Békési Élet, 1980 (15. évfolyam)

1980 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Dánielisz Endre: Adalékok a köröstárkányi téli népszokásokhoz

és kultúra, az etnikum jellemző vonásai és a falu külön története alatt kifejlődött sajátosságok." (4:105). A népi ünnepek, szokások vizsgálata nyomán a falunak a hagyományos formák által védett, előírások meghatározta életrendje bontakozik ki előttünk. Az ünneplő szokások rendjében - a hagyományok eredetiségénél és gazdagságánál fogva - megkülönböztetett fontossága van a téli ünnepkörnek. „Különösen Kelet-Európában a nem vallásos motívumok gazdagsága, a mitikus és fantasztikus jelképek keltettek érdeklődést." (8:121). Ha ezek szövegeivel foglalkozunk, azt látjuk, hogy „az európai télközépi szertartásos költészet két fő részre osztható. Az első csoportba tartoznak a folklorizálódott egyházi énekek... A második csoportba tartoznak azok az énekek, ill. motívumok, melyek a keresztény vallásból nem értelmezhetők." (7:122). A karácsonyt megelőző szokások Köröstárkányban Mivel e község lakói negyedfélszázada reformátusok, a katolikus hit táplálta vallásos szokások itt vagy ki sem alakultak, vagy erősen világias, népi jelleget öltöttek. A téli ünnepkörből teljesen ismeretlenek a Katalin (nov. 25.), az András (nov. 30.), a Borbála (dec. 4.) és a Miklós (dec. 6.) napjához a katolikus vidékeken fűződő szokások. Közép- és időskorú asszonyok említik ugyan az András-napi ólomöntést, mint a leendő házastárs megtudakolásának módszerét, de ez már a két világháború közötti években sem volt általános. Inkább szórakozásként próbálkozott vele néhány tréfáskedvű leány. Érdekes, hogy a fentiekkel ellentétben az erősen misztikus Luca-napi (dec. 13.) néphiedelcm néhány eleme itt is fellelhető. „Bizalmas" közlésként tudtam meg néhány tanítványomtól, akik feltehetően a panyótól (nagyanyó) hallották, hogy aki ezen az estén a templomban kisszékre áll, s a zsebébe kígyófejben csíráztatott fokhagymát tesz, megláthatja, ki a boszorkány az öregasszonyok közül. Azonban adatközlőim egyike sem hallott olyan esetről, hogy bárki megkísérelte volna a fenti tanácsot végrehajtani. Továbbá, a hiedelem két eleme - a katolikus vidékek ismeretéhez képest - változott, torzult. Eredetileg ezen az estén fogtak a Luca széke elkészítéséhez, amelyről majd karácsony estéjén megpillanthatják a boszorkányt. A fokhagymával kapcsolatos babonát az idős tárkányiak többsége György-estéhez kapcsolta. Hiányzik e hiedelem való alapja is, hiszen református község lévén nem tartanak Luca-napi misét. Csupán az úrvacsorát venni készülők jönnek el akkor is, akárcsak a karácsonyt megelőző negyven délutánon át, bűnbánati imára, éneklésre. S mivel villanyt csak 1965 után vezettek be, ezeket nem este, hanem késő délután tartották. A karácsony ünneplése Ünnep szombatja estéig a család befejezi az előkészületeket. A vacsorának nincs hagyományos jellege, hacsak azt nem számítjuk, hogy megkóstolják a kalácsot, a sülttésztát. A gyermekek korábban térnek nyugodni s miután elszenderedtek, a szülők behozzák a feldíszített karácsonyfát és hangosan éneklik a Krisztus urunknak áldott születésén kezdetű református éneket. Ez ébreszti fel a poslákat (gyerekek), akik gyönyörködnek a fában s a cukor után járnak. Ez a szokás az első világháború után kezdett meghonosodni, de ahol nincs gyerek, ott ma sem állítanak fát. 357