Békési Élet, 1980 (15. évfolyam)

1980 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Ács Zoltán: Adatok a gyulai németek úrbérrendezés előtti történetéhez

sokat megvesztegettek.

1

0 Másrészről az egyes közösségekre háruló terhek csökkentése közös érdek volt, amely azt követelte, hogy az összeíróknak a lehető legkevesebb személyt, földet és jövedelmet valljanak be. Egyes években azt sem tisztázták például, hogy pontosan kik is tartoznak az összeírandók körébe, milyen szempontokat kell figyelembe venni a mezőgazdasági művelés alatt álló földterület kiterjedésének megállapításánál.

1

1 Ezért nem csoda, ha a megye történetével behatóan foglalkozó kutatók is egymásnak merően ellentmondó adatokról számolnak be.

1

2 Mivel témánk szempontjából a németek betelepítése előtt készített összeírások jelentéktelenek, ezért csak jelezni kívántuk az itt felmerülő problémákat. A fenti adatok azonban megfelelően érzékeltetik azt a pusztulást, amit a hódoltság és az azt követő háborúk okoztak Gyulán. Harruckern János György telepítései Ahhoz, hogy a hosszú háborúskodás után megindulhasson a békés termelőmunka, mindenekelőtt munkaerőre, jobbágykézre volt szükség. Ezt biztosította a gyulai uradalom birtokosa, Harruckern János, aki az elsők között volt, akik felismerték, hogy régi vagy újonnan szerzett birtokaikat jövedelmezővé csak úgy tehetik, ha különböző kedvezményeket biztosítva, uradalmukba csalogatják a jobbágyokat. Harruckern birtokai benépesítésére felhasználta az országban a XVIII. század első felében kibontakozó belső migrációt is. Az ország északi és nyugati részcin a parasztság a XIV-XVII. században a folytonos elszegényedés állapotát élte. A földesúri majorsági gazdálkodás nagymérvű kifejlődése, a megyék kezében romló jobbágysors, a jobbágy földjének fokozatos elaprózódása méginkább fokozta a paraszti rétegek elszegényesedését, zsellérsorba süllyedését. Érthető tehát, hogy mikor bő föld, anyagi kedvezmények, évekre szóló adómentességek csalogatták e vidék jobbágyságát, akkor szinte népvándorlásszerű mozgalom bontakozott ki.

1

3 A lakatlan megyék csalogatják, a népesek pedig megpróbálják visszatartani a jobbágyokat. A vándorlást a földesurak minden rendelkezésükre álló eszközzel megpróbálják megakadályozni. Az 1715. évi 101. tcikk, mivel „igen sok jobbágy földesura tudta nélkül és akarata ellenére más megyékbe szökött és szökik" kimondta, hogy a jobbágyok a földesúr passzuslevele nélkül nem engedhetők el más megyékbe. Egy másik rendelet 1723-ban már a taksások és a szabadosok költözését is megtiltotta.

1

4 De a jobbágyvándorlást nem lehetett megakadályozni, mert a háborúk következtében a földbirtokos nemesség közhatalmi szervezete, a megye még nem tudott erélyesen fellépni a szökésekkel szemben. Hatalma megszűnt a megye határánál, ugyanakkor a megyék sem voltak egységes állásponton ebben a kérdésben. Az államhatalom érdeke pedig a telepítés minél gyorsabb befejezése volt, ezért nem is nagyon foglalkozott a megyék panaszaival.

1

5 A jobbágyok állandó költözésükkel -ameddig lehetett - igyekeztek kihúzni magukat a hármas (állami, megyei, földesúri) kizsákmányolás terhe alól. A Békés megyei települések közül Gyulán volt a legkisebb az elvándorlás mértéke. 1721-23 között nem jegyeztek fel elvándorlókat, 1724-ben azonban hét hónap alatt viszonylag sokan hagyták ott korábbi lakóhelyüket. Harruckern 1725. május 3-án kérvénnyel fordult az uralkodóhoz, hogy betelepíteni kezdett birtokairól a lakosság további elköltözését megakadályozza. Hét hónap alatt 270 család költözött el annak ellenére, hogy jobbágyait mentesítette a földesúri szolgáltatások alól. Szerinte a jobbágyok elvándorlásának kettős oka van: az állami hadiadó és a megyei háziadó aránytalanul magas volta. Három javaslatot ter297