Békési Élet, 1980 (15. évfolyam)

1980 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Krupa András: Kölcsönhatások az eleki szlovákok karácsonyi kalendáris szokásaiban és hidelmeiben

is közöl.

4

1 A gerlai magyarok is Lucától újévig tartották a szobában a takarmánymagvas szakajtót. Eleken és a többi szlovák lakta helyen legtöbben mégis karácsonyeste végezték ezt a rítust, mint az újkígyósi és a csanádapácai magyarok. A takarmánymagvakat, a morzsákkal együtt már a karácsony első napjának reggelén kezdték feletetni az állatokkal. A korábbi általános gyakorlat szerint a takarmánymagvakat egészen vízkeresztig, mások újévig etették. Az adatközlők napjainkban azt állítják, hogy addig etették, ameddig tartott. MÁRKUS Mihály szerint Békéscsabán a szobába vitt szalmát a kotlósok alá szórták, mert azt hitték, tőle jobban kelnek a csirkék.

4

2 A karácsonyi ünnepek alatt különösen tiltották a házimunkát. A szemét kihordásának a tilalmát az Elekre költözött nemzetiségek egymástól függetlenül gyakorolták. A különböző helyekről érkezett szlovákok sokszor apró részletekben eltérő módon alkalmazták a szokást. Salát Györgyné egy vödörbe seperte a szemetet, ugyanúgy, mint a román Barna Gcrgelyne, aki a hagyomány szerint ugyancsak rossz edénybe, vödörbe gyűjtötte, és a konyhaajtó mögé egy sarokba rakta az összegyűlt szemetet. Kovács Mihályné szlovák adatközlő is a sarokba seperte a szemetet, míg Petrina Pálne a tűzhely elé. A Tápéról ideköltözött Szabó Pálné az ottani magyarok szokása szerint az asztal alá seperte, ugyanúgy, mint az újkígyósi magyarok, akiknek nagy része Szegedről telepedett ide. A szemétkihordást azért tiltották, mert vele a szerencséjüket is kivitték volna. Ezért mindig az ajtótól befelé söpörtek. Barna Gergelynét mindig intette a kétegyházi román nagyapja, nehogy az ajtó felé söpörjön, hogy ne söpörje magát a szemétbe. Az eleki szlovákok a karácsonyi ünnepek után vitték ki a szemetet, zömük a szemétdombra dobta ki. DIÓSZEGI Vilmos szerint a tótkomlósi szlovákok újévig gyűjtötték, majd a gyümölcsfák tövéhez öntötték.

4

3 A századfordulón a békéscsabai szlovákok pedig a karácsonyi ünnepek után a gyümölcsfákra vagy a baromfikra hintették, ill. szétszórták az istállóban.

4

4 A szarvasi származású Kovács Mihályné Eleken az istálló elé szórta, hogy megtartsa a jószág szerencséjét. Az eleki szlovákok - hasonlóan a Békés megyei magyarokhoz és románokhoz

4

5 - az ünnepek idején nem vitték ki a trágyát, nem fésülték a lovakat, nem takarították az ólakat. Többen a munka tilalmát csak a karácsony első napjára korlátozták. Nem fogták be a lovakat sem; ezt az eleki németek is megtartották, bár náluk a század közepén már cz a tilalom feloldódott. A karácsonyesti ablakalatti éneklést Eleken nem tartották meg. Az ideköltözők az első időkben nem ismerték egymást, s mire a közeledés, a feloldódás megtörtént, a korábbi lakóhelyükön is már az elhalás stádiumában lévő szokás gyakorlásáról megfeledkeztek. A betlehemjárásról is hiányos ismerettel rendelkeznek. Az első világháború után a megyében élő szlovákoknál már nem jártak szlovák szövegű betlehemesek, ezt MANGA János 50-cs évekbeli adatközlői is tanúsítják.

4

6 Békéscsabáról Elekre költözött szlovák családok serdülő korú fiai mégis összeálltak, s magyar szöveggel, maguk készítette betlehemmel jártak házról házra. De abbahagyták, mert - a már említett okok miatt - nem volt kedvező a fogadtatása, Az aprószentek napjáról azok a szlovák adatközlők tudtak töredékes adatokat szolgáltatni, akik magyar környezetben nőttek fel vagy dolgoztak. Kaczkó Andrásné édesapja dobozi magyar ember volt, ezért járt gyermekkorában e napon köszönteni. Ahova elment, ott az idős asszony nyírfaseprűvel megverte, s aszalt szilvával megajándékozta. Juhász Ferencné lánykorában egy gerendási tanyán magyar gányókkal csomózott dohányt. Ott a magyar legények négyrétbe hajtott kötéllel alaposan elverték őket az aprószentek napján. A nemzetiségek között kialakult családi és munkahelyi szoros kapcsolatok tehát fontos ismeretátvételt, személyes átélést eredményeznek. 323