Békési Élet, 1980 (15. évfolyam)

1980 / 4. szám - HETVENÖT ÉVE SZÜLETETT MENDÖL TIBOR FÖLDRAJZTUDÓS - Dövényi Zoltán: Mendöl Tibor gyermek- és ifjúkora

megismerését is. Nagyon érdekelte a történelem: kiemelkedő sikere ebben a tantárgyban az 1922/23-as tanévben az országos középiskolai tanulmányi versenyen elért második helye. A földrajzban és történelemben egyaránt járatos Mendöl Tibor számára kedvező volt a verseny dolgozat témája: a) Európa képe a szatmári béke korában (Az egyes államok földrajzi elhelyezkedése, belső állapota, külső politikája) b) Ugyanez ezer évvel előbb (vázlatosan). Alapos történelmi ismereteket tükröz a „Dióhéj könyvtár" sorozatban megírt munkája. Három kisalakú, kézírásos kötetben írta meg az ókor történetét, ami formája alapján akár a mai minikönyvek előfutárának is tekinthető. Maga a könyvecske alapvetően eseménytörténeti jellegű, adatgazdag, de a részletekben nem elvesző, jó szerkezetű munka. A „Dióhéj könyvtár" eredetileg „nagyszabású" vállalkozásnak indult, ami felölelte volna az emberiség történetén kívül a kontinensek földrajzát is, de még ásványtani, állattani, növénytani fejezeteket is terveztek. Hogy a tervekből mi valósult meg, az a rendelkezésre álló dokumentumokból nem derült ki. Önképzőköri előadásai között még irodalmi dolgozat is volt, s ezzel is nyert egy kisebb pályadíjat. Ilyen irányú érdeklődését jelzi, hogy - egy életrajzírója szerint - gimnazista korában verseket, színdarabokat is írt, és ezeket elő is adták, sőt a szerző is játszott bennük. Sok dolog érdekelte - amint az eddigiekből is kitűnik a gyermekjátékok és a sport azonban hidegen hagyták. A futballszurkolók esetenkénti üdvrivalgását például teljes értetlenséggel fogadta - amint az egyik budapesti úti jegyzetéből kiderül. A tartalmas szarvasi évek 1923-ban fejeződtek be: nyolc évi tiszta jeles eredményét hasonló minősítésű érettségi bizonyítvánnyal koronázta meg, s ez év ősze már a budapesti egyetemen találta. A bölcsészeti kar történelem-földrajz szakos hallgatója lett, s gimnáziumi eredménye alapján a nagyhírű Eötvös Kollégiumba is bekerült. Az itt töltött évek kedvezően befolyásolták kutatói pályafutását is. Önéletrajzában így emlékezik erre vissza: „Az ottani élet, a folytonos érintkezés a legkülönbözőbb érdeklődésű és többnyire valamilyen irányban tehetséges hasonló korú fiatalokkal, kétségtelenül tágította a látókörét annak, aki oda került. A szellemi szabadság és az elfogulatlan tudományos kutatómunka meggyőződéses tisztelője lettem ebben a mindenféle nagyképűséggel és képmutatással szemben ironikus magatartást tanúsító környezetben". Az itt szerzett személyes kapcsolatok közül a Bulla Bélával kötött barátság évtizedeken keresztül az egész magyar geográfia fejlődésére is kihatott. Az egyetemen is igyekezett minél nagyobb tudáshoz jutni. Egy mai bölcsészhallgató szemével nézve igen sok órát vett fel: a heti óraszáma 34 és 46 között változott. Oktatóinak névsorát végignézve irigylésre méltó lista alakul ki. A földrajzot szinte teljes egészében Cholnokynál hallgatta, a földtant Papp Károlynál. A történészek közül professzora volt Domanovszky Sándor (gazdaság- és társadalomtörténet, művelődéstörténet), Hónian Bálint (középkori magyar történet), Szckfü Gyula (1526 utáni magyar történet), Angyal Dávid (egyetemes történet, Széchenyi és kora), Szentpétcry Imre (oklevél- és címertan). Hallgatott nyelvészeti előadásokat is Gombocz Zoltánnál és a szarvasi származású Melich Jánosnál, de hallgatója volt a neves irodalomtörténész Horváth Jánosnak is. A felsoroltakon kívül pedagógiát, neveléstörténetet, filozófiát, pszichológiát is hallgatott. A hatalmas terhelés ellenére végig jeles és kitűnő volt az egyetemen is. 415