Békési Élet, 1980 (15. évfolyam)

1980 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Elek László: Adatok Békés megye háromnegyed évszázadának kultúrtörténetéhez

tott küzdelem azonban, amely a népben-nemzetben gondolkodó, művelt közéleti emberek sokaságát igényelte és dobta felszínre, valójában már ekkor elkezdődött, s a polgárosodó Magyarország, az egyéni és közösségi felelősségtudat, a gondolkodva olvasó emberek kiformálását vonta maga után. Nem kétséges: külföldről importált elvek és példák edzették kezdettől fogva az akaratot. Fülöp Géza helyesen tapint rá erre az összefüggésre, és mutatja meg - ha olykor túlságosan vázlatosan és nem elég következetesen is -, hegy az olvasóközönség kialakulásának, a feudális szellemi rabszolgaság és kiszolgáltatottság elleni küzdelemnek a vizsgálata ugyanúgy nem lehet független az európai tapasztalatok számbavételétől, mint ahogy a könyvtárügyé sem az általános európai és a sajátosan magyar gazdasági, társadalompolitikai feltételek fejlődéstörténeti kutatásától. Máskülönben nem lehet reálisan értékelni az elkésett magyar polgári fejlődés eredményeként csak a XVIII. század vége felé jelentkező pozitív előjelű társadalmikulturális jelenségeket: a folyóiratok, a könyvkiadás és könyvterjesztés, az olvasókabinetek, kölcsönkönyvtárak, irodalmi diáktársaságok, olvasókörök, szalonok, kaszinók tevékenységénekjobbadán előre mutató, 48-at érlelő liberális eszmeiséget és a magánkönyvtárak létesítésének hazafiúi buzgalmát egy olyan országban, amelyben mindent társadalmi úton kellett megoldani, mert a hivatalos államvezetés mit sem gondolt a nép kulturális színvonalának emelésével, a társadalmi tudat korszerűsítésével. (Mindezeket a részterületeket, szervezeteket és intézményeket, mint az olvasóközönség alakulását hatékonyan befolyásoló tényezőket, érthetően vizsgálat alá vette a szerző). Itt a felséges császár a bajok orvoslására egyetlen, de annál megdöbbentőbb gyógymódot látott és ajánlott a karoknak és rendeknek, amint ezt Széchenyi Naplója örökül hagyta reánk: „Tudjátok mit, hűséges alattvalóim? Tartsunk össze, és faljuk fel a parasztokat". (Lásd Széchenyi: Napló 452. lap. 1826. febr. 13-i bejegyzés. Gondolat kiadó, 1978.) A felvilágosodás magyarországi térhódításával párhuzamosan életre kelő újság- és folyóiratirodalomnak elévülhetetlen érdemei vannak mind a magyar nyelv uralkodóvá tételében, mind az olvasóközönség megteremtésében, mind a polgári átalakulás eszméjének megérlelésében. Sokat tett könyvkiadásunk magyar nyelvűvé válásáért is, kisebb térre szorítva a latin és a német nyelvű kiadványok iránti érdeklődést; de jelentős részben neki köszönhető a „kalendárium-zabálás" ósdi divatjának a megszűnése, és ami ezzel együtt járt, az olvasóközönségnek a színvonalasabb irodalom felé orientálódása is. Még a reformkor küszöbén is elkeserítő azonban a helyzet. Gondoljuk csak el: a magyar költészet nagy diadalát jelentő Zalán futása-bői, amely különben 1825-ben jelent meg s nem 1821-ben, ahogy azt Fülöp Géza monográfiájának a 172. lapján valószínűleg elírás folytán olvashatjuk (az első közlés is csak 1824-ben látott napvilágot a Kovacsóczy szerkesztette Aspasia-ban), mindössze 109 példány - 88 előfizető - fogyott el, s ebből Perczel Sándor 10-et, Kisfaludy Károly 5-öt, Kulcsár István 4-et vásárolt meg, amikor évenként átlagosan 150000 kalendáriumra volt hazánkban biztos vevő. A győri Streibigné vállalata - a Donianovszky-(é\c Magyar Művelődéstörténet V. kötete szerint - pl. 1809-ben egymaga 30000-et adott el, s ez a 20-as évek végén sem volt másként. A korszak nagy szellemi elmaradottságára hadd idézzük igazolásul Fiilöp Gézának, még egy adatát. Ez a magyar nyelvű kiadványok iránti nagyfokú érdektelenségről is tanúskodik. Eszerint 1800-ban az egész Magyarországon csak 115 könyv került ki a sajtó alól, s ebből mindössze 45 volt magyar nyelvű. (46 nyomda működött ekkor hazánk területén Nóvák László nyomdászattörténeti művének kimutatása szerint!) Csak ennek a lehangoló ténynek az ismeretében tarthatjuk imponálónak a korszakzáró 1848-as év adatait, amikorra is a köny44