Békési Élet, 1980 (15. évfolyam)

1980 / 4. szám - HETVENÖT ÉVE SZÜLETETT MENDÖL TIBOR FÖLDRAJZTUDÓS - Lettrich Edit: Mendöl Tibor szerepe és jelentősége a magyar geográfiában

Mendöl Tibor szerepe és jelentősége a magyar geográfiában LETTRICH EDIT Mintegy 50 esztendeje - 1928-ban - jelent meg Debrecenben Mendöl Tibor tanulmánya Szarvasról magyar és német nyelven, amelyet szemlélete újszerűsége folytán mind a hazai, mind a külföldi szakközönség élénk elismeréssel fogadott. Szerzője már ez első művével magasra állította a mércét, mely tudományos tevékenységének színvonalát mindvégig fémjelezte. Szarvasról írott tanulmányában a természet és a társadalom kölcsönkapcsolatainak komplex értékelését kapja az olvasó a szerző élvezetes, olvasmányos stílusában. Ez a tanulmány nyitányát képezte annak a nagyívű tudományos munkásságnak, amely Mendöl 1966-ban bekövetkezett haláláig mintegy másfélszáz tudományos művel gazdagította a magyar földrajztudományt; közöttük számos műve jelentős elvi, elméleti, vagy módszertani előrelépést biztosított a hazai szakirodalom számára. Tudományos munkássága révén a magyar geográfia emberföldrajzi ill. társadalomföldrajzi ága, és mindenekelőtt a településföldrajz rövid idő alatt fellendült, s a nemzetközi színvonallal szinkronban fejlődött, Mendöl széles körű külföldi szakmai kapcsolatai, olvasottsága, idegen nyelvű publikációi nyomán. Műveit tanulmányozva munkásságának nemcsak sokoldalúsága tűnik ki, hanem a művek egymást követő sorának gondolati egysége, logikailag feszes egymásbaépülése és rajtuk keresztül egy tudományág mind sokoldalúbb kiépülése bontakozik ki előttünk. Mendöl tudatos belső építkezéssel, fokról fokra haladt előre, a részproblémáknak is gondos figyelmet szentelve. Soha nem veszett el azonban a részletekben; a lényeget éppen a részletek sokoldalú alapos ismeretében tudta oly világosan, érzékletesen kiemelni. Ennek köszönhető a hazai településföldrajz széles alapokon nyugvó elméleti, módszertani kimunkálása, mely gazdag tudományos munkásságán belül a legkiemelkedőbb jelentőségű és ma is nélkülözhetetlen ismeretek kútforrása. Munkásságának tetemes hányadát képezik azok az elméleti tanulmányok, melyek a települések különböző csoportjainak - mint pl. a város, falu, tanya - fogalmi meghatározásával, a velük kapcsolatos tudományos vitákban a Jöldrajzi álláspont megállapításával foglalkoznak. Az így tisztázott ismereteket rendszerbe illesztve rakta le Mendöl a magyar településföldrajz elméleti alapjait. A települések számos más tudományág kutatási tárgyát is képezik. Azt, hogy ezek sorában mi a földrajzi kutatás feladata, Mendöl egyértelműen, világosan meghatározta, és egyben felmutatta a rokontudományokkal való sokágú kapcsolatokat is. A néprajzzal, demográfiával, történettudománnyal, urbanisztikával, statisztikával és számos más rokontudománnyal való együttműködés soha nem volt olyan eleven, mint Mendöl ilyetén való munkássága alatt, midőn a rokonszakmák ismereteiket kölcsönösen kicserélve jelentősen tágíthatták, gazdagíthatták tudományágukat a más-más aspektusból nyert új ismeretekkel. Mendöl rendkívül igényes elvi, elméleti feltáró tevékenysége a valóság sokféleségének ismeretére - széles körű terepismeretekre - támaszkodott. Nem volt soha „szoba-tudós"! Rendszeresen járta az ország különböző tájait, gondosan feljegyezve tapasztalatait. Hagyatékának gazdag térképvázlatai, jegyzetei is tanúskodnak erről. Az ország határain túl, idegen országokban is gyakran megfordult, főleg betegsége előtt, az 50-es évek előtti igen termékeny alkotó periódusában. Személyes tapasztalatai is átfűtötték színes, élvezetes tudományos 417