Békési Élet, 1979 (14. évfolyam)

1979 / 3. szám - SZEMLE

ben (1945-1948)" címet viseli. A fejezet három dokumentummal illusztrálja a két megye 1945. évi termelőszövetkezeti próbálkozásait. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek történetéről szóló írásokban méltatlanul kevés helyet kapnak azok a kezdeményezések, tervek, szándékok és törekvések, amelyek termelőszövetkezet alakítását tűzték ki célul 1945 telén és tavaszán. Megemlítve néhány próbálkozást - leggyakrabban az azóta is működő öt szövetkezetet - olyan történeti képet vetítenek az olvasó elé, amelyben a termelőszövetkezeti gondolat csak néhány község esetében jelenik meg, vagy pedig az országszerte megnyilvánuló „szövetkezeti láz" múló tünete. Alig van néhány olyan mű, amely valósághíibb képet igyekszik alkotni a felszabadulást követő hónapok termelőszövetkezeti próbálkozásairól. Teljesebb feltárásával és elemző értékelésével még adós a szövetkezeti történetírás. A városok és községek politikai, társadalmi és közigazgatási szerveinek korabeli iratanyaga azt tanúsítja, hogy az 1944 őszén felszabadult területek számos községében szövetkezés útján tervezték megoldani a volt uradalmi földek egy részének használatát. Az ilyen célú tervek, kezdeményezések azt mutatják, hogy a szegényparasztság legöntudatosabb rétegében jelentős számban voltak olyanok, akik szövetkezésben látták és tervezték nem csak az adott helyzetből kivezető utat, hanem a mezőgazdaság és parasztság jövőbeni útját is. Az is látható, hogy az általában ismertnél jóval többen voltak olyanok, akik e kezdeményezésekhez csatlakozva készek voltak szövetkezetet alakítani. Az akkori Békés megyében 12 község, a községek egyharmadának iratanyaga tanúsítja ezt, a szövetkezni akarók száma 20-600 fő között változott. Bihar megyének a később Békés megyéhez csatolt tíz községéből négyben tudunk termelőszövetkezet-alakítási próbálkozásról. Valószínű, hogy a megye többi községei között és az akkori Hajdú megyében is több községben voltak hasonló megmozdulások. Más kérdés, hogy az akkori politikai és gazdasági kényszerűség következtében ezek a kezdeményezések nem találtak támogatásra, sőt minden oldalról ellenállásba ütközve visszaszorultak, mielőtt kibontakozhattak volna. Ezzel párosulva a földreformot előkészítő és kísérő propaganda és agitáció élesztette és erősítette a magántulajdonosi érzéseket, a virágzó kisparaszti gazdaság illúzióját keltette, s ezzel hatalmas erőket mozgósított a nagybirtokrendszer gyors és teljes szétzúzására. De az is kétségtelen, hogy mindez elnyomta, szinte teljesen likvidálta azokat a törekvéseket, amelyek termelőszövetkezetet akartak létrehozni a kisajátított birtokokon, illetve azok egy részén, és a „levert mezsgyekaró"-hoz való ragaszkodás szubjektív akadálya lett pár év múlva számos újgazda szövetkezeti útra térésének. A kötet első fejezete akaratlanul is a korábban kialakult képet erősíti. Három dokumentummal illusztrálja a két megye 1945. évi termelőszövetkezeti próbálkozásait, és jegyzetben sem utal arra, hogy ezen kívül még több községben megnyilvánult a termelőszövetkezet-alapítási szándék. A községek és városok szövetkezettörténet-íróira vár az a feladat, hogy feltárják és jelentőségének megfelelő helyre tegyék e törekvéseket. A válogatás az első fejezetbe sorolt további négy dokumentumot, amelyek már az 1948 őszén meginduló termelőszövetkezet-alakítások eredményeiről és gondjairól adnak tájékoztatást. Bár általában ismert tény, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezése 1948 őszén kezdődött, napirendre tűzését Rákosi Mátyás 1948. augusztus 20-án Kecskeméten mondott beszédében jelentette be, és év végéig közel 500 termelőszövetkezet és termelőszövetkezeti csoport alakult az országban, mégis az idevonatkozó irodalom egy része a termelőszövetkezeti mozgalom kezdetét az 1949-es évvel jelöli. Ebből az évtől kezdve nevezik a mozgalom első szakaszának az 1956 végéig terjedő időszakot, s az 1948 őszén végbement szövetkezetszervezést és szövetkezet megalakulásokat a mozgalom előzményeként tartják számon. Ezt a szakaszolást követi a kötet szerkesztése is. Ennek megfelelően a II. fejezet „A termelőszövetkezeti mozgalom átszervezésének első szakasza Hajdú és Bihar, illetve Hajdú-Bihar megyében (1949-1956)" címet kapta. (Elírás lehet a fejezet címében az „átszervezésének" szóhasználat - ugyanígy a III. fejezet címében is - hiszen nyilvánvaló, hogy egyik szakaszban sem a termelőszövetkezeti mozgalom átszervezéséről van szó, hanem a mezőgazdaság szocialista átszervezéséről, illetve a termelőszövetkezeti mozgalom fejlődésének szakaszairól.) A kötet első fejezetébe sorolt, említett négy dokumentum és a második fejezet első dokumentumai közötti közvetlen kapcsolat mutatja, hogy a termelőszövetkezeti mozgalom 1948 őszétől 370