Békési Élet, 1980 (15. évfolyam)

1980 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Ács Zoltán: Adatok a gyulai németek úrbérrendezés előtti történetéhez

oppiduma lehetett.

1 A gyulaiak kedvező piaclehetőségei és kiváltságai olyan vonzerőt gyakorolhattak a betelepülőkre, amely bizonyos fokig meghatározta a megye két másik mezővárosának, Békésnek és Simándnak, de a Gyula környéki falvak népességének az alakulását is.

2 A török korszakban nemcsak elakadt a város fejlődése, hanem olyan mértékben elnéptelenedett, hogy „amikor a felszabadító seregek 1694. december 21-én Gyulát visszafoglalták, a puszta legelőn csak egy templomrom hirdette, hogy ott valaha virágzó emberi élet volt".

3 Lindner Keresztény Ferdinánd, udvari kamarai tiszttartó és a gyulai harmincadvámosok jelentése is arról számol be 1698-ban, hogy a megye Gyulaváritól Szentandrásig lakatlan és puszta, egyedül Békésen találtak tíz embert.

4 A korábban elmenekült magyar lakosok a karlócai béke után kezdtek visszaszállingózni lakóhelyeikre. Az 1750-cs évekig tartó „új honfoglalás" két forrásból táplálkozott: a dúlófosztogató hadak hírére a Sárrét lápjaiba menekült lakosok egy része visszatért korábbi lakóhelyére; északról evangélikus szlovákok, református és katolikus magyarok telepedtek itt le. 1669-ben a várban lévő rácok, német őrség és hajdúk mellé 15-20 magyar család költözött Gyulára. 1700-ban még csak Gyula, Békés, Csaba, Gerla, Doboz, Vári és Ványa álltak fenn. Gyula lakossága ekkor még nagyobbrészt rácokból állt.

5 A visszatelepedés folyamatát a Rákóczi-szabadságharc akasztotta meg egy időre. A gyulai rácok az 1703. július 20-i pocsaji ütközetben a magyarok ellen harcoltak. Rövid időn belül kegyetlenül feldúlták a békésmegyei magyar helységeket. Az 1698-1703 között újratelepült helységek közül 31 az évek hosszú során át hiába várta vissza lakóit.

6 A megyeszervezetet 1699-ben állították vissza. Működését valójában csak 1715-ben kezdhette el, amikor az addig katonai és kincstári igazgatás alatt álló megyét jogilag visszacsatolták az országhoz.

7 Ekkor a megye birtokjogilag három uradalomból állt, amelyek közül a gyulai az összterület öthatodát alkotta.

8 A vármegye újjászervezése nem ment minden baj nélkül. A régebbi, a megyét vezető birtokos osztály nem tudta igazolni birtokjogát, mivel vagy kihalt a hosszú háborúskodás alatt, vagy elveszítette kapcsolatát a megyével, vagy nem fogadták el kérését. Ezért az udvar minden nehézség nélkül rá tudta tenni a kezét a gazdátlan területekre. Az uradalom népének ellenőrzése, gyarapodásának regisztrálása és az adóalap felmérése céljából 1715-től időközönként összeírták az uradalom népét. Az alábbi táblázat a gyulai családok számának az alakulását mutatja:

9 1715 1716 1717 1720 1720 1720 1721 29 37 49 78 76 49 59 A számokat vizsgálva mindjárt felvetődik egy kérdés. A valóságot tükrözik-e ezek az adatok, pontosan és alaposan dolgoztak-e az összeírok? A számadatok vizsgálatánál óvatosan kell eljárnunk. Figyelembe kell vennünk azokat a tényezőket, amelyek az összeírások elkészítésének időpontjában szerepet játszottak. Köztudott, hogy az 1715-1720. évi összeírások időpontjában hatalmas belső migráció zajlott le. Ez az állandó mozgás eleve megnehezítette az összeírok dolgát. Az összeírások nem terjedtek ki a nemesi birtokokon élő uradalmi alkalmazottakra és házi cselédekre. Míg a földesúri összeírásokat megbízható, az úrbéres jobbágyok helyzetét kitűnően ismerő összeírok végezték, addig a dicális összeírásoknál (pl. 1715-1720) legtöbbször szakképzetlen emberek járták a helységeket, s a legtöbb esetben csak az egyes helységek bíráinak eskü alatt tett bevallásai alapján készítették el összeírásaikat. Nem győződtek meg személyesen az adatok pontosságáról, laza volt az ellenőrzés, közülük 296