Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)
1981 / 1. szám - SZEMLE
tot keltett a hatalmon levők között. A nyugalmi állapot megbomlása miatt, a háborús viszonyokra hivatkozva, mint „új" kezdeményezésre hatványozott szigorral értelmezték a törvényeket. Domokos meg is állapítja: drága árat kellett fizetniük kezdeményezésükért. Az ismertetés végén adódik a kérdés: „tudományos" értékét, információs tartalmát tekintve milyen színvonalú Domokos Józsefnek ez a munkája, hogyan hasznosíthatja a kor után érdeklődő olvasó és kutató. Értékes adatokat szolgáltat a munkásmozgalom, a társadalom és a jog története iránt érdeklődők számára. Ha érvényes történetírásunkra az ismeretterjesztő, tudományt népszerűsítő művek hiánya - bár ezek írására egyre több biztató kísérlet van - ez fokozottabban érvényes jogtörténetírásunkra, és csak üdvözlendő ez a mű, amely az egész korszakot átfogni akaró, teljességre törekvő mivoltában hézagpótló munkának tekinthető. Kétségtelen: megfogalmazásában, kiérleltségében nem közelíti meg a szerző korábbi műveit, néhol nehezen követhető, a nem jogász olvasó számára nem érthető. Ennek ellenére, aki vállalkozik a végigolvasására, a nehezen követhető részek kárpótlására olyan gyöngyszemek szolgálnak, Kovács Istvánról, Szerémi Borbáláról, Ka Imréről írt részek. Mind az ábrázolás módja - a nemcsak hősökt való gondolkodás -, mind szerkesztése a reális kt kialakítását szolgálja. Főszereplői hús-vér emberek akik hibáikkal együtt is a kommunista mozgalom harcosaivá tudtak válni. Szerkesztése az arányokat tükrözi. Ez a megkomponáltság teszi következetessé, elfogadhatóvá kontinuitás-koncepcióját. A kontinuitást nemcsak a kommunista mozgalmon belül hangsúlyozza, hanem a társadalom, a politika és általában az élet minden területén. Domokos ezen könyve logikus befejezése felszabadulás előtti tevékenységét bemutató munkáinak. A kiemelkedő események után a kisebb jelentőségű perekre emlékezve, a kommunisták társadalmi bázisának érzékeltetésével hozza közelebb a mai kor emberéhez a társadalmi haladásért küzdőket. Nem tudjuk, milyen tervek foglalkoztatták, de igazán sajnálhatjuk, hogy hosszúra nyúlt életében nem volt ideje bemutatni azokat a funkciókat, amiket a szocialista Magyarország igazságszolgáltatásában betöltött. írói munkássága ezzel vált volna igazán teljessé. A Békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium 125 éve Iskolatörténeti tanulmányok. Szcrk.: Kruchió Gábor Békéscsaba ig8o. 589 oldal TIBORI JÁNOS A közel 600 lapos kötet tanulmányozásából sarjadó értékítéleteink megalkotását eligazítóan tájolja a szerkesztő - Kruchió Gábor - az előszóban, hangsúlyozván, hogy „az egyes fejezeteket nem hivatásos helytörténeti kutatók állították össze, nem is törekedtünk történeti monográfia készítésére, csupán néhány tanulmányon keresztül szeretnénk képet adni iskolánk múltjából, a békéscsabai oktatás fejlődéséből. írás során azonban minden esetben figyelemmel voltunk szűkebb pátriánk, Békéscsaba és környéke helyzetére, gazdasági, politikai viszonyaira és azoknak iskolánkban megmutatkozó hatására... A múlt bemutatásával a 111a pedagógusainak és tanítványainknak munkáját is tartalmasabbá, elmélyültebbé szeretnénk tenni." A szerkesztő és a szerzők által kijelölt pillantásvezetők 1855-től napjainkig engednek betekintést az iskolatörténet egy-egy folyamatában szüntelenül fejlődő kaleidoszkópikus, de ugyanakkor viharos küzdelmektől sem mentes képébe. Az első fejezet a reformkori nemzedéket jellemző három klasszikus portrét állít elénk példaképül, akiknek gazdagon megrajzolt karakteréből éppen csak utalok arra, hogy pl. Mokry Sámuel 180 000 korona vagyonát hagyományozta egy Békéscsabán alapítandó egyetemre; - Horváth János olyan mesteri szinten oktatott és nevelt, hogy a minisztérium a kötelező vizsgák nélkül bízta rá a magyar és latin nyelv tanítását; - Bukovszky Jánosról pedig ezt olvashatjuk: „A munka volt az ő közege, 9