Békési Élet, 1980 (15. évfolyam)

1980 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Elek László: Adatok Békés megye háromnegyed évszázadának kultúrtörténetéhez

vek évi termelése meghétszereződött (794 mű), a magyar nyelvű kiadványoké pedig a tizenkétszeresére nőtt (547 publikáció). Ezt a kvantumot viszont már 75 nyomda állította elő. A nyomdák szépen gyarapodó száma, de a magyar nyelvű kiadványok meghatványozó­dása is az újságok és folyóiratok korszerűségéről, a haladó polgári eszmék közkedveltté vá­lásáról, nem utolsó sorban a politika és az irodalom szoros egységéről beszél. Nem lehet ugyanis másként, csak ezeknek a tényezőknek a szoros függvényeként, egyenes következ­ményeként felfognunk és elfogadnunk az olvasói igény ekkora megnövekedését. Mármost ismerve az 1800-as év roppant sivár adatait, könnyen elképzelhető, milyen lehetett az orszá­gos helyzet közvetlenül a nyelvújítási harc megindulása előtt. Pontosabb érzékeléséhez egy nem mindennapi és egy-két közismertebb helyi jellegű adattal mi is szolgálhatunk. A Békés megyei Levéltár IV. 1. b./120-as csomójának 765/800-as számú iratanyaga pom­pás lajstromot őriz Fábián János békési jakobinus tanító könyvtáráról. A 290 tételt tartalmazó kimutatás, amely feltehetően a kor egyik leggazdagabb Békés megyei magdn-bibliothécájárói készült, külön rendbe szedte a tulajdonos folio, kvart és nyolcadrét alakú könyveit. Fábián, aki a beadvány mellékleteként fennmaradt, kézzel írott káté tanúbizonysága szerint komoly teológiai műveltséggel rendelkezett, valószínűleg pap is volt. Könyvtára ugyanis túlnyomó­részt egyházi, vallási iratokat, továbbá iskolai segédkönyveket tartalmazott. Feltevésünket az a körülmény is alátámasztja, hogy a XVIII. században még nem vált teljesen ketté a két­fajta munkakör. Még a következő évszázadban is gyakran előfordult, hogy a protestáns szószékekhez a tanítói katedrán keresztül vezetett az út. Nos, a mindennemű társadalmi igazságtalanság ellen érzékenyen protestáló és a jakobinus elveket bátran terjesztő tanítónak a könyvtárában mindössze 3 magyar nyelvű kötet volt (Igaz hit; A német nyelvnek meg­tanulására való Intézet; Éneklésben tanítómester) a 207 latin, a 75 francia és az 5 német mel­lett. A cenzor által inkriminált 24, többségében francia könyv is vallásos köntösben harcolt a feudális társadalmi berendezkedésnek az észokokkal és a természetvallással összeegyeztet­hetetlen, eltorzult formája meg a katolikus egyház ecclesia militans elvének erőszakos alkal­mazása ellen. Magyar nyelvű szépirodalmi mű egyetlen egy sem volt tehát Fábián könyvtárában. Saj­nos, azt sem tudjuk, volt-e, s ha igen, mennyi a Tessedik által megszervezett szarvasi gyakor­lati gazdászati és ipariskola könyvtárában. Az Önéletírásnak ezzel kapcsolatos fejezete ugyanis csak a könyvek szaktudomány szerinti megoszlásáról számol be, s nem sorolja fel cím szerint is az egyes köteteket. Nem valószínű azonban, hogy Tessedik, aki nem érzékelte kellően, mit jelent a nyelvújítási harc a társadalmi haladás szempontjából, s aki elítélve az erőszakot, a Hajnóczy József-hez fűződő rokoni kapcsolatai ellenére sem vett részt a jakobinus mozga­lomban, túlságosan nagy gondot fordított arra, hogy a könyvek közé magyar nyelvű szép­irodalmi alkotás is kerüljön. Legfeljebb azzal törődött, hogy a megvásárolt könyvek ne le­gyenek túlságosan merész hangvételűek - ne lépjék túl a racionalista deizmus világnézeti határait. Az Institutum Tessedikianum gyakorlati hasznosságot szolgáló könyvtárában a szép­irodalom különben sem kaphatott nagyobb teret. Tessedik kimutatása ettől függetlenül is érdekes és fontos. Érdekes, mert arról ad számot, milyen fontos fegyvernek érezte ez a felvilágosult szellemű fiziokrata iskolaalapító pap a korszerű tudományt, milyen szakterületek megismerésére alapozta a társadalmilag hasznos, művelt ember kiformálását, és hogy milyen arányt érzett szükségesnek az egyes szakágak között. Fontos és sokat mondó dokumentum azonban azért is, mert Tessedik mindvégig meg volt győződve iskolájának, mint nevelési intézménynek hézagpótló társadalmi szerepé­45

Next

/
Thumbnails
Contents