Békési Élet, 1980 (15. évfolyam)

1980 / 1. szám - SZEMLE

majd Tószegre. Ez volt az első „nagy futás". A város egyik részét birtokló Rákóczi Ferenc - a későbbi fejedelem - 1699-ben visszatelepítette a lakosokat. Túr a kuruc időkben a Körös mellett húzódó kuruc-rác ütközővonalon a legfontosabb kuruc település volt. A sorozatos rác támadások miatt 1705-1710 között a mezőtúriak Heves megyébe költöztek. Ez volt a második „nagy futás". 1710ben Rákóczi parancsára tértek vissza. Mezőtúr lakossága ilyen körülmények között az Árpádok kora óta folyamatosságot mutat. A közel 76 ezer kat. holdas határral rendelkező mezőváros népe a török utáni újratelepítésben a környékre kisugárzó szerepet játszott. Túriak ülték meg pl. Öcsödöt 1714-ben. A 18. századi Mezőtúr történeti sorsa és szerepe számos kiugró és sajátos vonást mutat. A század második feléig sok mindent meg tudott tartani a korábbi szabadabb fejlődés vívmányaiból, de mind több küzdelem és ellenállás árán, elmélyülő belső ellentétek árán. A fordulatot az 1753. évi mezőtúri-vásárhelyi kuruc eszmekörben mozgó parasztfelkelés leverése, kegyetlen megtorlása jelentette. Azt megelőzően - a Péró-lázadás támogatása ellenére is - sikerült megőrizni a mezővárosi érdekvédelem lehetőségeit. 1753 után a földesurak, a vármegye, az ellenreformáció már közvetlenül beleszólt a kétfelé osztott (Alsórész, Felsőrész) város alapvető dolgaiba, sorsába. A nagyarányú állattartásból származó vagyon (1737-ben családonként 11,6 db szarvasmarha volt Túron! Békés megyében nagyjából ugyanekkor csak 3,6 db) révén, később pedig a gabonatermesztés nyomán a túri jobbágyság felső rétege még mindig komoly tényező maradt. Annyira, hogy a Mária Terézia-féle urbárium mindössze négy évig volt érvényben a városban, utána ismét pénzben fizették terheiket a túriak, nem robotoltak. A század végén a földesurak egy része a mezőtúri gazdáknál adósodott el. A túri fejlődésvonal igen kedvező volt tehát ebben a vonatkozásban, a mezővárosi parasztpolgári fejlődés egyik — Békés megyében sem ismeretlen, de nem ilyen teljességű - meggyőző alföldi példája. A város kereskedelmi szerepe (vásárok) megmaradt. A 18. század végétől Mezőtúr gazdasági és társadalmi fejlődése méginkább ellentmondásossá vált. Korábbi szerepe csökkent, a táj életében betöltött funkcióját mindinkább meg kellett osztania a szomszéd településekkel. Ennek okai világosan és gazdag részadatokkal kitűnnek a kötetből. A kétségkívül megállapítható törés olyan irányú folyamatokat indított el, amelyeket csak az utóbbi évtizedekben lehetett megfordítani. A legszembetűnőbb a földtelenek, a nincstelenek nagyon hamar - már II. József idején - véglegessé vált és súlyosan kedvezőtlen aránya. A jobbágyságon belüli polarizálódás a mi megyénk nagyobb településein még 1825-ben sem volt annyira éles, mint Mezőtúron az 1785-ös adatok szerint. A túri gazdagparasztság kihasználta a lehetőségeket, 1844-ben és 1846-ban ugyanúgy örökváltság útján szabadult a jobbágyi kötöttségektől, mint Szarvas, Békéscsaba vagy Szentes. Ezt követően az 1850-es évek gabonakonjunktúrája és a Szolnok-Csaba-Arad közti vasútvonal hozott újabb lendületet a város életébe. Mindez azonban nem bizonyult tartósnak. A kiegyezés utáni Mezőtúr felfelé ívelt a kultúrád ban, de más vonatkozásban lassú fejlődésre vagy megtorpanásra kárhoztatva élt. Ennek okai sokrétűek. Mi a legfontosabbakat az alábbiakban látjuk: A nagybirtok jelentős arányban megmaradt a városban. A vagyonos parasztság mind a termelési szerkezetben, mind pedig szemléletben megrekedt (jórészt Hódmezővásárhelyhez hasonlóan), a szarvasihoz, orosházihoz hasonló középparaszti rétege pedig nem volt a városnak. Ez utóbbi lehetett volna a piacratermelés motorja. Jelentősebb táji kultúra Mezőtúron nem alakult ki, az agrártermelés hagyományos maradt. Az 1750-es években már szinte kiteljesedett tanyarendszerrel rendelkező városban a tanyák nem az intenzív művelés pontjai lettek elsősorban. A megtorpanás egyik fontos mutatója Mezőtúr feltűnően gyenge iparosodottsága. A népességhez mérten kis arányú iparosság (Szarvassal szinte azonos számok 1920-ig) csak a szűkebb környéken talált piacot, vevőt. A malmokon és téglagyárakon kívül üzemek alig voltak. A városnak saját vagyona, saját bevétele alig volt, a település kommunális fejlesztésére sem tudott különösebben áldozni. A vasutak kiépítése Mezőtúr esetében nem teremtett olyan lendítő erőt, mint Csabán vagy akár Orosházán. Inkább elvitte a forgalmat, mint hozta. Szolnok, Szarvas, Gyoma, Endrőd, Túrkeve, Törökszcntmiklós között így Mezőtúr szerepköre a feudális időknél szűkebb területre korlátozódva állandósult. Jóformán egyedüli kivétel a város kitűnő gimnáziuma, amely már az 1870-es években átlagosan 136 végzős fiatalt bocsátott ki. A felvázolt gazdasági tényezőknek alapvető szerepük volt a város politikai arculatának alakulásá126