Békési Élet, 1980 (15. évfolyam)

1980 / 2. szám - KÖZMŰVELŐDÉS - A vidéki tudományos és közművelődési szemlék szerkesztőinek találkozója - Krupa András: A vidéki szemlék hivatása

tainkból címmel. Igaz, hogy a szándékot kérdőmondat formájában fogalmazták meg. Talán a megvalósításához a hozzájárulást éppen ettől a tanácskozástól várják. Én már most, ezen üdvözlő szavaimban is melegen igent mondok rá. S még egy jelenségre szeretnék kitérni, mely elválaszthatatlan az előbbiekben elhangzottaktól. Nem új, az örökzöld témák közé tartozik. Valahol az értékelő köztudatban még mindiga hol él?, hol jelenik meg? szempont alapján történik elsődlegesen az értékelés. A vidéki szemlék körül is lebeg ez a sajátos rangsorolás. Hadd idézzek konkrét példát: Az egyik vidéki szemlében egy városi monográfiát értékelt a recenzióíró. Többek között megállapította, hogy helyi szerzők írták, amely - idézem - „nem veszélytelen megoldás". De mindjárt hozzá is tette, hogy mégis csak tudományos igényű mű született. Azt hiszem, mondanom sem kell, hogy a kritikus a szóban forgó városnál nagyobb vidéki központban él. Holott ha elfogadjuk ezt a nézőpontot, a fővárosból ítélve őt is éppen olyan helyi írónak tekinthetnék, ahogy ő is a példában felhozott érdekelteket. Milyen jó lenne, ha nemcsak jámbor óhaj lenne - s nem is csupán tárgyunk területén - ha a hol él? szempont helyett a mit alkotott? mit tett le az asztalra? szempont lenne az elsődleges. A gyakorlati életből számtalan történeti és mai példát idézhetünk: Kazinczy Ferenc egy eldugott zempléni faluból szervezte meg a magyar nyelvújítást. A szlovákiai szocialista magyar irodalmat egy kis bányásztelepülésről élesztette fel Fábry Zoltán. A tudományos életből is említhetnénk példákat. Természetesen mindig is különbség lesz a tudományos műhelyt teremteni igyekvők és a tudományos műhelyt már megteremtők vagy benne alkotók között. Ez a különbség a tudományos fejlődés belső törvényszerűségéből is fakad, mely napjainkban a csoportkutatás, az interdiszciplinaritás s ezzel összefüggésben az erőteljes differenciálódás erősödése felé mutat, emiatt egyre kevésbé valósítható meg a modern tudományos kutatómunka elszigetelt egyének igyekezete révén. De a szunnyadó tehetségek segítése éppen úgy feladata, sőt kötelessége a vidéki folyóiratoknak, mint a csupán részeredményeket, morzsákat produkáló kutató emberek támogatása. Ilyen értelemben a tudomány helyi műhelyei is ők. Ahhoz az aranymosóhoz hasonlíthatók, aki a folyam homokjában aranyat keres, aki végtelen sok homokot szitál át, ámde végső soron aranyat talál. Elveszne az az arany, ha nem lenne ilyen szorgos aranymosó. Véleményem szerint ennek a tanácskozásnak ezért is az egyik feladata, hogy érdemben szóljon a valósághű értékhelyezés megvalósításának szükségességéről. Ez a folyamat persze már érzékelhető napjainkban: megfigyelhető, hogy országos szintézist alkotó tudósok, történészek, földrajzi néprajzkutatók felhasználják a vidéki szemlék értékeit, a legtöbb esetben nem is tudják nélkülözni őket. Mégis hangoztatjuk az elfogultságtól mentes értékítélet kialakításának igényét. Megalapozásáért természetesen mindenekelőtt a szemlék tehetnek a legtöbbet: igényes, szakszerű tenulmányok, önelégültségtől és áltudomdnyosságtól mentes írások, a társadalmi szükségleteket kielégítő munkák közzététele révén. Ez az egyik alapvető munkánk, ezt vállalnunk kell, s vállaljuk is. A hol? kérdésnek a vidéki folyóiratok sajátos arculatának kialakításakor van létjogosultsága. Az c típusú regionális folyóiratok azáltal kapják meg igazi arculatukat, ha megyéjük múltját, jelenét példásan és hitelesen tárják fel. Ez csak úgy történhet meg, ha félreérthetetlenül sugározzák akár egy nagyobb tájegységhez (megyéhez), akár az országhoz való szoros fűződést, minden feltételezhető történelmi, társadalmi, gazdasági és kulturális kölcsönhatással együtt. így válik szélesebb körűvé, ha tetszik, országos jelentőségűvé a bennük található tartalom. Ez nem jelent tartalmi-technikai köriilhatároltságot, sem szerzői megkötöttséget - lakóhely szerinti osztályozásukat kiváltképpen nem -, csupán a folyóiratok funkció/ára utal. Erre vet fényt egyébként Vekerdi László is, ezt mintegy akaratlanul, ösztönösen létrejött profilként értékelve. Mi tudatosan kialakítandó követelménynek tekintjük. Nem feledjük azt, hogy legjobb feladatunk annak a megyének, régiónak tudományos, közművelődési szolgálata, mely létrehozta a folyóiratot. E terület, e tájegység szakembereinek összefogása, az itteni aktív szellemi közélet kialakításában való részvétel, valamint e szellemi közéletnek a folyóirat sajátos és lehetséges eszközeivel való rendszeres támogatása és mindennek a szocialista haza számára való tolmácsolása, azaz mintegy a nagy egész számára a rész munkálkodásának az érzékeltetése és gyümölcseinek továbbítása, mindez együtt alkotja komplex munkánkat. Ez azonban elképzelhetetlen az országos szintű szellemi közéletbe való szerves bekapcsolódás, az országos közvéleményben, tudatban való egészséges, reális jelenlét nélkül. 200