Délvidékről szerbek költöztek a mai Békés megye területére. A másodlagos telepítési folyamat, melynek során a felduzzadt népességű mezővárosok bocsátottak ki rajokat és népesítették be a lakatlan pusztákat, 1750-ben kez•323