Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)

1981 / 2. szám - 90 ÉVE KEZDŐDTEK A VIHARSARKI AGRÁRMOZGALMAK - Koszorús Oszkár: Forrás szemelvények az orosházi nőmunkásmozgalom kezdeti szakáról

Forrásszemelvények az orosházi nőmunkásmozgalom kezdeti szakaszáról (1891-1897) Válogatta cs bevezeti KOSZORÚS OSZKÁR Az orosházi zsellérek 1837-es lázadásában, az 1848 őszi földfoglalásokban - a fennmaradt iratok szerint - csak férfiak vettek részt. Az 1863-as ún. „éhséglázadás" szószólója már aszszony volt, a 66 éves özv. Tüske Istvánné Antali Zsuzsanna, aki a munkát követelő éhező szegényparasztok és földmunkások élén hatolt be a helységházába. A forradalmi demokrata Táncsics eszméi nagyobb közösségben terjedtek el. Ott voltak az orosháziak a Magyarországi Altalános Munkáspárt 1880. évi alapító ülésén, ott az 1890-es első budapesti május elseje ünneplői között, hogy május 26-án, pünkösd másnapján, legálisan megalakítsák az Orosházi Munkáskört. A szemelvények válogatója arra vállalkozott, hogy a Viharsarok egy szöglete Orosháza nőmunkásmozgalma első hat évének főbb eseményeiről - néha több forrást összevetve adjon számot. A családokban folyamatosan jelentkező megélhetési nehézségek, a minimális bérezés, a rendszeres munkalehetőség hiánya ébresztette öntudatra a nélkülöző orosházi agrárproletárok feleségeit, a nőcselédeket, napszámosnőket. A munkásünneppé vált 1891-cs május elseje volt első közös élményt jelentő csatájuk. Az orosházi lányok, asszonyok ezen a reggelen még nem tudták azt, hogy olyan eseményeknek lesznek cselekvő részesei, ami bekerül a magyar agrárszocialista mozgalmak történetébe. Simon Péter szerint „ez volt az első fllkalom, hogy nők is tömegesen részt vettek a munkások megmozdulásaiban". A szemelvények jórészt az 1891-es és 1897-es eseményeket idézik. Ez nem véletlen. 1891ben és az azután következő években a „kivételes állapot idején" a hatósági terror kegyetlenül lesújtott a szocialistákra. Hogy a mag, az eszme mégis tovább élt azt mutatja az, hogy 1897-ben egy fiatal lányokból álló csoport lépett az T89I-CS tüntetésben főszerepet játszó 30-40 éves asszonyok helyére. Míg az 1891-cs eseményeknél az asszonyok elsősorban érzelmi alapon juttatták kifejezésre szolidaritásukat, addig 1897-ben már elég erősnek érezték magukat arra, hogy pl. felszólítsák „az ország mosó- és vasalónőit, hogy szervezkedjenek a kizsákmányolás ellen". Eddig csak érintőlegesen foglalkoztatta történészcinket a viharsarki nőmunkásmozgalom. Az egyik megyénkbcli kutatónak a Honismeret 1975. évi 3. számában megjelent elemző írása felhívja a figyelmet a téma fontosságára, a további anyaggyűjtő munkára. Eddig nemigen akadt követője. Még az Orosháza történetét jól ismerők sem tudják azt, hogy ki lehetett Szabó Jánosné, Csöntör Istvánné, Benedek Tóth Józscfné, Máté Katalin, Havasi Jánosné, vagy 1897-ből Madarász Sára, Pető Zsuzsa, Valaczkai Zsuzsa. Pedig ők vetettek véget annak a hiedelemnek, hogy a politika csak a férfiak dolga. Mellettük nőhetett fel az országosan is ismertté vált nőmozgalmi vezető, a fiatalon Budapestre került Wcisz Irma aki Bogdány Simonné néven 163