Békési Élet, 1980 (15. évfolyam)

1980 / 1. szám - SZEMLE

az időben nyilvánvalóan megtorpant és lehanyatlott. Azt, hogy Gyoma a legújabb korban nem vált dinamikusan fejlődő településsé, - a viszonylagos fejlődés ellenére - nyilván már a feudalizmus körülményei meghatározták. De feltehető, hogy többre voltak esélyei, mint amit elért. Például a korai vasúti összeköttetésből, a tájrendezéssel kapcsolatos szántóterület-növekedésből, a Wodiánerféle nagybirtok kiparccllázásából adódó lehetőségekre gondolunk. A dualizmuskori polgárosulás eredményeivel és a visszahúzó erők megrajzolásával a gyomai helytörténetírásnak pótlólag kell majd foglalkoznia. A két háború közti huszonöt év historikusa, Köteles Lajos ezért sovány előzményekre támaszkodhatott. Csupán a társadalmi és gazdasági struktúra főbb vonásainak felvázolására vállalkozott, írásából így is kitetszik, hogy korlátai ellenében milyen erőfeszítéseket tett a település, hogy közelebb kerüljön az országos szinthez. Annál gazdagabb a legutóbbi harminc év történetének tárgyalása, amelyet három tanulmány vállalt magára. Koós Ferenc a koalíciós időket (1944-1948) dolgozta föl. Tanulmányát olvasva érezzük leginkább hiányát az előző korszakok politikai történetét, földmunkás- és munkásmozgalmát tartalmazó fejezeteknek, hiszen nyilvánvaló, nem előzmények nélkül zajlottak le ezeknek az esztendőknek az eseményei, pártharcai, társadalmi megmozdulásai. A közvetlenül mögöttünk álló évtizedek történetét megírni különben igen fogós feladat. Nemcsak arra gondolok, amit a történetírás közhelyként vall, hogy „históriai rálátás" szükséges az események objektív feltárásához, vagy arra, hogy a források nem állnak mindig a kutató rendelkezésére, hanem az egykori, még élő szereplők érzékenységére is. Mindezeket figyelembe véve nem vállalhatta a politikai történet teljes bemutatását Molnár Pálné, és ezért helyesen választotta tanulmánya címéül: Adatok Gyoma történetéhez a szocializmus építésének kezdeti időszakából (1948-1956). Bcnke János, aki a nagyközség gazdasági, társadalmi, kommunális és egészségügyi fejlődéséről 1957-1974 között adott képet, voltaképp adattárat állított össze, amelyből az olvasók - s bizonyára a helység jövendőbeli történészei is - sokoldalúan tájékozódhatnak a jelzett időszakról. A kötet történeti részét az iskolai oktatás nagyívű bemutatása zárja (a reformációtól 1974-ig). Szerzője, Darvas Tibor helybeli pedagógus hatalmas forrásanyagot mozgatott meg, s azzal lepi meg az érdeklődőt, hogy a tipikus alföldi mezővárosban, amelynek sosem volt nagyhírű iskolája, milyen érdekes és sokszínű az oktatás történeti képe. A sok fontos adatot és megfigyelést tartalmazó tanulmány arra is figyelmeztet, mennyire szükség volna egy korszerű hazai oktatástörténetre, hogy a helyi munkáknak legyenek szilárd tájékozódási pontjaik. Az iskolatörténet feldolgozásának eredményeit látva abban is egyetértünk a szerkesztő utószavával, hogy „feldolgozást kíván Gyoma közművelődésének története, az olvasóköröktől kezdve, az amatőr színjátszáson át a helyi lapokig." Továbbá igaz, hogy az országos hírű Kner Nyomda önálló monográfiát érdemelne, de azt is sajnálhatjuk, hogy a kötet nem foglalkozott a történetével legalább egy rövid fejezet erejéig. A könyv második nagy egysége ,,A gyomai ember és környezete" címet viseli, és úgyszintén történeti tanulmánnyal kezdődik. Jároli József az újjátelepüléstől 1895-ig, az állami anyakönyvezés bevezetéséig követi a község népesedésének történetét. Ez a fejezet a kötet legtöbb forrást hasznosító tanulmányai közé tartozik. Jól illusztrálja, hogy a 18-19. században a gazdasági és társadalmi fejlődés elválaszthatatlanul összefüggött a népességgyarapodással. Az 1895-1970 közötti adatsorokat, amelyeknek szintén van hasonló tanulsága, azonban ellenkező előjellel, a fejlődés és a népességstagnálás, illetőleg fogyás egymáshoz illeszkedésével, már a következő fejezetben találjuk, amelyet három szerző, Farkas Gyula, Hunya Péter és Varga Imre írt. Kétségtelen, hogy három összefüggő rész került itt egy cím alá, de meg kell jegyeznünk, hogy a demográfiai földolgozás, a gyomai gyerekek testi fejlődéséről írt és a fizikai antropológiai jellemzés önmagában is megállja a helyét. Gyoma földrajzi neveinek hatalmas és pontos adattárát Hévvizi Sándor készítette el. Tanulságos böngészni, hogy az utolsó másfélszáz évben teljesen átalakult gyomai határ hajdani képét milyen szívósan őrzik a dűlőnevek. Ez a fejezet mintául szolgálhat a jelenleg készülő, Békés megye földrajzi neveit összegyűjtő kötet számára. Utána olvashatjuk a Békési Életbe írt tartalmas vízügyi tanulmányairól ismert Nagy György tanulmányát a gyomai Körös-szakaszról. Fia a tervezett monográfiái teljességre gondolunk, az előző írás mellett a helyi nyelvjárás sajátságairól, az utóbbi szom122