Békési Élet, 1980 (15. évfolyam)

1980 / 1. szám - SZEMLE

szédságában pedig a Körös ártere, különösen a holtágak jellegzetes flórájáról és faunájáról szívesen olvastunk volna dolgozatokat. A kötet harmadik nagy egysége a „Népi kultúra, népi társadalom" címet kapta és két nagyterjedelmű tanulmányt tartalmaz. Ez a két tanulmány korántsem öleli föl a néprajz minden területét, azonban tárgyát olyan szerencsésen választotta meg, hogy az keretet nyújtott Gyoma népi kultúrája alapvetően fontos jellemzői bemutatására. További erénye mindkét néprajzi tanulmánynak, hogy nagy mértékben támaszkodik a 18-19. századi levéltári forrásokra, sőt a Szilágyi Miklósé a történeti néprajz ritka műfaját képviseli. A történeti források idézése ugyan elkerülhetetlenné tette a történeti fejezetekből részint már ismert adatok ismételt idézését, de ez nem vált zavaróvá, mert mindannyiszor más, sajátságos néprajzi szempontok alapján történt. Nóvák László a település és a hagyományos paraszti gazdálkodás összefüggéseit vizsgálta. A Körös szabályozásával és a legelőföltörésekkel alapvetően megváltozott táj átalakította a gazdálkodás rendszerét: racionalizálódott a határhasználat, növekedett a földművelés súlya az állattartással szemben. A település az árvízmentes szintről szükségszerűen a laposabb helyekre terjeszkedett és a gabonatermesztés majd a piacgazdálkodás jelentősebbé válása kifejlesztette az állandó kintlakást kívánó tanyarendszert. A 19-20. század fordulójára - ez az az időpont, amely gyűjtéskor a legidősebb parasztok emlékezetének segítségével még rekonstruálható volt - Gyoma tipikus közép-alföldi tanyás településsé vált, amelynek jellegzetessége a folyóra, mint településszervező tényezőre való támaszkodás. Nóvák László ezeknek az ismereteknek a jegyében mutatja be a ma hagyományosnak számító építkezést, állattartást, földművelést, szőlőés gyümölcstermesztést, végül vázlatosan a halászatot és a gyűjtögetést is. A kötet utolsó fejezete Szilágyi Miklós tollából származik: Mezővárosi társadalom és műveltség. A könyv szerkezetét tekintve témájánál fogva is zárókőnek kínálkozott, de összegező megállapításai okán is méltó lezárása a szerzői közösség munkájának. Több szempontból a kötet leghangsúlyosabb tanulmánya. Mint utaltunk rá, két tudományszakot ötvöz, a néprajzot és a történelmet. Mindezt úgy teszi, hogy hasonló tárgyú előző tanulmányainak eredményeit fejleszti tovább (Gyula, Mezőberény). Jól tudott dolog, hogy a helytörténeti vizsgálatoknak akkor van igazán értekük, ha eredményeik messzebbre mutatnak a szűkebben vett helyi érdeklődésnél. A gyomai kötet sok értékes tanulmánya közül ezt a célkitűzést legmesszebbmenően Szilágyi Miklósnak sikerült elérnie. Kutatásának tárgya a mezővárosnak a falutól eltérő társadalma a feudalizmus utolsó évtizedeiben. A tanulmány első része a jobbágyparaszti üzem belső szerkezetét és kapcsolatrendszerét tárja föl. Ennek során rámutat, hogy az alapvető egységben, a kiscsaládban mennyire meghatározó volt az öröklési rend. De ez voltaképpen azért érvényesülhetett, mert a jobbágyok fokozottan igyekeztek a földesúrtól való függőséget lazítani, aminek fontos összetevője volt, hogy a földügyeletek során törekedtek a földesúri hatóságot kikerülni, ugyanakkor ezáltal erősítették kialakuló tulajdonosi, modern birtokosi tudatukat. Igaz, a jobbágyparaszti üzem technikai felszereltsége, ha célszerű is volt, de nem volt gazdag és elsősorban családi munkaerőre támaszkodott, az idegen munkaerő bevonását a kisegítés motívuma és patriarkális jellemvonások határozták meg, ami egyidejűleg társadalmi korlátait is megvonta. A korszerűség szempontjából igaza volt a földesúrnak, aki a földművelés elhanyagolásával vádolta meg jobbágyait, de egyben azt is elárulta magáról, hogy nem ismeri a helyi viszonyokat. Ugyanis a jobbágyparaszti üzemszervezetben az állattartás volt a piacgazdálkodás alapja és nem az önellátásra termelő földművelés. Szilágyi tanulmánya végül a helyi társadalom néhány, a későbbi évtizedekre is kiható összetevőjét fedi fel, az etnikai egységet, a társadalmi differenciálódást és a közösség normatív szabályozó voltát. A mezőberényi és a vésztői monográfiák értékelésekor elhangzott, hogy szerzőik elsősorban a szegedi egyetem neveltjei. Kisebb mértékben a debreceni egyetem kisugárzása is hatott a tanulmányok létrejöttére. Érvényes ez a megállapítás a Gyomai Tanulmányokra is. Az előzőekhez hasonló vonás a helyi tanácsok áldozatkészsége is, a történeti munkák pártolásában megnyilvánuló helyszeretet. A gyomai kötet munkálataiban is résztvettek helyi szerzők és olyanok, akiknek pályája egy ideig a községhez kapcsolódott. Mind123