Békési Élet, 1980 (15. évfolyam)

1980 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Bereczky Sándor: Az idegenforgalom helyzete és fejlesztési lehetőségei Gyulán

A tizenhat fejezet többségere - az 1946 októberéig tartó időszakra - a folyamatos visszaemlékezés és az elbeszélésrészletek szerepeltetése a jellemző. Nem vitatható azonban, hogy ezeknek a részeknek is komoly forrásértéke van! A dokumentáltság elsősorban az utolsó három fejezetre (Az úgynevezett kevermesi eset; A III. kongresszus; A III. kongresszustól az 1947. augusztus 31-i választásokig című fejezetek) jellemző. Külön ki kell emelni, hogy nemcsak a progresszív erők dokumentumait sorakoztatja fel a szerző, hanem gondosan ügyel arra is, hogy a másik oldal (a jobboldali sajtó, a klerikális reakció) politikai manővereit is bemutassa. A koalíciós időszak ellentmondásait, az egyszerű emberek lelkében és mindennapi - gyakran ellentmondásos - cselekedeteiben lejátszódó forradalmat csak így érthetjük meg. Lényeges ez azért is, mert a mai kor nemzedéke csak így képes érzékelni azt, hogy mennyire előremutató és a tömegek számára mennyire elfogadható volt a kommunista párt programja, és csak így lehet megérteni, hogy a propagandának és az agitációnak milyen nagy szerepe van az emberek tudatformálásában, hogy az oly sokat emlegetett „aprómunkának" milyen óriási jelentősége van. A mindennapok ellentmondásainak bemutatása mellett ragyogóan exponáltak a battonyai, a járási, a megyei és az országos kommunista pártdokumentumok (az 1945-ös és az 1946-os memorandumok, az MKP battonyai szervezetének 3 éves községpolitikai tervezete, a Csanád megyei bizottság munkaterve, a titkári jelentések, a faliújságcikkek, az MKP kiáltványa, a Csanád megyei pártértekezlet határozatai). Ezek a kötet egészének mintegy vezérfonalát adják, a kitűzött zászlót, az elérendő célt jelentik. Ki kell emelni a szerzőnek azt a törekvését, hogy valamennyi résznél körültekintően elemzi az általános politikai irányelvek (országos, megyei határozatok, utasítások) helyi viszonyokra történő alkalmazhatóságát, és nagy tapasztalattal mutatja be az országos és helyi események eltérő és hasonló vonásait. Egyik példa erre, mindjárt a KP megalakulásakor, a zárt taglétszám problémája: „Azok, akik a zárt taglétszámot elrendelték, nyilván azt remélték, hogy megvédhetik a pártot a karrieristáktól és hasonló oda nem való elemektől. De éppen az ellenkezőjét értük cl... És ez nemcsak Battonyán volt így, hanem számos más községben is Kelet-Csanádban... Lehet, hogy ez a városban bevált, de falun, ahol mindenki ismeri egymást, nem..." Az 1945-ös választások előtti tagtoborzással kapcsolatban a következők állnak: „Ma akadnak olyan elvtársak, akik azt állítják, hogy a nagy tagtoborzási kampányok elrendelése az 1945-ös választások előtt és után komoly hiba volt, és a párt felhígulásához vezetett. Bár ez utóbbi többé-kevésbé igaz, mégsem tudom teljesen osztani ezt a véleményt. A párt kényszerült megtenni ezt a lépést. A többi párt versenyt indított az emberek megnyeréséért, s a kommunista párt nem maradhatott kívül ezen a versenyen." A népmozgalmakról: „Mint az egész országban, a tüntetések éle nálunk is a földbirtokosok és a kisgazdapárt jobbszárnya ellen irányult... mi is kizsuppoltunk földbirtokosokat a falvakból, de a tüntetések más időszerű problémákra is ráirányították a figyelmet... Érdekes vonása volt a járási népmozgalmaknak a klerikális reakció elleni fellépés... első helyen szerepelt a tüntetők követelései között a közigazgatás megtisztítása a reakciós elemektől..." Az elemzések során kirajzolódik a szerző politikai fejlődése és hitvallása, amely a pártküzdelmek során mindig vezérelte, és a válságos időszakokban is jó megoldásokhoz segítette. Néhány példát említünk erre is. Amikor a szovjet parancsnok a főszolgabírót kinevezte Battonya község közigazgatási fejévé, így vélekedett: „Meg voltam győződve arról, hogy a Vörös Hadsereg nem hajlandó együttműködni azokkal a tisztviselőkkel, akik kiszolgálták Horthyt... Csak később értettem meg, hogy a felszabadult területeken milyen nagy szerepetjátszott a folyamatosság." 1945-ben a pártiskola után: „Az iskolán sokat tanultam, s mondhatom - és ez nem frázis - egészen másképpen láttam a világot ... semmiféle feladattól nem féltem, úgy éreztem, nincs az a nehézség, amin úrrá ne lehetnék." A III. kongresszus után: „Mi igyekeztünk a ránk rótt napi feladatokat jól megoldani, abban a biztos tudatban, hogy ezzel pártunk országos politikájának a sikerét segítjük... A lelkesedés, amely a kongresszust uralta, engem is magával ragadott. Szilárdabban hittem, mint valaha, hogy ügyünk győzni fog." A visszaemlékezés-kötet bármelyik korosztályhoz tartozó magyar olvasónak tanulságos és élvezetes olvasmányul szolgál. Az autentikus tapasztalatok, a mély átéléssel, közvetlen nyelven megírt elbeszélések mindenekelőtt a mai Battonya lakóihoz szólnak. Saját falujuk élete, saját múltjuk elevenedik meg előttük. 257