Békési Élet, 1980 (15. évfolyam)

1980 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Bencsik János: Eszközváltás a XIX. század második felében a méhkeréki román parasztok gazdálkodásában

3-10.2. Gomolyát úgy állítottak elő, hogy a langyos tejet ótóval összekeverték, majd fél óráig állni hagyták. Mikor olyan lett, mint a máj, akkor vászonkendőbe töltötték ki, s kicsepegtették belőle a savót (zár). A 2-3 napos édesgomolya már fogyasztható. 3.10.3. A gomolya kérgét lehámozták, szétmorzsolták, sóval összegyúrták, kis fadézsába (cuhar vagy tic) nyomkodták és jól lezárták. így készült az erőstúró (brínza). 3.10.3.1. Mások a sertésgyomor belső falát összedarálták, rétegesen sóval vegyítve üvegbe rakták és lekötötték. Tavaszig állott, majd a juhok fejésekor bontották fel, s alkalmanként előre beáztatták langyos vízbe, hogy alkalmas ótót kapjanak. 3.10.3.2. A gomolya savóját felfőzték, ezt a túrós ételt nevezték urdá-nak. A juhtej hasonló melléktermékét zsenkicánuk (jintita) nevezik. 3.10.3.2.1. De zsenkica az a tehéntej is, amely forralás közben megtúrósodott. 3.10.4. A tehéntejből egy-egy alkalommal nem készülhetett nagyobb mennyiségű gomolya, mert kevés benne a fehérje. Mégsem kölcsönöztek egymástól tejet erre a célra, hogy így szaporítsák a gomolyát. Ettől is féltek, nehogy a tejnek „baja" legyen. 3.10.5. Erőstúrót a padurányok is hoztak Erdélyből. Sarkadon, Méhkeréken, Kötegyánban árusították. Utcáról utcára járva kínálták árujukat, az erőstúró mellett faedényeket és gyümölcsöt is. Gabonafélékért vagy kukoricáért cserélték. 3.11. Nagyobb ünnepre, karácsonyra, húsvétra, pünkösdre, aki csak tehette savanyútejet (lapte acru) készített. A tejet felforralták, cserépfazékba öntötték, bele túrót és tejfölt, majd tojást kevertek hozzá. 3.1 I.I. A savanyútej receptje: 3-4 liter forralt tejbe 2-2,5 kg túrót és 1/2 liter tejfölt kavarunk el. Ehhez a meleg masszához 2-3 előre felkevert tojást adunk. Kevés sóval ízesítjük. Rendszerint másnap délelőtt vagy délután fogyasztjuk, addig hűvös helyen állni hagyjuk. 3.11.2. Ahol bőven volt tej, ott nyáron, aratás közben is többször került savanyútej az étrendbe. 4. Az állat és istállójának irracionális védelme 4.1. Szent György napján (április 24.), illetve estéjén vadrózsa (rug strijesc) ágacskát törtek és belőle minden ajtóra, ablakra, utcai kapura erősítettek (szúrtak, helyeztek) egy-egy levelecskét. így védték a gonoszok ellen, akik Szent György nap éjszakáján rendkívül aktívak voltak. 4.1.1. Ezt a rituális szokást gyermekek gyakorolták. Fiúk, lányok vegyesen. Még az 1940-es években is általánosan élt c szokás. 4.2. A pünkösdkor templomban megszentelt szénából koszorút fontak és hazavitték a gazdaságba. 4.2.1. E fűkoszorún öntötték át az állatok ivóvizét. A szentelt szénából a takarmány közé is kevertek. így akarták elhárítani a gonosz ártó hatalmát az állatoktól, jelesen a tehéntől. E szokás ma is él. 4.2.2. Lehet a megszentelt fű kalászos búza is. Ebből 4-5 szálat hazavittek, eltették a szobába és az istállóba, védelmet biztosítván c cselekedettel embernek és állatnak egyaránt. 4.2.3. A virágvasárnap szentelt fűzfaágból egy-egy darabot a tchénól gerendájába dugtak fel. Ezzel csapkodták meg a legelőre kihajtott tehenet. 4.3. Az istállóban szegre akasztott, vagy gerendájába helyezett fokhagyma koszorú az épület és a benne lévő tehenek védelmét szolgálta. 342