Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)

1981 / 1. szám - SZEMLE

ezeMU Oklevéltár a Dózsa-fele parasztháborúról Antonius Fekete Nagy-Victor Kenéz-Ladislaus Solymosi-Geisa Érszegi Monumenta rusticorum in Hungaria rebillum anno MDXIV. Akadémiai Kiadó. Bp. igyg. 727. 1. és melléklet BLAZOVICH LÁSZLÓ Középkor-filológiánk újabb eredményeként a Magyar Országos Levéltár kiadványainak sorában és az Akadémiai Kiadó gondozásában jelent meg Az 1514. évi parasztfelkelés emlékei című latin nyelvű kötet, amely Dózsa parasztháborújára vonatkozó okleveles forrásanyagot tartalmaz. A Barta Gábor - Fekete Nagy Antal: Parasztháború 1514-ben című munka párjaként reprezentatív kiállításban megjelent okmánytár 425 dokumentumot, illetve dokumentum részletet tartalmaz, amelyek Dózsa felkelésével kapcsolatosak, vagy arról is említést tesznek. Függelékként egy - teljes bizonyossággal ma már nem dönthető el - feltehetően Dózsára vonatkozó korábbi, 1507-es oklevelet találunk a kötetben. A közre adott anyag gyűjtésében a nagyobb részt Fekete Nagy Antal végezte el, halála után Kenéz Győző, Solymosi László és Érszegi Géza folytatták és fejeztek be a gyűjtőmunkát, gondozták, interpretálták a kiadásra szánt okleveleket. A szakszerű, pontos szerkesztés Érszegi Géza érdeme. Az okmánytár alkotói óriási munkát végeztek. Amikor ezt állítjuk, nem a közhelyek számát kívánjuk szaporítani, megállapításunkat az alábbiak bizonyítják majd. Hetvenegy év (az első oklevél kelte 1513, az utolsóé 1584 az okmánytárban) okleveles anyagát nézték át, latin, német, olasz, spanyol és magyar nyelvű forrásanyagból merítettek. A De fato libri (A könyv történetéről) című részt olvasva szinte szerénységnek tűnik a mentelem kérése azért, mert nem jutottak hozzá minden oklevél eredetijéhez, ha tudjuk, hogy az európai levéltárakban szétszórva található anyagot hordták egybe. Nagy az örömünk, hogy mindezt egy könyvet lapozva olvashatjuk. A De consiliis editorum (A kiadók szándékáról) szóló részből értesülünk arról is, hogy a gyűjtött anyag teljes egészét szerették volna közreadni, de több alkalommal csak a részletek publikálásával kellett megelégedniük. Módjuk, lehetőségük nyílt viszont a már kiadott forrásanyag korszerű újraközlésére, amely során a középkor-filológia legújabb módszerbeli eredményeit felhasználva és továbbfejlesztve új közlési módot kialakítva dolgoztak. Az oklevelek kötetbeli sorszáma után a keltezés és a kiadás helye, majd a regeszta következik. Megadják az illető oklevél - és ha van hozzá pecsét annak is - pontos külső leírását, őrzésének, esetleges kiadásának helyét. Közlik, hol található regeszta, kommentár az adott oklevélről. Az oklevelek szövegének közlése során az esetleges szövegvariánsok (többféle átirat) vizsgálatát és összehasonlítását is elvégzik, feltárják a köztük lévő kapcsolatokat is. Ezt nemcsak olyan fontos források esetében végzik cl, mint a bíborosi kollégiumnak II. Ulászlóhoz intézett, Bakóczot keresztes hadjárat vezetésével megbízó oklevele vagy Simon módrusi püspök pápai bullát hirdetésre kiadó oklevele, hanem olyanokkal is, amelyek birtokügyeket tárgyalnak. Ezek között olvashatjuk azt, amelyben Podmaniczky János - a keresztesek fogságába esett, és ezután állítólag hozzájuk csatlakozó délalföldi birtokos, - Szakolyi János birtokait felkéri a királytól, vagy amelyben a király utasítja a kolozsmonostori konventet, hogy Thoroczkay Ferencnek a parasztháború idején elpusztult, birtokjogát igazoló oklevelét írja újra. Az okmánytár használatát számos segédlet és melléklet könnyíti meg. Az előszó harmadik részében (De ordine libri) a könyvbeli tájékozódás megkönnyítésére mintegy „használati utasítást" is mellékelnek a kiadók. Időrendi- és névjegyzék, tárgy és cseh, német, magyar, olasz és latin nyelvű szó mutató, valamint az egyes okmányok regesztái követik a forrásanyagot. A mű kezelését megkönynyítő apparátust az oklevelekről (56) és a pecsétjeikről (18) készült fotóanyag egészíti ki. Ügyes 111