Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)

1981 / 1. szám - SZEMLE

Domokos József egész könyvében a bírósági döntésekkel, döntési mechanizmusokkal foglalkozik, emellett egy önálló részben is bemutatja a bíróságot. Megismerkedhetünk azzal az igazságszolgáltatással, amely a kommunisták felett ítélkezett, olykor élet-halál felett döntött. Szánt-szándékkal nem politikai, hanem úgynevezett köztörvényi ügyeket ismertet - az önálló fejezetben -, annak bizonyítására, „hogy amelyik bíróság az igazságszolgáltatás egyik szektorában minden skrupulus, aggályoskodás nélkül, könnyű lélekkel rúgja félre a törvényt, képtelen hű maradni ahhoz az igazságszolgáltatás egyéb területein is." Minden politikai tevékenységtől távol álló egyének peranyagáról kapunk ebben a részben tájékoztatást, ahol négy tojás ellopásáért háromhónapos fogházbüntetés járt, vagy ahol két személy életénél és két megnyomorított ember testi épségénél kétszerte több értéke van két pár mandzsettagombnak. A büntetést attól téve függővé, hogy ki a bűn elkövetője. Sommásan ítél itt Domokos, de műve egész menetére nem ez a jellemző, nem jelent számára eleve negatív minősítést a bíróságokon, ügyészségeken való munka. Sohasem felejti el megnevezni azokat a bírákat, ügyvédeket, ügyészeket, akik partnerei tudtak lenni, nem azonosulva a kommunisták elleni hisztérikus hajszával. Dokumentumokat mutat fel, amelyek „elárulják, hogy még ennek az igazságszolgáltatásnak is voltak - és nem is egészen törpe számban - emberségesen gondolkodó, törvénytisztelő, még a kommunistákkal szemben elkövetett törvénysértéseket is elítélő tényezői." Éppen ebből a jószándékú, demokratikus érzelmű, törvénytisztelő gárdából toborozták a felszabadulás után az igazságszolgáltatás első derékhadát. A törvényesség kérdésénél néhány gondolat erejéig meg kell állnunk. Nem volt más lehetősége sem védőnek, sem vádlottnak, mint az adott keretek között a legjobbat, a legmegfelelőbbet kiharcolni. A törvény volt a támpont, a védőnek „csak egy - volt - a kötelessége, hogy ragaszkodjék a perrendtartás szabályaihoz." Domokos József sohasem tűzött maga elé irreális célt. Mindig a vád, a várható ítélet, a lehetőség mérlegelésével fogalmazta meg védőbeszéde érveit. A törvényesség „betartása", az ügyészség törvénytelen előterjesztésének bebizonyítása többször mentette meg a börtönbüntetéstől védenceit. Nagyon jó példa erre az időszaki lapokra vonatkozó sajtótörvény értelmezése körüli bonyodalom. Az ESZE, illetve a befolyása alatt született lapok, valamint a 100%, a Társadalmi Szemle szerkesztői ellen azzal emeltek vádat, hogy időszaki sajtótermékek, és bejelentési kötelezettségüknek nem tettek eleget. „Olcsó sikert" biztosított a védelemnek az olyan ügyészi gondolkodás, amely a törvény szavait: „időszaki lap az egy hónapot meg nem haladó időközökben megjelenő minden hírlap vagy folyóirat," úgy értelmezte, hogy egymást követő hónapban megjelenő folyóirat időszaki. A törvényesség felveti a rendszerjellegének, fasiszta létének a kérdését, azt, hogy hogyan vált lehetségessé a kommunisták védelme. Igen érdekes és gondolatébresztő okfejtéssel mutatja ki a rendszer fasizmusát. Mintegy ezzel teszi érthetővé a rend szer minden „demokratikus mázzal" bevontsága ellenére azt az alacsony tűrési fokot, amelyet tanúsítottak minden olyan megnyilvánulással - akár a kulturális, akár a politikai életben -, ami ellenvéleményt hordozott. A magyarországi munkásmozgalom számára különösen nehéz időszak a Kommunista Internacionálé VII. kongresszusa utáni évtized. A meghirdetett népfrontpolitikára a KMP nehezen tudott ráhangolódni, és nem is kapott kezdeményezéseire pozitív választ a szociáldemokraták és a népfrontban érdekelt többi erő részéről. A párt olyan egyoldalú, a potenciális szövetségeseket megnyerni igyekvő intézkedése, mint az ESZE feloszlatása, nem vezetett eredményre. Súlyosbította a helyzetet a Komintern határozata, amely a KMP Központi Bizottságát feloszlatta, és a sorozatos lebukások. A pártélet szervezését, irányítását az új KB nem tudta zökkenőmentesen megoldani, a zavart csak fokozta a párttagság tájékozatlansága. Domokos rámutat, hogy mennyire bizonytalanná vált a helyzete, hogy ő, a párt védőügyvédje sem kapott tájékoztatást az intézkedésekről, tájékozódási forrásnak nyomozók kommunista perekben tett vallomásait, illetve a párttagság körében terjedő ellentmondásos híreket használta. Ezen okokkal magyarázható az az apály, ami a kommunisták tevékenységét jellemezte az 1936-ot követő években. A kibontakozást előmozdította az, hogy a Felvidéket és a Kárpátalját az országhoz csatolták, ezeken a területeken a legális keretek között megerősödött mozgalom felfrissítette, nagy lökést adott a magyarországi kommunisták tevékenységének. Az 1940-cs évek elején kibontakozó első igazán nagyméretű szervezkedés meglepte a hatóságokat, szinte hisztérikus hangula118