Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)

1981 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Zilahi Lajos: A Sárrét-kutatás levéltári lehetőségeiről

Nagy érték volt - művelt volta miatt - a szőlőskert. A sárréti falvakban a múlt század elejétől az adásvétel gyakori tárgya volt a szőlő. Tanulságos - ezért érdemes volna több helyen is utánanézni hogy a Kis-Sárrét belsejében lévő Vésztőn hét különböző határrészen volt szőlője a falubelieknek (Kerekallya, Koplaló, Pardi kert, Suttogó, Szopor, Tallódomb, Zsebengő). A nagybirtok és a víz miatt kevés volt ezen a részen a művelhető szabad terület. A kenyérnekvaló, a „szemes élet" (Füzesgyarmat) kincs volt, nem véletlen, hogy a pásztoremberek járandóságában mindig benne volt a kenyér. A művelhető kisebb-nagyobb területeken a múlt század elején különféle gabonafajtákat termeltek. Füzesgyarmat Kisharang nevű határrészén például búzát és zabot is termeltek egyidőben, a határ másik pontján meg ,,paszujföldek" voltak. Dobozon meg ,,tengerit kapáltak." Jóllehet az adózás irataiban a mezőgazdasági termelés több mutatója szerepel, mint a peres ügyek irataiban vagy a bírói feljegyzésekben, az így is félreérthetetlenül megállapítható, hogy a XIX. század elején minden sárréti falu határában folyt gabonatermelés. A levéltári iratcsomók tanúsága szerint a környékbeli emberek sok szálon kapcsolódtak a Sárréthez, de elsősorban mégis az állattartás révén. A víziélet különböző munkái (halászat, nádvágás, fokok ásása, vízimalmok) sok szegény embernek biztosítottak alkalmi keresetet. Pákász, csikász, nadájos minden faluban élt ugyan, számuk azonban jelentéktelen volt, aligalig találjuk nyomukat a fejegyzésekben. A ,,Határnak Réty volta miatt" (Vésztő) a legeltetéses állatartás a XVIII.-XIX. század fordulóján nagy állományt fogott át, de egészen pontosan nem tudjuk, hogy a rét buja növényzetére mennyire épült rá a sárréti állattartás. A falvak legelője a jószágállománynak csak egy részét tudta eltartani, amellett ezt a területet használták a teleltetéshez szükséges szénagyűjtésre is. Érthető, hogy egy-két rudas széna ellopása esetén is panaszt tettek a károsultak. A határ minden pontján számon tartották a legeltetésre felhasználható sárréti réteket. Füzesgyarmaton például az ún. ,,Gyarmati Réttségen" és a ,,Doszta mellett való Kétségen" legeltettek, de alkalmanként kihajtottak ,,a Csöröj Zugra, mint felszabadíttatott Legelő Mezőre" is. A legeltetés nagyszámú embernek adott megélhetést. Körösladányban csürhéscket, gulyásokat, csordásokat, bikásokat, juhászokat, csikósokat kötött napi munkája a legelőhöz és a réthez. A falu korabeli ragadványnevei ugyanezt erősítik (Bórnyú Csordás Török Mihál, Tehén Csordás Buga Tóth Péter, Csikós Kis Sándor, Gujáspásztor Tenkés János stb.). Ezek az adatok a múlt század eleji sárréti falvakbeli állattartás, legeltetés néhány tényét mutatják csupán, a különböző összefüggések - a lápi- és vízi élet más kérdéseihez hasonlóan - a levéltári anyagokból tovább pontosíthatók. Az 1974-es püspökladányi Sárrét-konferencián, majd ezt követően is több kutató napjaink pontatlan, idealizált Sárrét-képéről beszélt.

5 Nem alaptalanul. Úgy látom, hogy ennek okát elsősorban a környék múltjának hiányos feldolgozásában kereshetjük, kevésbé az elbeszélések, a visszaemlékezések nosztalgiájában. A Végh József gyűjtötte népi elbeszélések például igen tárgyszerűek, sok kérdés tanulmányozásához forrásértékűek. Az más kérdés, hogy felhasználásukkor figyelembe kell venni az elbeszélések, visszaemlékezések hasznosításának korlátait és kötöttségeit. Tény, hogy megbízható arányokat, pontos részleteket elsősorban levéltári kutatásoktól várhatunk. •316