Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)

1981 / 1. szám - SZEMLE

llandóan dolgozva érezte jól magát." A kit példaképek után következő lapalji jegyzet A tanúskodik, hogy Breznyik Jánost a szabad^harcban való részvételéért eltiltották a pedagó,ia nyilvános művelésétől, de ez nem törte meg, magán algimnáziumot hívott életre, és alapítványával anyagilag is támogatta a szegény diákokat. De ki tudná azt felsorolni, hogy a későbbi évtizedek többször bemutatott tanári arcképcsarnokából kinek a jelleme épült bele egy-egy tanítvány életébe? Az algimnázium történetének megírásához bőven buzgó forrást nyitott Horváth János igazgató az 1865-66. évi Értesítőben, valamint későbbi írásiaban, s ezekből gazdagon merített a szerkesztő az 1855—1893-ig terjedő időszak életrekeltéséhez. A keret és tartalom színes változatokon és buktatókon izmosodik az evangélikus egyház pártfogásával és felügyeletével: így 1870-ben az algimnáziumot magyar tannyelvű polgári iskolává alakítják, - 1872-ben reálgimnáziummá szervezik, majd 1876-ban ismét gimnázium lesz. Az említett hat esztendőben a polgári osztályokban heti három órában tanították a „tót" nyelvet, valamint a vallástant is a tanulók 80%-a „tótul" tanulta. A reál irányú gimnáziumi osztályok pedig a latin helyett tanulták a szlovák nyelvet. Bátor vívmány a nemzetiségi anyanyelv oktatása az erőszakos magyarosítás, az egy nemzet, egy állam politikai koncepciójának korszakában. A milleniumra készülődvén a vallás- és közoktatásügyi miniszter felhívására Bukocszky János írta meg „A Békés-Csabai Ág. Hitv. Ev. Algymnasium történetét", amely az 1895-96. évi Értesítőben jelent meg. Ez az „adatgyűjtemény" ugyancsak Horváth János alapvetését ötvözi és bővíti számos dokumentummal, így gyakori az átfedés az előző fejezettel. Az oktatás tárgyi feltételei megdöbbentően szegényesek a kezdeti évtizedekben. „Alacsony, nádfedeles, kis alakú házikó volt az az épület, amely hivatva lett a tudomány előcsarnokául szolgálni, bár legjobb akarattal sem lehetett ilyesmit ráfogni. A kicsike két ablakos hivatalszoba mellett, amely azonban könyvtárul s részben szertárul is szolgált, állott az ugyancsak két ablakos IV. osztály, egyszersmind ásványtár is; ezután a pedellus apró szobácskája: mindkettőbe a pedellus konyhájából volt a benyíló, ugyanonnan be lehetett jutni "a Il-ik osztályba is. Ennek ablakai azonban már nem az utcára, hanem a rövid sikátorra szolgáltak, amely egy felől a gymnasium, más felől a szolgabírói hivatal meg a Szeberényi-féle ház között fekszik. A II. osztállyal szomszédos volt a III-ik, egyúttal kémiai szertár is, ezzel az I." Itt tanított 1865-től 4 tanár 4 osztályban 91 tanulót. A tanárok heti óraszáma 23-25 volt. A diákok ismereteik gyarapításáról félévenként szigorlatokon, év végén pedig a kistemplomban „közvizsgán" adtak számot. A fejlődés következő mérföldkövéhez 1896-99 között érkezett el az algymnasium, amikor államsegéllyel s a jelenlegi iskola megépítésével főgimnáziummá, 8 osztályos középiskolává egészül ki. Új korszakot nyit az iskola történetében az 1948ban megvalósított államosítás, majd 1950-ben a békéscsabai Lorántffy Zsuzsánna Leánygimnáziumnak a fiúgimnázium épületébe való átköltöztetése és 1957-ben a két iskola egyesítése, valamint 1964-ben nyomdaipari szakközépiskolai osztály szervezése. Az évszámok által határolt intervallumokban is a dinamikus útkeresés által megkövetelt számos előrevivő tantervi változásnak vagyunk tanúi, melyek híven tükrözik az országos és helyi közoktatásügyünk állapotát és törekvéseit. Az iskolában folyó oktatás-nevelés komplexitásának egy-egy összetevőjét elemzik kritikusan az iskolatörténeti tanulmányok, amelyeknek mindegyike értékes adalék a fejlődés útjának végigjárásához és továbbépítéséhez. Megbecsülendően hasznos, hogy a békéscsabai Állami Lorántffy Zsuzsánna Leánygimnázium története is a kezdetektől, - 1874-től - nemcsak a fiúgimnáziummal való egyesítéstől kapott széles teret a kötetben. Az iskolatörténeti tanulmányok általában a kezdetektől napjainkig építenek összefogó íveket egyegy részterületről, s mindegyik a maga egyediségében is egészet ad. Bennük megvalósulását és kilornbosodását ismerhetjük meg Apáczai Csere János, a jobbágyszármazású tudós XVII. századi prófétikus közművelődési követeléseinek: „Ideje fölocsúdnod álmaidból te álmos, te mámoros, te hályogos szemű magyar nép, - írja. - Ébredj fel, kutasd nyomorúságod forrását, ne az iszákosságban találd örömedet. Lásd be, hogy gyermekeid a tudatlanság feneketlen mélységében vannak, állíts iskolákat, fogd okos tanulásra a haza jövendő reménységeit. Alsó iskolák, középiskolák, felsőiskolák kellenek, mert ezek nélkül nem lehet segíteni a nemzet elmaradottságán." A kortársakban visszhangra nem talált kiáltás Békéscsabán a középfokú 120