Békési Élet, 1980 (15. évfolyam)

1980 / 1. szám - SZEMLE

ban. A kiegyezés utáni Mezőtúr a módosparaszti negyvennyolcasság egyik alföldi fészke lett, ennek az ellenzékiségnek ugyanakkor alig fejlődött ki az a plebejus változata - a szentesi, vásárhelyi, makói, orosházi stb. törekvésekre gondolok -, amelyről pl. Erdei Ferenc írt. A mezőtúri agrárproletárok, köztük a jelentős számban lévő és kiemelkedő osztálytudatosságú kubikosok, 1891-ben kerültek kapcsolatba az agrárszocialista szervezkedéssel - még kutatást kíván, hogy a Békés megyei kisugárzásnak volt-e ebben része. 1898-ban alakult a helyi SZDP-szervezet, de Várkonyi Istvánnak is voltak hívei. A Mezőfi-féle Újjászervezett Szociáldemokrata Pártnak a mezőtúri volt az egyik legerősebb szervezete. Erre alapozva zajlott le e párt nevezetes kongresszusa a városban, 1902-ben. A szocialista mozgalomnak egészen a felszabadulásig a földmunkásság volt a fő ereje, 1929-től fogva erőteljes illegális kommunista szervezkedés keretében is. A városban 1933-ban voltak sorozatos letartóztatások a kommunisták és baloldaliak ellen. A mezőtúri és a Békés megyei mozgalom szoros kapcsolatának megismeréséhez a könyv sok hasznos adatot nyújt. A legelső 1886-ból származik, amikor a geszti Tisza-birtokon mezőtúri aratókat hurcoltak meg. 1906-ban endrődi, 1911-ben gyomai munkások sztrájkoltak a túri határban. A Horthy-korszak földmunkás és illegális kommunista szervezkedéseiben Endrőd tartotta a legszorosabb kapcsolatot Mezőtúrral, de Szarvas, Dévaványa, sőt Orosháza is kontaktusban állt a túriakkal. Az 1937-es orosházi és szarvasi nagy letartóztatások hullámai Mezőtúrra is elértek. (Erről az ilyen szempontból is jól megírt könyv nem tud.) A Békés megye területén folyó események közvetlenül kihatottak Mezőtúrra 1919-ben, a román királyi csapatok támadása idején, és 1944-ben, a felszabadulás napjaiban. A szerzők számára a megyénkbeli idevágó közlemények közvetlen forrást jelentettek. A mezőtúri adatok a mi számunkra is nagyon értékesek, a közvetlen összefüggés miatt. A kötet szerzői tudatában voltak annak, hogy Mezőtúr történetét nem lehet önmagában vizsgálni, s a tágabb megközelítéshez legtöbbet talán éppen a Békés megyére vonatkozó publikációkból meríthetnek. Számunkra megtisztelő alapossággal használták föl Haan Lajos, Karácsonyi János megyetörténeteit, egyes fontos szarvasi munkákat, A Tanácsköztársaság Békés megyében 1919 című kötetet, s igen jelentős számban a Békési Elet hasábjain publikált tanulmányokat. Valljuk be: mi kevésbé ismerjük az igen értékes és szép számban megjelent régebbi és újabb mezőtúri feldolgozásokat. Pedig bőven akad bennük nekünk szóló adat, számunkra is fontos táj történeti tanulság. Az eddigiekből is kiderült talán, de összegzésül megismételjük: Az értékes kötet a korszerű helytörténetírás egyik fontos terméke. Ha bizonyos mértékig mechanikusan visszatérő alfejezetekben is, de következetesen kitérnek az írók az egykori élet minden lényeges területére. Nagy érték a mű szerzőinek igen erős gazdaságtörténeti vénája, s ebből fakadó statisztikai módszeressége. A könyv legkidolgozottabb része a feudalizmus kora, különösen a 15-18. század története. Vázlatosabb - talán forrásmegközelítési ill. -beszerzési nehézségek miatt - 1848/49 és a Világostól a kiegyezésig terjedő két évtized rajza. A dualizmus és a Horthykorszak bemutatása sem egyenletes, de a világos vonalvezetés és a gondosan kimunkált statisztikai anyag láttán az olvasónak kevésbé támad hiányérzete. A könyv forrásairól s magának a műnek a forrásjellegéről külön is érdemes szólnunk. A szerzők jól felhasználták a különböző oklevéltárakat, monográfiákat, amellett a 16-17. század tárgyalásához a Kállay-család levéltárában sok új adatot feltártak. Jó forrásuk volt a helyi sajtó. Az egyik szerző még a II. világháború előtt dokumentumok tömegét másolta le az akkor még meglévő régi városi iratok közül. Ezek az iratok szinte teljes egészében megsemmisültek a háború végső szakaszában. Kiaknázta a könyv a mezőtúri református egyházközség gazdag anyagának jelentős részét is. Az évekkel ezelőtt elhunyt Bodoki Fodor Zoltán szolnoki levéltárosként is Mezőtúr adatait gyűjtögette legszívesebben. A kötet ilyeténképpen több évtizedes kutatómunka eredménye és összefoglalása; alapossága és színvonala egyaránt megérdemli az elismerést. A mezőtúri lakosság jó véleményét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a 2500 példányban kiadott (a zalaegerszegi nyomdában készült) könyv hetek alatt elfogyott. 127