Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)

1981 / 2. szám - 90 ÉVE KEZDŐDTEK A VIHARSARKI AGRÁRMOZGALMAK - Szabó Ferenc: Kutatási feladatok a Viharsarok kapitalista kori történetében - a településrendszer és a lakosságszám tükrében

Az agrárnépesség arányainak ismeretében - az összehasonlíthatóság kedvéért szintén a keresők adataival dolgozva - példaként az agrárproletár és félproletár rétegeknek a mezővárosokban a századfordulón elfoglalt helyét próbáltuk megállapítani a Viharsarokban. (4. táblázat.) A mezőgazdasági (őstermelő) foglalkozású kereső népesség 1900. évi arányát illetően a Szegeddel együtt vett tíz mezővárosban 49,4% és 71% közötti szóródást mutat az együttesen közel 57 ezer főnyi agrárproletár. (Az első arány Szegedé, a második Gyuláé.) A tizennégy viharsarki kismezővárosban élő 28,5 ezer agrárproletár kereső 45,2% és 76,8% közötti településenkénti arányokban helyezkedett el. (Kiskundorozsma és Szeghalom viszonyszámai.) A teljes kereső népességen belül nézve nyolc mezővárosban és egyedi sajátosságként Mezőbcrényben és Kiskundorozsmán volt 40% alatt az agrárproletárok és félproletárok helyi arányszáma 1900-ban. Nehéz volna azt állítani, hogy ez a tíz település lehetett a századfordulón a Viharsarok területének legjobb helyzetű, legkedvezőbb szociális összetételű nagyobb népességtömörülése. A kérdést annak ismerete dönthetné el, hogy ezekben a helységekben milyen megélhetési lehetőségei voltak a kisebb arányban jelenlévő agrárszegénységnek. (Mert rosszabbak is lehettek, mint ahol jóval magasabb volt a nincstelenek arányszáma!) Az elmondottakkal mindössze néhány, a gazdaság- és társadalomtörténeti kutatásokkal jórészt csak érintkező problémakört próbáltunk felvázolni a Viharsarok aspektusából. Nem foglalkoztunk a birtokos parasztság jellemzésével, nem tértünk ki a nem agrárfoglalkozású népesség rétegeződésére, a tudati viszonyok alakulására és még sok minden másra. Közleményünk célja nem is lehet több, mint az új szándékú Viharsarok-kutatás törekvéseinek kialakításához történő szerény hozzájárulás. A mezővárosok szerepének hangsúlyozásával, a népességa'akulás érzékeny membránként működő jelzőrendszere mögötti okok sokoldalú feltárásának igénylésével csak néhány feladatot fogalmazhattunk meg a sok közül. Abban a reményben, hogy a Dél-Dunántúlon már szép eredményekre visszatekintő tájtörténcti kutatások a Dél-Alfcldcn is jobban kibontakoznak, s jórészt a Viharsarokkal foglalkoznak. JEGYZETEK 1. Féja Géza: Viharsarok. Az Alsó Tiszavidék földje és népe. lip. 1937. (Legutóbbi kiadása: Bp. iy8o.) 2. Farkas József - Szalu! Ferenc: A Viharsarok. Egy tájegység sajátos történeti problémái. Párttörténeti Közlemények 1979. 1. sz. 196-207., Szabó Ferenc: A Viharsarok mint mozgalomtörténeti tájegység. Új Auróra 1978. 3. sz. 102-109. 3. Erdei Ferenc: Makó város történeti pályája. In: Makó, az első felszabadult magyar város. Szerk.: Tamasi Mihály. Makó, 1969. 4., Erdei Ferenc: Magyar város. Bp., é. n. 72-91., Erdei Ferenc: Város és vidéke. Bp., 1971. 184. 4. Szabó Ferenc: üékés megye gazdasági és társadalmi fejlődésének főbb vonásai a XVIII. század elejétől napjainkig. In: Békés megye gazdasági földrajza. Főszerk.: Krajkó Gyula. Békéscsaba, 1974. 112-175. 5. A tanyás mezővárosok között Békés megyéből Békés, Békéscsaba, Gyula, Orosháza és Szarvas, Csongrád megyéből Hódmezővásárhely, Csongrád, Szentes és Makó szerepel. 6. Kismezővárosoknak tekintjük Békés megye mai területéről az alábbiakat: Battonya, Dévaványa, Endrőd, Füzesgyarmat, Gyoma, Mezőberény, Sarkad, Szeghalom, Tótkomlós, Vésztő. Csongrád megyéből: Kiskundorozsma, Kistelek, Mindszent, Szegvár. 7. Ebben a vonatkozásban a későfeudális korszakot vizsgáló néprajzi tanulmányok eredményeinek kapitalista kori továbbvitele és társadalomtörténeti kibővítése szükséges. V. ö. Paraszti társadalom és műveltség a 18-20. században. II. Mezővárosok. Szerk.: Hofer Tamás-Kisbán Eszter-Kaposvári Gyula. Szolnok-Bp. 1974., Szilágyi Miklós: A Békés megyei mezővárosok termelési szervezete a XVIIIXIX. század fordulóján. Ethnographia 1977. 2-3 sz. 224-246. 8. Gyimesi Sándor: A telepítvényes falvak „felszabadulása". In: A parasztság Magyarországon a kapitalizmus korában. Szerk.: Szabó István. I. Bp., 1965. 154-206. I6l