Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)

1981 / 3. szám - MŰVELŐDÉS - Csobai Lászlóné: A "Néprajzi csoportok Békésben a XVIII-XX. században" című állandó kiállítás Békéscsabán

dődött és a XIX. század végéig tartott. így vált több nemzetiség által lakott területté Békés megye. A kiállított megyei összeírások tükrözik a visszatelepült és a letelepített lakosság nemzetiségi megoszlását. A második egység néprajzi szempontú, amely az itt élő magyarok és a különböző nemzetiségek XVIII-XIX. századi életmódját bemutató része a kiállításnak. A Dél-Tiszántúlt újranépesítő magyar, szlovák, román, német és szerb lakosság anyanyelvétől függetlenül ugyanazokkal a termelési feladatokkal és társadalmi feltételekkel találta magát szemben. A régi Sárrét világának egyik fontos megélhetési forrása a zsákmányoló gazdálkodás volt. A mocsárvilág hasznosításának lehetőségét merítette ki a halászat, a madarászat, valamint a nádnak, a sásnak, a gyékénynek, a fűzvesszőnek az alkalmazása, felhasználása, ezt igazolják a begyűjtött és kiállított használati tárgyak is. A múlt század közepétől megindult folyamszabályozási, ármentcsítési munkálatok eredményeként megszűnt a nagykiterjedésű mocsár, ezért az itt élő lakosság számára lehetővé vált az intenzív gabonatermesztésre és az istállózó állattartásra való áttérés. A táj, arculatának megváltozásával, alkalmassá vált a búza és általában a gabonafélék termesztésére. A kiállításon látható egy igen szép népi faragású, gabona tárolására használt hombár, amely 1886-ból való. Az árvízmentesítés után a nem túl sűrűn lakott síkság jól kedvezett a szarvasmarha, a ló-, a juhés a sertéstenyésztésnek. Éppen ezért a legeltető állattartás csak lassan szorult vissza, sőt az 1940-es évekig nyomon követhető a különböző pásztorszerződések, eladási szerződések révén is. A kiállítás harmadik egysége ismét történeti szempontú, amely azt próbálja érzékeltetni, hogy a XVIII-XIX. század folyamán egységes társadalmi struktúra jött létre és hogy a társadalmi küzdelmekbe a nemzetiségek is bekapcsolódtak. A XVIII-XIX. században a gazdálkodás területén az egységesülés tendenciája dominált, és az idetelepülő lakosság fokozatosan tagozódott be a későfeudalizmus társadalmi rendjébe. Az idetelepülök társadalmi helyzete - nemzeti hovatartozástól függetlenül azonos volt. A társadalmi különbségek kialakulásában a nemzetiségi hovatartozásnak nem volt meghatározó szerepe. Részlet a kiállításról I.