Békési Élet, 1980 (15. évfolyam)

1980 / 2. szám - KÖZMŰVELŐDÉS - A vidéki tudományos és közművelődési szemlék szerkesztőinek találkozója - Krupa András: A vidéki szemlék hivatása

lyen apropóból, hanem olyan komoly feladatok megvalósítása érdekében, mint az e típusú szemlék, folyóiratok tevékenységének összehangolása, az országos áramkörbe, figyelembe való reálisabb, hasznosabb bevonása. Korábban egy-egy évforduló, jubileum nyújtotta az alkalmat a hasonlójellegű eszmecserére. Mint például a Nyíregyházán, Szombathelyen, Békéscsabán rendezettek, de ezeken - úgy is mondhatnám ­csupán belterjes tanácskozás folyt; a regionális szemlék szerkesztői egymás között vitatták meg gond­jaikat. A maguk nemében ezek is jelentősek voltak, de áttörő hatású előrelépést mégsem hoztak. Ter­mészetesen túlzás lenne, ha most, ettől az összejöveteltől is valami rendkívül nagyot várnánk, de az, hogy egy fontos szerepet betöltő országos folyóirat, a Valóság vállalkozott szemléink egyfajta szem­pontú értékelésére, s részéről hajlandóság mutatkozik még további kedvező lépésekre is, ezt a tényt önmagában is nevezetes határkőnek tekinthetjük azon az úton, amely a regionális eredményeknek az össznemzeti szintézisbe, az össznépi tudatba alkotó módon történő beépüléséhez vezet Felvethetik, hogy miért éppen azokban a napokban tartjuk ezt a tanácskozást, amikor a takarékos­ság hulláma eléri a vidéki szemléket is. Egyértelműen felelhetünk rá, hogy éppen ezért. A szellemi és anyagi erőkkel való ésszerű takarékosság időszakában igencsak aktuálissá vált, hogy az összehangolt, közös tettekkel igazolt együttműködés és munka érdekében szót értsenek a vidék tudományos és kulturális életét az írásbeliség, a sajtó oldaláról így vagy úgy, de mégiscsak reprezentáló folyóiratok szerkesztői. S hogy ennél a gondolatnál maradjunk, azért is kell szót váltaniuk, kell egyeztetniük feladataikat, hogy ne csak így vagy úgy, hanem a szocialista tudományos életünk, a szocialista közművelődés-poli­tika, az MSZMP tudománypolitikai és közművelődési határozata alapján meghatározott követelmé­nyeknek a maguk közigazgatási területén vagy hatókörén belül korszerű módon, hatékonyan tegye­nek eleget. Ez pedig valóban az ésszerű takarékosság szerves része, megnyilvánulása. A tanácskozás igen jelentős gondolata a koordinálás, az együttműködés, mind horizontális (egymás kö­zött), mind vertikális (országos és regionális fórumok között) szinten. Ezzel kapcsolatban őszintén mondhatjuk, hogy nemcsak az egyes vidéki szemlékről alkotott képünk hiányos, sokszor azt sem tud­juk, melyik szemle működik még, melyik halt el, s melyik újult meg, vagy jelent meg új lapként. Például nem kis nehézséget okozott nekünk, akik ezt a tanácskozást kezdeményeztük, hogy összeállít­suk a meghívandó szemlék névsorát. S még mindig van olyan kétségünk, hogy vajon mindegyiket meghívtuk-e. Erről a helyzetről bárki kijelentheti, hogy ha nem tudnak róla, a szemle vagy annak a gondozói tehetnek: miért nem fordítanak nagyobb gondot a terjesztésre, vagy: miért nem jelentetnek meg olyan tanulmányokat, melyekre felfigyel az ország. Több érvelő okot is felsorolhatnánk. Ezek kedvezőbbé vagy negatívabbá festenék a helyzetet az országos elismertetés vonatkozásában, azonban csak részfeleleteket adnának. A legnagyobb és legégetőbb gondot mégsem tárnák fel, azt tudniillik, hogy ezeknek a sajátos típusú, általában a megyei tanács és más megyei szervek által közreadott szemléknek az országos koordinációja nincs intézményesítve. Egyszerűbben szólva: mivel megyei szervek a kiadók, nincs országos koordinációs gondozójuk. A vidéki irodalmi folyóiratok patrónusa az írószövetség. A vi­déki intézmények közleményeinek az MTA, és így tovább. Nézzünk egy másik, szervezési jellegű példát: a Magyar Rádió minden reggel felsorolja az országban aznap lezajló kulturális programot. Egy évben ki tudja hányszor hangzik el - persze, igen helyesen -, hogy melyik múzeumban, tájházban mi­lyen kiállítás, tárlat található; még azt is közlik mettől meddig tekinthető meg. E múzeumi rendezvé­nyeknek az országos köztudatba ilyen módon való beplántálása ugyan formális, szigorúan csak híradás­jellegű, de a magyar haza minden állampolgára értesülhet róla. Ha gyors számvetést végzünk, minden további nélkül megállapíthatjuk, hogy egy vidéki szemle egy-egy száma nem kevesebb szakember szellemi erőfeszítését tartalmazza, mint egy kiállítás összeállítása, s a mai nyomdai árakat figyelembe véve, nem is olcsóbb egy kiállítás megrendezésénél. Mégis e szemlék egy-egy számáról országosan, de még a saját megyéjükben is csupán néhány száz, jót mondok: ha ezer ember tud. Ez a vulgáris össze­hasonlítás is mutatja, hogy nem eléggé céltudatosan sáfárkodunk azzal a szellemi anyaggal, amit ezek a fo­lyóiratok magukban rejtenek. Ezért üdvözlünk minden olyan kezdeményezést, amely e szemléknek a szocialista kultúránkba való szervesebb beépülése érdekében keletkezik. A társrendező folyóirat, a Valóság az általa közölt tanul­mányban felajánlotta, hogy ebben a vonatkozásban kész tenni is: egy rovatot nyitna Megyeifolyóira­199

Next

/
Thumbnails
Contents