Békési Élet, 1980 (15. évfolyam)
1980 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Dánielisz Endre: Adalékok a köröstárkányi téli népszokásokhoz
Karácsony első napja reggelen boldog ünnepet kívánva átszólnak egymásnak a szomszédok, sőt az emberek (férfiak) át is mennek. Csak borral kínálják a vendéget, mert úrvacsora előtt nem illik enni. Kivételt csupán a nem konfirmált gyerekek képviselnek. A templomból hazatérve korán dílelnek (ebédelnek). Szokásos, bár nem általános ételük a húsleves, a főtt hús kenyérrel, töltöttkáposzta, kalács vagy tészta s a bor. Utána lepihennek vagy templomozásig beszélgetnek. A délutáni istentiszteletre minden úrvacsorát vett személy elmegy. A vallásos hagyomány oly erős volt 1950 előtt, hogy a bálozáshoz csak ez után kezdhettek a fiatalok. Ezt a két fonóházban rendezték meg és éjféltájig eltartott. A legényeken, a lányokon kívül csak a fiatal házasoknak illett bálba menniök. Az idősebbek otthon maradtak, hátha egy rokon vagy szomszéd betoppanna hozzájuk. A gyerekek szánkóztak, csúszkáltak, majd a másnapi kántálást beszélték meg. A betlehemezést Tárkányban nem ismerték. Említik ugyan, hogy a 30-as években jártak itt az azonos néprajzi tájegységhez tartozó, de katolikus Bélfcnyérről betlehemesek. Húsz éven felüli legények, emberek kis templomot hoztak magukkal, benne gyertya égett, s a kis Jézus volt látható. Pásztoroknak, angyaloknak öltöztek, énekeltek, rigmust mondtak. Sorba járták a házakat, de ha zárt kapura találtak, tovább mentek. A befogadók étellel, itallal kínálták őket, sőt pénzt is adtak nekik. Ezen kívül semmi más emlékük nincs a betlehemmel-járásról. Az Istvánok, a Jánosok névnapi köszöntése A téli ünnepkör központi eseménye a karácsony; vidám, de ugyanakkor bensőséges ünneplése. A hagyományhoz való ragaszkodás vágya tartotta fenn több ezer éven át, miközben a tél fordulásának s a világosság győzelmének ősemberi tiszteletét a perzsáknál Mithras, az egyiptomiaknál Osiris, a rómaiaknál Saturnus ünneplése váltotta fel. A kereszténység a „sol invictus, vita invicta" ünnepét az Istenfiú megtestesülésének napjává emelte, s a rómaiak lakomázása (dies iuvenalis et servorum) az egyházban a családi szeretet kinyilvánításának viszszatérő alkalmává lett. (2:339-340). Amint az ősi pogány ünnepeket a katolicizmus a maga képére és hasonlatosságára alakította át, úgy a racionálisabb s a puritán reformáció sem fogadta el a karácsony pompáját, misztériumát. A nép viszont - nevelkedett légyen bár a kálvinisták egyszerűségében - sutának, hangulatnélkülinek érezte a télközép s hosszú századokon át az évkezdet ősidők óta lakomával kísért fényes ünneplését. Megtette hát az Istvánokat s a Jánosokat a háromnapos evés, ivás, mulatozás és pihenés okaivá. Legalábbis így történt ez Köröstárkányban, ahol a két névnap köszöntése köré csoportosították téli népszokásaikat. Tévedés lenne azonban azt hinni, hogy a falu férfi lakosságának többsége okvetlen e nevek valamelyikét viseli. Szám szerint legalább annyian vannak a Ferencek, Mihályok, Sándorok, csakhát hozzájuk már nem ér el a karácsony fénye. Sőt az utóbbi két-három évtizedben, mióta a vallásos ünnepek nem számítanak hivatalos munkaszünetnek, a János-nap, azaz a karácsony harmadnapja beolvad a hétköznapok sorába, s a rigmusos köszöntés csak az Istvánokat illeti meg. Mint említettem volt, az itt következő leírás a 30-as, 40-es évek helyzetét, szokásait örökíti meg: A kántálásban 18-20 éves legények (olykor néhány borbarát házas) vettek részt. Hat-tíz személy alkotott egy csoportot. Ezek baráti alapon álltak össze, s afféle választatlan vezetőjük 358