Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)

1981 / 1. szám - SZEMLE

a rossz ízű orvosság - ám hogy hatni tudjon, be kell vennünk. Az orvosságon túl igazi vérátömlesztést, új lehetőségeket és távlatot ad a Békés megyei Természetvédelmi Évkönyv. Gondosan átolvasva ezt mindenki érezheti és ha a benne felvetett gondolatokat továbbéli és a szellemben tesz is érte valamit, a kitűzött cél talán már nincs is olyan messze. A könyvben hét tanulmányt találunk. A tanulmányok egy természeti témát fűznek fel - közös elemük a Békés megyei táj változó növény- és állatvilágának, valamint az ember kapcsolatának kérdése. A nagyüzemi agrárviszonyok kölcsönhatásai, a Kígyósi puszta földrajzi arculata és a benne élő puhatestű állatok szerepe, a megye rét- és legelőterületeinek viszonyai és a többi dolgozatok is jól példázzák az ember és a természet évezredes kapcsolatát. A Békés megyei körkép az értő és megértő ember előtt egész földünk mai bioevolúciójának magyar modellje - szimbolikusan igaz. Milleker Rezső már 1925-ben „Honismeret" c. dolgozatában olyan emberekről ír, akik „az erdőket, facsoportokat irtják", a mocsarat lecsapolják, s ma is folytathatnánk a sort azokkal, akik 1000 éves kunhalmok földjéből építenek utat, megsemmisítve a napvilágra bukkanó kincseket, ők azok az emberek, akik ha lehetne, a völgyeket betömnék és a halmokat és hegyeket lehordanák. Az anyagi jólét utáni hajszában nem ismernek múltat és poézist és nem törődnek a lélekkel, amely ezekben gyökerezik. Milleker gondolatai itt és most is aktuálisak. Vádirat lehetne azok ellen is, akik csak pusztítói az Alföld facsoportjainak, cscndereseknek. A mezőgazdaság érdeke! S már visít is a motorfűrész, lángol a bokros és a nádas. Eltűnnek a táblaszéli fasorok és a tanyák helyén a csenderesek, vadbúvók. Pedig a tanyás biotóp, csenderes táj - ahogy elénk tárul - nemcsak a természet erőinek évezredes összhatása, hanem az emberi generációk munkájának eredménye is és - véleményem szerint - a későbbi fejlődést előíró alap. Dr. Sterbetz István: ,,A nagyüzemi agrárviszonyok és a természetvédelem kölcsönhatásai Békés megyében" c. dolgozatában gondosan vázolja azt a természetes fejlődési útat, amely a megyében a passzív természetvédelemtől a széles rétegeket foglalkoztató társadalmi igényt és szükségességet diktáló komplex kutatásokat, tervezéseket produkáló mai gyakorlatig vezet. Több évtizedes értékes kutatási adatain keresztül mutatja be az alföldi tanyavilág felbomló településeinek, leomló vályogos tanyaházaknak gyorsan változó faunáját. Pontosan, az aszpektusok és az évek múlásának tükrében írja le azt a folyamatot, amely a parlaggá váló élettérben játszódik le az elgyomosodástól, a veresnadrágcsenkeszes gyeptakaró kialakulásáig. (Kardoskúti rezervátum szélében.) Különösen érdekes és figyelemre méltó az a történeti áttekintés, amely során ökológiai összefüggéseket fedez fel a legeltetés minősége és menynyisége, valamint a tájból eltünedező ritka madárfajok sorsa között. így legkorábban eltűnt Kardoskútról a székicsér, majd a széki pacsirta, erősen lecsökkentek a széki lile és a bíbic populációk is. A nagyüzemi területek háborítatlanságának következményeként úgy látszik tartósabban megtelepedett a túzok és az igen ritka reznek is alkalmi fészkelése új adatnak számít. A háborítatlanságból adódó egyik legsajátosabb Békés megyei látványosság a darvak 10 ooo-cs példányszámban is összeverődő csúcsmennyisége. Az átvonuló darvak egykor a sűrűn épült tanyák között nehezen találták meg zavartalan táplálkozóterületüket, ma a nagy monokultúrás gabonaföldeken ez adva van. A szerzőnek igaza van ezen adatok tükrében, de az eltűnő tanyafoltok madárfaunájáért mégis kár s ezt nem pótolja a vonuló darvak periodikusan ismétlődő szívdobogtató ősi képe. A gépesítés és a kemizáció hatásáról számos konkrét példát ismertet a szerző. A terepmunkával gyűjtött anyagait jó érzékkel illeszti be az egyes állatfajok etológiájának változó, tudományos szempontból is igen fontos képébe. Érdekes gondolatot vet fel Sterbetz István, amikor a rezervátumnak, mint fertőzési gócnak szerepéről fejti ki véleményét. A romániai Dobrudzsában G. Nagy Károly (1970) vizsgálatai szerint az erőteljes növényvédelmi tevékenység következtében kiszoruló gyomnövények és rovarok elözönlik az ottani rezervátumokat. A szerzőnek messzemenően igaza van, amikor ennek hazai „késésének" okát a kis területű élőhelyekben találja és ez indokolja a probléma elodázását. Nehéz és szép feladat vár azért itt is az ökológusra, amikor a természetvédelem egykori mindent védő, mindent tiltó szemléletétől szabadultan az életközösségek helyes arányait sokféle beavatkozással kényszerül majd kialakítani. Dr. Dövényi Zoltán-Dr. Rakonczai János ,,Adalékok a kígyósi puszta és környéke felszínfejlődéséhez" című tanulmányukban modern szisztematikájú és 127