Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)

1981 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Hévvizi Sándor: Gyoma regionális köznyelvének néhány vonása

III. A NYELVJÁRÁSI JELENSÉGEK ADATAINAK ÖSSZESÍTÉSE i. -i'-zés hangsúlyos helyzetben: Adatközlők Összesen Nyelvjárási Köznyelvi 1. I. L.: 55 3 52 2. K. G.: 54 8 46 3. ifj. S. L.: 43 1 42 4. id. S. L.: 43 16 27 5. dr. V. L.: 24 1 23 6. R. S-né: 52 0 52 7. G.J.: 65 3 62 8. P. J.: 80 0 80 416 32 3 84 100% 7,69% 92,31% A gyomai nyelvjárás egyik legkarakterisztikusabb jellemzője az í-zés (pl. szípen, nísztem, kírte stb.). A számadatokat figyelembe véve azt látjuk, hogy az adatközlők idevonatkozó nyelvi alakjainak csak y,6g%-a i'-ző. Kevés. Természetesen adatközlőnként nagy eltérések vannak. Van olyan adatközlő, aki ma már egyáltalán nem használja az í-ző alakokat (6., 8. számú adatközlő), de van olyan is, akinél az arány 37,2% (4. adatközlő). 2. -í-zés hangsúlytalan helyzetben: Adatközlők Összesen Nyelvjárási Köznyelvi 1. 82 0 82 2. 94 30 64 3106 0 106 447 23 24 530 3 27 6. 89 0 89 768 8 60 8. 113 1 112 629 65 564 100% io,33% 89,67% A hangsúlytalan helyzetű í-zés esetében (pl. beszíl, festik, egísz stb.) nyelvjárási sajátosságot mutat a nyelvi alakok 10,3 3 %-a, valamivel több, mint az előző vizsgálatnál. Az adatközlők közül hárman egyáltalán nem használták az í-ző alakokat (1., 3., 6. adatközlő), ketten pedig viszonylag nagymértékben (a 2. és a 4. számú adatközlő, 31,91% illetve 48,93% arányban). Mindezeket összevetve is alacsonynak tűnik arányuk, hiszen a nyelvjárás szinte legjellemzőbb hangtani jelenségéről van szó. Úgy tűnik, hogy a köznyelv az í-zés területén fejti ki „legrombolóbb" hatását. 3. A szótagzáró -/ kiesése: 30