Békési Élet, 1980 (15. évfolyam)

1980 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Ács Zoltán: Adatok a gyulai németek úrbérrendezés előtti történetéhez

vagy kétévenként változik, de akkor is csak csekély mértékben. Pusztabérlettel először 1758ban találkozunk. Eperjes pusztáért évi 200 forintot fizettek ekkor a német-gyulaiak. Az éves taksakivetéseket 1762-től hároméves szerződések váltották fel, amelyek az úrbérrendezésig voltak érvényben. Ezen táblázatok közlésétől ugyancsak kénytelenek vagyunk eltekinteni. A szerződésekből kitűnik, hogy a földesúr egy egésztelek után az előző évek egy forintja helyett már 2 forint cenzust követelt. A féltelkesek cenzusa ugyanakkor 1 forintra emelkedett. A lakosság számának növekedése, a szántóföldi gazdálkodás térhódítása arra kényszerítette a német-gyulaiakat, hogy egyre több pusztát béreljenek az uradalomtól. Ez azt a folyamatot tükrözi, amikor a belső legelőket is feltörik és ezek a várostól távolabb eső pusztákra szorulnak ki. Ha a belső területen sem áll elegendő szántóföld a lakosság rendelkezésére, akkor a puszták egy részét is megművelik. A hároméves szerződésekben nem találkozunk Eperjes puszta bérletével, de a többi puszta- és határrészt (Szent Benedek, Vesze puszták határa, Remeteháza, Szeregyháza, Alabián és Szabatka dűlőben) jutányos áron bérelték a lakosok az uradalomtól, s ezek bérleti díja változatlan maradt. Növekedett viszont - feltehetőleg a telkes jobbágyok számának emelkedésével - a lekaszált széna és a beszolgáltatandó tűzifa mennyisége, valamint a kilenced árendája. A lakosság szaporodásának és az új területek feltörésének jele az egésztelkes lakosság számának nagyarányú emelkedése 1767-68 között (200-ról 265 főre). A malmok, a halászóvizek és halastavak használatáért nem kellett taksát fizetniök a német-gyulaiaknak. Az elmondottakat összegezve megállapíthatjuk, hogy Német-Gyula terhei mind az éves, mind pedig az azt felváltó hároméves szerződésekben - az egyes tarifák emelkedése ellenére - nagyon méltányosak voltak, a telektaksa kivételével nem jelentettek nagymérvű tehernövekedést a lakosok számára. Ilyen kedvező körülmények közepette került sor 1771-ben a Mária Terézia féle úrbérrendezésre, amelynek tárgyalása már kívül esik c dolgozat keretén. JEGYZETEK [. Bácskai Vera: A gyulai uradalom mezővárosai a XVI században. In: Agrártörténeti Szemle (ATSZ) IX. évf. 1967. 435. 2. Uo. 436. 3. Gynrffy György: A középkori Orosháza története. In: Orosháza története. Orosháza, 1965. 233. 4. Scheret Ferenc: Békés vármegye társadalma. 16951848. Gyula, 1941. 3. 5. Scherer Ferenc: Gyula város története. Gyula, 1938. I. k. 263. 6. Uo. 265. 7. Ember Győző: Az újratelepülő Békés megye első öszszeírásai 1715-1730. Békéscsaba, 1977. 88. 8. Scherer, (1941) 5. 9. Ember, i. m. 48. 10. KovacsicsJózsef: Bevezetés a történeti statisztika forrásainak tanulmányozásába. In: A történeti statisztika forrásai. Bp. 1957. Szerk.: Kovacsics József. 38-39. 11. Dávid Zoltán: Az 1715-20. évi összeírás. In: A történeti statisztika forrásai... 151. 12. Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez. 1695-1848. Békéscsaba, 1971. 38. 13. Szabó István: A magyarság életrajza. Bp. én. 129. 14. Uo. 130. 15. Fügedi Erik: Szlovák település a török alól felszabadultterületen. ATSZ. VIII. évf. 1966. 3. sz. 318. 16. Ember, i. m. 36-37., és 39-40. 17. Uo. 50. 18. Uo. 46. 19. Hutterer Miklós: A magyarországi német népcsoport. In: Népi kultúra-népi társadalom. Bp. 1973. 97-98. 20. Weltmann Imre: Földművelési rendszerek Magyarországon a 18. században. ATSZ. III. évf. 3-4. sz. 35321. Günther Franz: A harmincéves háború helye Németország népesség- és agrártörténetében. ATSZ. 1967. IX. évf. 12-13. 22. Uo. 15-16. 23. Uo. 16. 24. Révész László: A Békés megyei jobbágyság rétegződése a 18-19. században (Kőrös Népe I.) 1956. 41. 25. Lukács Zsófia: A szerződéses jobbágyok állapota a 18. században. Bp. 1937. 9. 302