Békési Élet, 1980 (15. évfolyam)

1980 / 1. szám - SZEMLE

Bodoki Fodor Zoltán - Bodoki Fodor Zsigmond Mezőtúr város története I. (896-1944) Mezőtúr, 1978. 170 oldal szöveg, 23 oldal képmelléklet. A Mezőtúri Városi Tanács kiadása SZABÓ FERENC A várossá nyilvánításának hatszázadik évfordulóját 1978-ban ünneplő Mezőtúr tanácsa mutatós borítójú, nagy formátumú várostörténeti monográfiát adott ki. A most ismertetett kötet folytatásaként egy munkaközösség tollából meg fog jelenni a felszabadulás utáni évtizedek feldolgozása is. A kétrészes vállalkozás méltó a nagy hagyományokkal rendelkező város múltjához és mai fejlődéséhez. Papp János tanácselnök előszavából is érezhetjük, hogy a település jelenében és jövőjének alakításában fontos szerepet szánnak a letűnt századokba visszanyúló és megtermékenyítő tradícióknak. A Bodoki Fodor-testvérek munkájaként, Molnár Ernő és Salánki Istvánná szerkesztésében elkészült kötetre itt Békés megyében is fel kell figyelnünk. Részit.t a történeti megismerés általánosabb érdekeit, ezen belül az alföldi mezővároskutatást szolgáló és kiemelkedő eredményei okán, másfelől a mi területünk történeti sorsával szorosan összekapcsolódó mozzanatok bőségének tudatában. A Körös-Tisza-Maros folyók vidékének múltjával Mezőtúr históriája - legalábbis a Rákóczi-szabadságharc végéig - a legközvetlenebb kontaktust mutatja. Igen élénk maradt a kapcsolat, sokféle szálon, voltaképpen 1876-ig - Szolnok megye megalakításáig. A kapcsolat elsősorban azonos vonásokat jelent. A részletesebb kifejtés helyett itt csak annyit mondhatunk el, hogy Túr nem volt olyan kiváltságos jogállású település, mint a hozzá közel fekvő nagykun mezővárosok (Túrkeve, Kisújszállás, Karcag, Kunszentmárton) vagy a hasonló helyzetű jászságiak. Jórészt ebből eredően népének sorsa a déltiszántúli úrbéres mezővárosokéval megegyező vagy közelálló volt. Mezőtúr nagyságrendje, táji szervező funkciója, gazdasági kapcsolatai a 15-17. században legjobban a Körösvidéken érvényesültek. Szolnoktól Békésig és Gyuláig, déli irányban pedig Vásárhelyig terjedően Túr volt a legfontosabb település. A török hódoltság idejében Túr a Tiszántúl déli felének kiemelkedő vásárhelye, a szarvasmarhatartás és kereskedelem messze földön ismert bázisa. Parasztsága a török időkben ugyanúgy megtalálta az önálló fejlődés lehetőségét, mint a „háromváros" - Kecskemét, Nagykőrös, Cegléd - népe. A törökkel való egyetértésre alapozott gyarapodás a mezővárosi önkormányzat segítségével, a 16. század derekán győzelemre jutott reformáció szellemi erejével vált teljesebbé. Túr nagyhírű iskoláját ugyanaz a Szegedi Kis István alapította, aki 1553ban a békésit. Mindkettőt a debreceni kollégium partikulájaként. A kötet számos tényt ad, amelyekből kiderül Gyula - mint török katonai és közigazgatási központ - és Túr - mint gazdasági centrum egymásrautaltsága. A mostani könyvből éppúgy, mint Bodoki Fodor Zoltán 1970-ben kiadott, kis példányszámú forráskiadványából (Oklevéltár Mezőtúr város történetéhez 1205-1864), továbbá a szarvasi helytörténeti munkák legjavából kitűnik, hogy a 17. századi Szarvas élete erősen kötődött Túr létéhez, fejlettebb voltához. Túr szomszédságában a hódoltság idejében fontos kapcsolódó településnek számított Ványa (Dévaványa) is. Adatait a kötet nemegyszer szerepelteti összehasonlításként. Mezőtúr történetének a legviszontagságosabb fejezete kezdődött el 1684-ben, amikor a császáriak először visszafoglalták a töröktől. Az 1677-ben még 992 férfilakossal (tehát mintegy két és fél ezer főnyi összlakossággal, ami nagyon nagy számot jelent a mi elnéptelenedett vidékünkön!) rendelkező várost az 1691. évi második visszafoglalás során, a gyulai várban körülzárt törökök „hátországának" elpusztítása jegyében felégették a császár katonái. A mezőtúriak emiatt és a rájuk nehezedő élelmezési, fuvarozási stb. terhektől szabadulni akarva szervezetten elmenekültek Tiszavárkonyba, 125