Békési Élet, 1980 (15. évfolyam)

1980 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Ács Zoltán: Adatok a gyulai németek úrbérrendezés előtti történetéhez

Először is ellentmond ennek Harruckern szabadalomlevelének első pontja. Másodszor pedig az adómentességgel rendelkezőket nem is írhatták össze a megyei adóösszeírásnál. Ha Harrukkern megszegi ígéretét, a telepesek elköltöztek volna Gyuláról más, szabad költözést biztosító uradalom területére. Erre azonban nem került sor, mert az elvándorolt jobbágyokat feltüntető rubrikában nem találkozunk német névvel. Ember Győző forrása szerint az 1730-as évben Gyula 294 családja közül 141 volt az új német telepes, köztük 82 zsellér.

3' Szabó Ferenc szerint pedig az 1735. évi összeírás 41 német családot említ.

3

8 Öt év alatt valószínűtlen a német telepesek számának ilyen nagymérvű csökkenése akkor, amikor az adatok egyetlen elvándoroltat sem jeleznek. Az 1735. évi összeírás valamilyen okból nem lehet teljes. A német telepesek második hulláma az 1738-40. évi magyarországi pestisjárvány után érkezett Gyulára. A pestisnek Német-Gyulán 249 áldozata volt.

3

9 Ennek a második telepítésnek eredményeként, amit már Harruckern György fia, Ferenc hajtott végre, a városi születési anyakönyvek szerint 1745-ben 30, a következő évben már 40 németet kereszteltek meg, míg az 1740-44-es anyakönyvekben alig találunk német nevet.

4

0 Ha összehasonlítjuk a gyulai németek kedvezményeit az ugyancsak Harruckern által Mezőberénybe telepített szlovákokéval, akkor megállapíthatjuk, hogy a németek jóval kedvezőbb feltételek mellett láthattak a termelő munkához.

4

1 Még inkább kitűnik kedvező helyzetük, ha azt a Szatmár megyei Károlyi birtokon letelepített svábokéval vetjük össze. Károlyi helyhez köti őket, s kijelenti, hogy a három szabad év letelte után ugyanúgy fognak adózni és szolgálni, mint a többi jobbágy.

4

2 Harruckern ezzel szemben a letelepedett németek utódainak is megígéri, hogy „az uraság részérc sem jobbágyi szolgálatot, sem más robotot teljesíteni egész éven át nem tartoznak".

4

3 A telepítésről elmondottakat összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a XVIII. század első harmadában lefolyt nagy belső népvándorlás - karöltve a külföldi telepítésekkel - komoly társadalmi változásokat idézett elő hazánkban. A bőföldű telkekre ülő, a kedvezményekkel tőkeerőssé tett új parasztnép olyan előnyök birtokába jutott a töredék telkes és zsellérsors felé sodródó régi parasztsággal szemben, amelyek a távolabbi jövőre is kihatottak. Az örökösjobbágyság korában százával jöttek létre az olyan helységek, amelyekben a jobbágyok nem örökösek, hanem szerződésesek voltak.

4

4 Német-Gyula úrbéres viszonyai az úrbérrendezés előtt A Gyulán letelepedett németek nem örökös jobbágyok voltak, hanem mint maguk is vallották „csak taksások és szabadmenetelűek". A földért - a terméseredménytől függő kilenced kivételével - állandó nagyságú járadékot, megegyezés szerinti összeget, taksát fizettek, de tartoztak egyéb szolgáltatással is, amit szerződésekben fektettek le. A földesúrnak érdeke volt a faluközösség kialakítása, amikor is nem fejenként szabja ki a taksát, hanem az egész közösséggel egyezik meg. A falu közösségétől egy összegben kívánt szolgáltatásokkal magára a közösségre hárítja át azt a felelősséget, hogy tagjai ne széledjenek szét, mert az eltávozottak terhét is a többieknek kell megfizetniök.

4

5 Az így kötött, az egész közösségre vonatkozó szerződések alapjai lettek az önálló közigazgatási szervezeteknek. így a saját urbárium határozta meg Német-Gyula közigazgatási különállását is. Komáromy Miklós szerint miután a németek a magyarokkal nem fértek össze és megszaporodtak, „magukat a valóságos Gyula városiaktól megkülönböztetni kívánván, maguknak a méltóságos uradalom engedelmével bírót választottak". Komáromy a két város elkülönülését 1734-re teszi.

4

6 300