Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)

1981 / 2. szám - 90 ÉVE KEZDŐDTEK A VIHARSARKI AGRÁRMOZGALMAK - Szabó Ferenc: Kutatási feladatok a Viharsarok kapitalista kori történetében - a településrendszer és a lakosságszám tükrében

határolást is el kell fogadnunk. Annál inkább, mert a Viharsarok véglegesebben meghúzható külső határait nehezebb lesz megjelölni, mint belső övezeteinek, alrégióinak választóvonalait. Különösen a koronkénti módosulások bizonytalaníthatják cl a térképrajzolót. Mindamellett azt már ma is hangsúlyoznunk kell, hogy a már ismert vagy ezután megállapításra kerülő és ma még csak feltételezett sajátos vonások, egybefogó vagy elválasztó jellemzők területi érvényesülését nagy önfegyelemmel szükséges mérlegelni, különös tekintettel a történeti gyökerekre. Egy példa: A Békés vagy Csongrád megyeitől lényegesen eltérő fejlődésmenet is oda vezethetett, hogy a századfordulón a nagykunsági vagy a hajdúsági mezővárosokban a Körös-Maros közi mezővárosokkal lényegileg azonos gazdasági és társadalmi szerkezet alakult ki, sőt: bizonyos mozgalmi kapcsolatok is kialakultak. A Nagykunságot vagy a Hajdúságot mégsem tekinthetjük a Viharsarok akár időleges részének. Főként amiatt nem, mert múltjuknak más meghatározói voltak, de azért sem, mert a strukturális hasonlóság és az életmódbeli, szemléleti közelség gazdasági háttér nélkül nem jelent nagyobb tért átfogó erőt, tájszervező tényezőt. A Viharsarok és a Nagykunság vagy a Hajdúság között gyenge volt a gazdasági kapcsolat, az erővonalak más irányba futása inkább elválasztó, mint összetartó szerepet játszott. Erdei Ferencnek Szeged hovasorolását illető véleményét - azt, hogy Szeged négy tájegység találkozásánál fekszik - alapjában véve cl kell fogadnunk, azzal a módosítással, hogy azt főképpen a trianoni határmegvonás előtti időszakokra vonatkoztatjuk, 1920-tól fogva viszont Szegedet a Viharsarok aspektusából kétarcúnak tekintjük. A két háború közötti Szegeden - igaz, alárendelten - továbbra is „jelen volt" az agrárváros; másként a tanyarendszerrel, az Alsóvárossal, megint másként az újszegedi kertészkedéssel. Szeged fő vonásait ekkor már az ipar, a kereskedelem, a nagytáji centrum-szerep határozta meg, ebből fakadó vonzása terjedt ki a Viharsarokra, de ugyanakkor ezekkel a magasabb funkciókkal különült el a döntően agrárjellegű Viharsaroktól. Mozgalmi szervező erejével másfelől a viharsarki ipari és mezőgazdasági proletárok jelentős részére hatott, elsősorban Csongrád és Csanád megyében.

1

3 • A Viharsarokra vonatkozó egyes általánosabb kérdések érintése után a táj településrendszerének és társadalmi struktúrájának néhány egybekapcsolódó problémáját kívánjuk felvázolni. Mindezt részint összefoglaló, másfelől útkereső szándékkal, a település- és a népességföldrajz eredményeit is felhasználva kíséreljük meg. Dolgozatunk fő mondanivalójaként a kapitalizmus száz esztendejét jellemző négy metszőpontban - az 1857., 1870., 1900. és 1941. évi népszámlálások adatai alapján - próbáljuk meghatározni és magyarázni a mezővárosok szemszögéből a Viharsarok társadalmi képletének alapkeretét jelentő, legfőbb demográfiai mozgásirányokat.

1

4 (A felsorolt népszámlálási adatfelvételek közül az első kettő több okból csak korlátozottan használható. A mai két megye területére pl. nemigen lehet teljes pontossággal rávetíteni a korabeli népességszámot.) Úgy véljük, hogy a köztörténeti korszakolás szerint időben leszűkített vizsgálatnál - csak a dualizmus vagy csak a Horthy-korszak - többet megmutat a kapitalista kor egészének mérlegelése a népességalakulás szempontjából. Nem kétséges, hogy a népesség itt tárgyalt fő mutatói csak bizonyos mértékig tanúskodnak a mezővárosok általános helyzetéről, összességében mégis a legfrappánsabb jellemzők. Végső fokon részben a megélhetési lehetőségek alakulását is kifejezte a lakosságszám mozgásiránya, a termelés függvényeként, követve a fellendülő vagy stagnáló szakaszokat. 155