Békési Élet, 1980 (15. évfolyam)

1980 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Dánielisz Endre: Adalékok a köröstárkányi téli népszokásokhoz

a bálgazda volt. Ahány fonó, annyi bál. Tárkányban kettő volt: egy az Alszegnck, egy a felszegieknek. így két erős csoport jött létre s ezek saját zenészeiket is magukkal vitték. Ha alakult is még egy-két csoport, azok muzsika nélkül jártak. Ruházatuk: rozmaringgal, pántlikával, aranyszállal díszített kalap, combig érő, sötét posztókabát, (régebben kerek kalap és a hagyományos viselethez tartozó, szegényes díszítésű fehér szűr), csizma. Nemsokkal éjfél után elindultak „köszönteni" mind a maguk korabelit, mind az idősebbeket. Egyet közülük előre küldtek, érdeklődje meg: beengedik-e őket kántálni vagy sem. A küldönc mindig az volt, akinek a rokonához vagy ismerőséhez készülődtek. A gazdának illett fogadni a köszöntőket. Viszont ahol gyászoltak, ott nem kántáltak, csak elmondták a rigmust, és rövid időzés után tovább álltak. Az utcán összefogózva, apró léptekkel mentek dalolva, zenekísércttel, s azt fújták, ami éppen eszükbe jutott. Ezt nem szabta meg a hagyomány. Bementek az udvarra, a pitar ajtó előtt megálltak s rázendítettek a jellegzetes tárkányi István (János) napi köszöntőre: j

P __._. -t— — ^>cj j j j i j' jj i r r *

< j i «>• Já^ Hogy ál-gyam-búl fel-ke-lék, Hogy ál-gyam-búl fel- ke-lék, íf-^btr^- id?-j^y. Ál-mom-búl fel - ser-ke-nék, Ál-mom-búl fel - ser-ke -nék. Hogy álgyambul felkelék, Almombul felserkenék, István juta eszembe. István, tíged az Isten Sok ideig íltessen. Vigyen fel az menyekbe, (néhol: az egekbe) Az harmadik egekbe, Végre a discsőségbe. Végre mikor párjádat, (pályádat) Elvégezvén harcodat, Úr Jézus j utalmadat Adja meg, koronádat. (Mindegyik sort megismétlik.) Egy teljesebb változatot találtam 1938-ból a tárkányi származású Erdei István teológus lejegyzésében: Hogy ágyamból felkelék, Almomból felserkenék, István juta eszembe. 359