Békési Élet, 1980 (15. évfolyam)
1980 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Ács Zoltán: Adatok a gyulai németek úrbérrendezés előtti történetéhez
Scherer szerint a németek kezdettől fogva külön községi szervezetben éltek. 4 7 Az a tény, hogy a németek 1734-től szabadon választhatták bíráikat és esküdtjeiket, cáfolja Kainál állítását, aki szerint „a Magyarország déli részén letelepedett németek nem rendelkeztek politikaijogokkal és szabadsággal, nem is igényelték azokat, csupán arra törekedtek, hogy gazdasági helyzetüket erősítsék meg". 4 8 A német-gyulaiak a föld használatáért cenzust, robot és egyéb úrbéri szolgáltatás helyett pedig taksát fizettek, amelynek nagyságát évenként állapították meg. Egyik alapját a telek és háztaksa képezte, feltüntették benne továbbá a kisebb uradalmi haszonélvezetekért fizetett bért (kocsma, mészárszék, halászat), a kilenced pénzbeli megváltását, a fahordás és a szénabeszolgáltatás megváltási összegét, valamint a puszták bérletének a díját. Az első, korunkra vonatkozó taksakivetések az 1720-25 évekből maradtak ránk. 4 9 Mivel ezek az adatok Gyula egészére vonatkoznak, eltekintünk ezek közlésétől. A német-gyulaiaknak minden egész telek után 1 forintot kellett fizetniök, karácsonykor és húsvétkor egy kocsi fát, szénakaszálás idején egy kocsi szénát kellett levágniok és az uradalomnak beszolgáltatniok. Máskülönben fel voltak mentve mindenfajta robot és szolgáltatás alól. Ez a méltányos szolgáltatási rend 1740 körül a lakosság szaporodásával megváltozott. Ettől kezdve a németek évente kétszer heteitek, azaz 4 szekeret és 8-12 embert állítottak ki urasági munkára. 1769ben azt írják a német-gyulaiak, hogy földesurukhoz való kötelezettségük a szerződésben feljegyzett pénzbeli fizetségen kívül abból állt, hogy kb. 18 éve évenként néha egy hétig, néha pedig két hétig hetelni szoktak, hol hat, hol pedig négy szekeret és 8-12 embert állítottak ki, vagy ha szükség volt rá, egyéb szekerezést is teljesítettek. 5 0 A helyzet fokozatos romlása a jobbágyokra nézve nem helyi jelenség, sőt: az Alföldön, az újonnan telepített falvakban kevésbé romlik annyira a viszony a jobbágy és földesúr között, mint az ország más területein. Országosan a XVIII. század közepén kerül sor a szerződések megvonására, a konjunktúra által hajtott, fokozott földdesúri árutermelésre, a majorsági üzemek nagyarányú kiépítésére és ezzel párhuzamosan a jobbágyi robotmunka fokozott igénybevételére. A gyulai uradalomban élő jobbágyok előnyösebb helyzetére jellemző, hogy továbbra is megtartják a szabad költözés jogát, tovább kötik a szerződéseket és bár a taksák nagymértékben emelkednek, robot bevezetésére nem kerül sor, mert nem jönnek létre majorsági üzemek. Fennmaradtak az 1750-61-es évek taksakivetései, amelyeken nyomon követhetjük a jobbágyi szolgáltatások bővülését, a taksa emelkedését. Terjedelmi okok miatt eltekintünk ezek tételes közlésétől, csupán rövid elemzésükre szorítkozunk. 5 1 Ezek szerint a német-gyulaiak 1750-től béreltek kocsmát az uradalomtól, három éven keresztül, évi 200 forintért. A táblázatban azonban 1753-tól már együtt szerepel a kocsma és a mészárszék díja, amely 550 forint. Az összeg nagyarányú emelkedése arra utal, hogy 1753-tól kezdve két kocsmát béreltek a németek. Erre több összefüggés is következtetni enged. Az egyik az 1758-61 közötti taksakivetés első tételének összege (815 forint), amely az előző évek hasonló összegétől csekély mértékben különbözik, s 1758-tól már két kocsma bére szerepel a táblázatban. A másik adat, amely szintén ezt a következtetést látszik igazolni, a hároméves szerződések tételeiből vezethető le. 5 2 Világosan kitűnik ezekből, hogy a mészárszék bére 18 év alatt nem változott a kocsmáékhoz mérten. A kilenced árendájával 1753-57 között nem találkozunk a taksakivetésekben. Ebből arra következtetünk, hogy ezekben az években a lakosok terményben szolgáltatták be. A lekaszált széna mennyisége 1750-60 között egységesen 80 boglya, aminek bérleti díja évenként 301
